Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Trencsényi László, Szabó Imre
Események, tájékoztatók

Interjú - Fórum
Kelemen Elemér, Trencsényi László
Pedagógiai örökségünk II.

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Német rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 2. SZÁM

Tatai Zoltán: Magyarország első közgazdász professzorasszonya: Takaróné Gáll Beatrix

Takaróné dr. Gáll Beatrix volt hazánkban az első nő, akit a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 1940. december 10-én egyetemi magántanárává habilitált. Takaróné a múlt század második felében a közgazdasági középiskolai tanárok körében ismert személyiség volt, de csak kevesen ismerték korábbi közgazdaság-tudományi múltját, egyetemi tanári tevékenységét. Szélesebb körű ismertségének hiányát tükrözi, hogy több évtizedes kiemelkedő középiskolai tanári, több iskolában eltöltött vezetői beosztása, jelentős szakpedagógiai, tankönyvírói tevékenysége ellenére a Pedagógiai lexikonban a neve sem szerepel. Írásommal elsősorban Takaróné Gáll Beatrix középiskolai, pedagógiai, szakírói tevékenységét kívánom bemutatni és csupán jelzem közgazdasági elméleti munkásságát.

A családi háttér, ifjúkora

Gáll Beatrix 1894. december 30-án született Kiskunfélegyházán értelmiségi családban. Édesapja felmenői jogászok voltak, ami az elszegényedett dzsentri családoknál gyakori volt. Édesanyja ősei evangélikus lelkészek. A hat testvér közül: öt leány és egy fiú, mind diplomát szereztek, az egyetlen fiú, szakítva a családi hagyománnyal, mérnök lett. A családban – mint általában az értelmiségi körökben akkoriban –, a zene és az ének tanulása szinte kötelező volt, ezt a Gáll család is tartotta. A lányok énekelni és zongorázni tanultak, a fiú pedig zongorázott és hegedült. Az ifjú Beatrix később orgonálni is megtanult. Mindössze hatesztendős volt, amikor édesapja hatvanöt éves korában meghalt. Ezután édesanyja, testvéreivel együtt özvegyen nevelte a férje után kapott nyugdíjából. Az édesanya – sok hasonló sorsra jutott társával egyezően –, egyedül irányította gyermekei sorsát. Csak gyermekeinek élt és a családban ébren tartotta a szeretett férj és a gondos, példás életű családapa emlékét.
Gáll Beatrix az elemi iskolát és első képesítését, tanítói oklevelét is szülővárosában, Kiskunfélegyházán a római katolikus tanítóképzőben szerezte 1913-ban, a gimnáziumi érettségi bizonyítványát a nagykőrösi református gimnáziumban, Arany János egykori iskolájában. A középiskolai tanulmányaival egyidőben a zenetanulást is komolyan folytatta és a tanítói oklevél megszerzése után egy évvel Kecskeméten zongorából és összhangzattanból is végbizonyítványt kapott.
A tanítói oklevél, a tanítói pálya nem elégítette ki az ambiciózus kisasszony igényeit, továbbképezte magát és 1914-17 között az Erzsébet Nőiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett természettudományból. Még ezzel sem elégedett meg, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1917-19 között középiskolai tanári oklevelet szerzett matematika-fizika szakon. A tanulás mellett, hogy eltartsa magát, állást is vállalt Budapesten, a kőbányai református templom orgonistája és énekkarának vezetője lett.1

Munkahelyei

Első munkahelye a VIII. kerületi Szentkirályi utcai Állami Tanítóképző Intézet 1919-23. között. Közben elkezdte doktori disszertációjának kidolgozását és 1924-ben Pauler Ákos, Fináczy Ernő és Kornis Gyula aláírásával – ma már mindhárman a pedagógiai tudomány klasszikusai –, doktori oklevelet kapott filozófia-pedagógia-pszichológiából.2 A nagy világégés utáni gazdasági rendcsinálás a pedagógus társadalmat is érintette, sok állást megszüntettek. A tanítóképzőből mint a legfiatalabb tanárt elbocsátották, új állás után kellett néznie. A matematika-fizika szakos tanári oklevelével azonban nem tudott elhelyezkedni. Ilyen szakos tanárból felesleg mutatkozott, az utódállamokból is számosan jöttek, ami csak nehezítette az elhelyezkedést. A kereskedelmi középiskolai képzés fellendülőben, de kevés volt a szaktanár. Javasolták az ifjú tanárnőnek, hogy szerezzen kereskedelmi iskolai szaktárgyakból tanári bizonyítványt és mindjárt álláshoz juthat. A szorgalmas és agilis tanárnő azonnal jelentkezett a Közgazdaságtudományi Egyetem kétéves tanárképzőjébe, ahol a négy félévi hallgatás és a vizsgák letétele után tanári oklevelet szerzett, amelynek alapján könyvvitelt, kereskedelmi levelezést és kereskedelmi ismereteket taníthatott a kereskedelmi középiskolákban. Itteni tanulmányai folyamán a kezdeti idegenkedés után valósággal beleszeretett a közgazdaságtudományba és ekkor a Műegyetem keretében folyó közgazdászképzésre jelentkezett, 1930-ban megszerezte a közgazdaságtudományok oklevelét is.
Azonban még itt sem volt megállás. Új szerelme, a közgazdaságtan annyira a szívéhez nőtt, hogy még inkább elmélyedt e tudományban. Sokat olvasott, tanulmányokat, cikkeket, könyvismertetéseket jelentetett meg a szaksajtóban. Elkészítette második doktori disszertációját A tiszta ökonómia és az univerzalizmus viszonya címmel, amellyel – a szükséges vizsgák sikeres letétele után – 1933. június 22-i dátummal megszerezte a közgazdaságtudományi doktori címet is. Ekkor már ugyan közel 40 esztendős, de még mindig megy tovább a maga választotta és addig a nők által alig járt úton. Még tovább, még többet tanult, dolgozott, amelynek eredményeként számos tanulmány és két vaskos könyv került ki a kezéből és a nyomdákból. A Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdasági Könyvtár sorozat XX. köteteként 1938-ban jelent meg a Gazdaságetika című műve és ugyanebben az évben társszerzővel, Tamás Károllyal közösen készített munka, A közgazdasági elméletek története 495 oldalon. Ezeknek a munkáknak az eredményeként a József Nádor Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem mint első nőt, 1940. december 10-én egyetemi magántanárrá habilitálta.3

A közgazdasági szakközépiskolai tanár

A kereskedelmi középiskolai szaktanári képesítés birtokában 1925-ben megkezdte közgazdasági szaktanári működését és ezen a pályán dolgozott 1958-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. A székesfővárosi Dobó Katalin Női Felső Kereskedelmi Iskola igazgatóhelyettese volt, amikor az egyetemi magántanári címet megpályázta. 1939-ben országos szakfelügyelő lett.
1941-ben Budapesten a Czukor utcában leánykereskedő iskolát szervezett és igazgatta 1946-ig. Innen a Mester utcai Teleki Blanka Kereskedelmi Középiskolába került, amelynek 1946. február 1-től igazgatója lett, amikor nagynevű elődje, Hauser Aurél földrajztudós, egyetemi magántanár nyugalomba vonult. A közben közgazdasági gimnáziumnak nevezett intézményt 1952-ben összevonták az ugyancsak a Mester utcában működő fiú kereskedelmi középiskolával és az egészet együtt átköltöztették a VII. kerületi Bethlen térre, az egykori izraelita hitközségi gimnázium helyébe, mert a Mester utcai fiúiskola épületében a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt megszervezték a Számviteli Főiskolát.
A korábban a Mester utcában külön-külön leány és fiú közgazdasági képzést nyújtó középiskolát Közgazdasági Technikum elnevezéssel egyesítették pénzügyi specialitással. Az új iskola igazgatója Lendvai István és helyettese tanulmányi igazgatói címmel Takaróné dr. Gáll Beatrix. Lendvai Istvánnak 1955-ben hirtelen bekövetkezett halála után Takaróné lett az intézet vezetője. Ezt a tisztet nagy szakértelemmel és elismertséggel 1958. évi nyugdíjazásáig viselte.
Takaróné 64 éves korában, 9 évvel a nők nyugdíjkorhatára után ment nyugállományba. 38 évet töltött pedagógiai pályán, ebből 17 évet igazgatói poszton. Először az általa szervezett kereskedő leányiskolában, majd a Mester utcai Teleki Blanka közgazdasági leányiskolában és a végállomás az I. István Közgazdasági Szakközépiskola. A reá emlékező tanulók feljegyezték róla, hogy az 1000 főnél nagyobb létszámú iskolát évekig kiválóan vezette egyetlen hangos szó nélkül.4

Tankönyvírói, szakdidaktikai tevékenysége

Takaróné harmincnyolc éves pedagógusi pályája során tanítással, iskolavezetéssel, szakmai ellenőrzéssel és tananyagkészítéssel is foglalkozott. 20 középiskolai tankönyv létrehozásában vett részt mint szerző, társszerző, szerkesztő, lektor, szakmai ellenőr vagy pedagógiai szakértő. Tananyagkészítő tevékenysége szorosan kapcsolódott a közgazdasági középfokú képzéshez, illetve ebben az iskolatípusban tanított elméleti vagy gyakorlati képzést szolgáló szaktárgyakhoz. Szívesen dolgozott tankönyvkészítő közösségekben, tankönyveit főként társszerzőként készítette.
A Magyar kereskedelmi levelezés középiskolák 4. osztálya számára 1943-ban jelent meg, az Államszámviteltan a közgazdasági gimnáziumok 3. osztálya számára 1949-ben, az Irodai ismeretek és gyakorlatok az állami gépíró, gyorsíró és irodavezetői szakiskolák számára 1951-ben, de még további négy kiadást ért meg. A társszerzőkkel együtt és egyedül írt tankönyveiben is főként az általános közgazdasági részeket készítette.. Általános közgazdasági ismeretek címen készített jegyzetet idegenvezetők részére, amelyet 1948-ban adtak közre.5
Takaróné a közgazdasági szakképzésben igen nagy tekintélyt vívott ki magának, amit számos elismerés, kitüntetés is bizonyít, de főként az, hogy a Tankönyvkiadó gyakran kérte fel a készülő tankönyvek lektorálására, szakmai ellenőrzésére. Tananyagkészítői tevékenységében is, mint minden más munkakörében a lelkiismeretesség, a pontosság, mások munkájának tisztelete és elismerése volt a meghatározó. Javaslatait, javító szándékú véleményét, kiigazításait szerényen, partnerei személyiségére figyelemmel, tapintatosan terjesztette elő, mindig érzékeltetve kompromisszumkészségét.
Tankönyvpályázaton öt alkalommal nyert díjat. Ezek jelentős szakmai sikert, elismerést jelentettek számára, de az sem volt közömbös, hogy ezek után számottevő tiszteletdíjban részesült, amely kiegészítette pedagógusi illetményét, illetve nyugdíját. Iskolai film készítésében is közreműködött és a rádióban is tartott előadásokat.

Utazásai

A két világháború közötti időszakban a középiskolai tanárok jelentős körében – a kicsire zsugorodott országterületből is következően – megnőtt az utazási kedv, a világlátás iránti igény és lehetőség. A középiskolai tanárok, igazgatók a hazai viszonyokat tekintve kiemelkedő díjazásban részesültek. Az érettségi vizsgadíjak és más hivatalos megbízások esetenként olyan külön jövedelmet hozhattak, hogy a kedvezményes feltételekkel meghirdetett nyári egyetemeken, továbbképzést, kikapcsolódást is nyújtó kurzusokon számosan tudtak részt venni.
Takaróné Gáll Beatrix is azok közé tartozott, akik a pedagógusok rendelkezésére álló hosszú nyári szabadidőt igyekeztek külföldön tanulásra, továbbképzésre felhasználni. Európa szinte minden országát felkereste, de járt Ázsiában, Észak-Amerikában, Afrikában is. Utazásaiban döntően saját anyagi erejére támaszkodott, de amerikai utazásaiban rokoni kapcsolatai is segítették. Igen nagyra értékelte a külföldi utazásokat, az így szerzett tapasztalatokat, élményeket legkedvesebb emlékeiként tartotta számon még élete alkonyán is.
Legfontosabbnak tartott utazásai:
a németországi Sraunschveigben (1928), Ausztriában Bécsben (1931), Franciaországban Párizsban (1934), Dániában Koppenhágában (1935), Svájcban Genfben (1936), az USA-ban New Jersey-ben (1939), járt Egyiptomban és Algírban, Ázsiában a törökországi részbe jutott el.6
Utazásairól esetenként írásban is beszámolt a pedagógiai, közgazdasági lapokban. Takaróné nem előkelő turistaként utazott, nemcsak nézett, de látott is. Megcsodálta az ember építette hatalmas piramisokat, kiemelkedő művészi emlékeket, de elment afrikai falusi iskolába is, ahol még a két háború közötti időben is hasonlóan tanultak a helyi lakosú gyermekek, mint fél évszázaddal korábban a hazai falusi iskolákban.
Utazásai nemcsak élményt, tanulást jelentettek, de kalandokat is. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy amerikai tartózkodása közben kitört a második világháború. Csak nagy nehézségek között, lesötétített hajón, tengeralattjáróktól fenyegetetten, a bombázott és háború sújtotta Anglián, Franciaországon, majd Svájcon, Olaszországon, Ausztrián keresztül érkezett haza. Az Atlanti-óceánt tízszer szelte át Európa és Amerika között, a legtöbb időt New Yorkban töltötte, ahol férjének testvére élt és református lelkészként dolgozott. Amerikai utazásainak és tartózkodásának költségeit is jórészt ők fedezték. Bejárta Kanadát és az USA nagy részét, de járt az Azori-szigeteken is, ahol a helyi középiskolában modern, európai körülményekkel találkozott.
Utazási beszámolói közül kettővel kívánok kissé részletesen foglalkozni, mert a benne felvetett gondolatok napjainkban is időszerűek és tanulságosak.

Dánia közgazdasági viszonyai

A dániai 1930-as tanulmányútjáról a fővárosi VIII. kerületi Bezerédi utcai felső kereskedelmi iskola 1931-es értesítőjében számolt be részletesen, amely különlenyomatban önálló füzetben is megjelent. A beszámolóban néhány érdekes és figyelemreméltó, tanulságos részt találunk.
Dánia történelme során többször élt át nagy tragédiát, de ezeken mindig a saját erejére támaszkodva, nagy erőfeszítések árán sikerült úrrá lennie. Az ország ásványkincsben nagyon szegény, de a saját földrajzi adottságait jól felmérve, arra támaszkodva fejlesztette magas szintűre gazdaságát, mindenekelőtt a mezőgazdaság és feldolgozás iparosítása révén. Korszerű iskolarendszert alakított ki és sokoldalúan igyekszik megismerni a világot és saját eredményeit a világgal megismertetni. A kereskedelmi középiskolai tanárok számára minden évben Európa egy-egy városában nyári tanfolyamot rendeznek, amelyen a számos országból odahívott tanároknak ismertetik Dánia gazdaságát, kultúráját, eredményeit, akik országukban munkájuk során a felnövekvő nemzedék ifjú közgazdasági szakemberei számára azokat továbbadhatják. Hazánk középiskolai tanárai közül is számosan vettek részt ilyen tanfolyamokon, például Koppenhágában 1930-ban 18-an, közülük öten a székesfőváros költségén, köztük Takaróné is. Ilyen tanfolyam rendezésére Budapesten 1913-ban került sor. Feltehető, hogy ezeknek a tanfolyamoknak is szerepe volt Dánia hazai ismertségének és jó hírnevének.
A beszámoló befejező részét érdemes kissé hosszan idézni, mert számunkra ma is időszerű és hasznos lehet.
„A második nagy politikai veszteség 1867-ben érte az országot, Schleswiget és Holsteint elvesztette. A megcsonkítás után őket is az a forró kívánság öntötte el és az a remény tartotta csak életben, hogy az igazságtalan békét revízió alá veszik. A nemzetek igazságszolgáltatásától várták, hogy országuk újra egységes, virágzó lehessen s régi nagyságát ismét visszanyerje. S ebben a fájó, de nem lankadó küzdelemben és reménykedésben találta őket az a nagy gazdasági válság, amely a tengerentúli gabona beáramlása folytán következett rájuk. Megcsonkított területtel, elvesztett életlehetőségekkel állott Dánia a 70-es évek végén, szinte közel a teljes megsemmisüléshez.
És ekkor választotta magának a nemzet azt a jelszót, amely mellett ma is kitart, hogy: . S e célnak a kitűzésével varázsolta elő a romokból 50 esztendő kemény munkája árán mai iparosított mezőgazdaságát, amelynek sikerei nyomán talpra állott az ország, népe jómódúvá, megelégedetté lett.
Nekünk magyaroknak nagy példa Dánia múltja és jelene, amelyet röviden ebben foglalhatunk össze: Egy ország, amely segíteni tudott magán!”7

 

Az amerikai tapasztalatok

Utazásával kapcsolatos másik nagyobb írása a Kereskedelmi Szakoktatás című folyóiratban jelent meg 1940-ben Amerikai tapasztalatok címen. Ebben az írásában két témával foglalkozott, az amerikai iskolaüggyel és a kivándorolt magyarok sorsával, az előbbivel behatóbban. Röviden bemutatja az amerikai iskolarendszert, rácsodálkozik annak sokszínűségére, hazai szemmel az enyhe iskolai fegyelemre és látszólag laza munkára szoktatásra, illetve az ezekből következő alacsony oktatási színvonalra, a tanári tekintély hiányára, a tanuló emberi méltóságának, jogainak, szabadságának kiterjedt érvényesülésére. Az általa szokatlannak, esetleg nem tetszőnek is igyekszik észrevenni a megszívlelendő lényeget: „Ha a tanár belép az osztályba, a tanulók nem állnak fel, katedra nincs, a tanárnak minden ügyességét, találékonyságát össze kell szednie, hogy figyelmet tudjon kicsikarni tanulóiból.”
Nagyra értékelte, hogy a tanulók a szaktanár irányításával már az iskolában megtanulják a hasznos gyakorlati tevékenységet, azt, hogy semmilyen fizikai munka nem szégyen, továbbá, hogy az iskola már kisgyermekkortól ráneveli tanulóit a pénzkeresési lehetőségekre. Az iskolában szinte minden szolgáltatást a tanulók végeznek ellenszolgáltatás fejében, az elért kereset a tanuló ügyességét, szorgalmát mutatja és ezt értékelik. Kiemelte a tanulók hazaszeretetre nevelését.
Az amerikai magyarok helyzetét jól átérezte és reálisan értékelte. Megállapítja, hogy „elangolosodtak, gyermekeikkel új hazájuk nyelvén beszélnek, szívükben azért megmaradtak magyarnak... a kivándorolt magyar örökké idegennek érzi magát abban a rohanó világban...” Lehangoltan állapította meg, hogy miután utánpótlás most már alig van, „az amerikai magyarság néhány évtized alatt nyomtalanul el fog merülni a népek nagy óceánjába...”8 – fejezi be beszámolóját.
A tanulmány olvasása ma is érdekes és időszerű, sok szempontból segíti megérteni az amerikai életet, értékeket. Jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy 1940-ben, már a második világháború időszakában jelent meg, a Németországgal való egyre szorosabb szövetség időszakában.

Közgazdasági elméleti munkássága

Elméleti munkásságának középpontjában az etika kérdéseinek vizsgálata állt. Előbb a kereskedelem etikájával, majd általánosabban a gazdaságetikával foglalkozott. Fő művének a könyvalakban is megjelent Gazdaságetika című munkáját tekinthetjük. A másik legjelentősebb elméleti munkája a társszerzővel – dr. Tamás Károllyal közösen – írt A közgazdasági elméletek története című munka. Mindkét munkát elismeréssel fogadta a korabeli szaksajtó.
Takaróné írásával kapcsolatban olvashatjuk, de egész munkásságára érvényesnek tarthatjuk a Kereskedelmi Szakoktatás c. folyóiratszemle rovatában írott megállapítást: „Az etikai szempontok uralmát szeretné bevinni a társadalmi gazdaságba, azt az eszményt, amely a jót, a szépet, a felemelőt képviseli az emberi tettek során és ennek figyelembe vételével azt óhajtaná, hogy a homo oeconomicus és a homo sapiens lényegének összeolvadásából egy egységes embertípus; a homo socialis emelkedjék ki, a felebarátját, önmagát szerető embertestvéreivel mindenben együtt érző társadalmi lény.”9
Idézzük ide Takaróné Gáll Beatrix fő műve, a Gazdaságetika befejező gondolatait:
„A gazdasági eszmények megvalósítása is csak a gazdasági normák és szabályok által lehetséges. A gazdasági élet szabályait a gazdaságpolitika állítja rendszerbe. Gazdaságpolitika … a gazdasági élet céltudatos és tervszerű irányítása. Céltudatosságról és tervszerűségről csak akkor beszélhetünk, ha a gazdaságpolitika a leghelyesebbnek felismert gazdasági eszmény szolgálatában áll. A gazdaságpolitika tudományának tehát az a feladata, hogy a gyakorlati szabályokat úgy állítsa fel, hogy általuk a gazdasági életet a kitűzött eszmény tervszerű és céltudatos szolgálatára késztesse. .. A nemzet boldogulása a helyes gazdaságpolitikán múlik. Az egyetlen méltó és megnyugtató eszmény arra, hogy vezércsillaga legyen minden gazdaságpolitikai normaalkotásnak a nemzeti jólét eszménye. Megtestesítője pedig csak az a fejlődési folyamat lehet, amely az anyagias világnézet rideg, számító, kérlelhetetlen homo oeconomicusa és a fellegben járó eszménykeresés szétfolyó, talajtalan, vértelen homo sapiense helyett megteremti a jövő őszinte, felelősség teli, egészséges embertípusát, a homo socialist.
A homo oeconomicus csak arra a kérdésre ad feleletet, hogy: mit tegyünk, mire törekedjünk, mennyit érdemes megszereznünk? Tehát csak a tárgyi értékek megteremtésének szolgálatában áll. A homo sapiens viszont csak a felsőbbrendű értékek megvalósítását tűzi ki célul, s arra kérdésre felel, hogy: milyenek legyünk? A homo socialis a kettőt egyesíti: tevékeny, alkotó kedvtől duzzadó, kemény erőket állít munkába, de munkája eredményét a jóság messze áradó hatalmával kiterjeszti embertársaira is.
A nemzeti jólét megvalósítása a legnehezebb gazdaságpolitikai és kormányzási feladat… Úton-útfélen hevernek körülöttünk a meglátott, de meg nem oldott kérdések s ha egy-egy lépést teszünk is előre az általános jólét és kedvezőbb nemzeti életszínvonal megteremtésének útjain, azt látjuk, hogy még mindig csak a napfelkelténél tartunk, pedig a mindent beragyogó, déli napsugarakat várjuk.”10

Könyvismertetései

Takaróné munkásságában – hasonlóan más tudós tanárokhoz, neves közgazdászokhoz –, jelentős helyet foglal el a szakkönyvek, a szakirodalom bemutatása. Ezek az írások főként a kereskedelmi iskolai tanárok külföldi és hazai egyesületének folyóiratában, a Kereskedelmi Szakoktatásban és a Közgazdasági Szemlében jelentek meg. Ezek gyakran terjedelemben, tartalomban kisebb tanulmánynak felelnek meg, elmélyült munka eredményei. Könyvismertetői részben hazai szerzőktől az iskolai oktatást is érintő munkákat hozzák közelebb a leendő olvasókhoz, tanárokhoz. Szívesen mutatott be olyan könyveket, amelyek közvetlenül az iskolai élettel foglalkoztak. (Hivatásra nevelés, különös tekintettel a kereskedelmi hivatásra11, Az iskolai büntetés hatása12.)
Könyvismertetéseit is a toleránsság, a szerzők iránti tisztelet és a tárgyilagosságra való törekvés jellemzi. Erre jó példa Rudas Béla Imperializmus című munkájának bemutatása. Érezhető, hogy a szerző véleményét nem osztja a könyv tartalmát illetően, de elismerőleg megállapítja, hogy higgadt hangvételű, tárgyszerű a téma tárgyalása.
Ismertetői között a magyar nyelvűek vannak túlsúlyban, de több német és angol nyelven írott könyv bemutatására, méltatására is vállalkozott. Ismertetéseinek száma meghaladja a negyedszázat.

***
Dr. Takaró Gyuláné dr. Gáll Beatrix egyetemi magántanár, az I. István Közgazdasági Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója, kiemelkedő tanáregyéniség, közgazdasági szakíró hosszú, példás munkás életet élt. 86 éves korában, 1980-ban halt meg. Emlékét a családján kívül tisztelettel és szeretettel őrzik a még élő munkatársai, tanítványai, szellemét pedig a könyvtárakban könyvek, folyóiratok.


Bibliográfia

Könyvek

Gazdaságetika. Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdasági Könyvtár XX. köt. 1938. 260 p.
A közgazdasági elméletek története. Társszerző dr. Tamás Károly. Tébe Kiadóvállalat. Budapest, 1938. 495 p.

Tanulmányok

Dánia közgazdasági viszonyai. Külön lenyomat a VIII. ker. Bezerédi utcai Női Felső kereskedelmi Értesítőjéből. Budapest. 1931. 18. p.
A tiszta ökonómia és az univerzális viszonya. Közgazdasági Szemle. 1933. 745-784. p.
A nemzeti szocializmus 100 év tükrében. Közgazdasági Szemle. 1938. 268-276. p.
Amerikai tapasztalatok. Kereskedelmi Szakoktatás. 1939-1940. 12. sz. 113-121. old.
Egyén és közösség a gazdaságpolitika nézőpontjából. Közgazdasági Szemle. 1941. 860-868 p.
Önéletrajz. I. István Közgazdasági Szakközépiskola jubileumi emlékkönyve. 1986-1987. 28-32. p.
Reklám és az iskola. Kereskedelmi Szakoktatás. 1926-27. 10.sz. 515-518. p.
A kereskedelem etikája. Kereskedelmi Szakoktatás. 1927-28. 9.sz. 445-453 p.
Spann univerzalizmusa. Kereskedelmi Szakoktatás. 1931-32. 3-4. sz. 100-109. p.
Világnézet a közgazdaságtanban. Kereskedelmi Szakoktatás. 1932-33. 10.sz. 375-379. p.
Nőkérdés a tanügyben. Kereskedelmi Szakoktatás. 1934-35. 5-6. sz. 191-196. p.
Népszövetségi tanfolyam Genfben. Kereskedelmi Szakoktatás. 1934-35. 4.sz. 151-157. p.
Válasz vitéz Csia Lajos „Kereskedelmi szakoktatás és vallástanítás” c. cikkre. Kereskedelmi Szakoktatás. 1934-35. 8. sz. 351-355. p.
Amerikai tapasztalatok. Kereskedelmi Szakoktatás. 1939-40. 12.sz. 222-228. p.
Állandó és változó elemek a közgazdaságtanban. Közgazdasági Szemle. 1937. 2.sz. 113-121. p.
Boldog ország. Közgazdasági művelődés. 1937. 5-6.sz. 90-97. p.

 

 

 


Beszámolók, beszédek

Zászlóavatás. Beszéd a Wesselényi utcai Női Felső Kereskedelmi Iskola zászlóavatásán. Közgazdasági Művelődés. 1935. 6-7.sz. 161-164. p.
Megemlékezés Dr. Sásdy Schank Béláról. Elhangzott a Kereskedelmi Oktatásügyi Nemzetközi Egyesület Magyar Csoportjának 1937. január 15-i ülésén. Közgazdasági Művelődés. 1937. 1.sz. 13-18. p.
Pillanatfelvételek Nyíregyházáról. Beszámoló a nyíregyházi Felső Kereskedelmi Iskola 1938. május 13-14-i ünnepségéről. Közgazdasági Művelődés. 1938. 6-7.sz. 77-81. p.
Beszámoló az 1934. évi párizsi tanulmányútról. Közgazdasági Művelődés. 1935. 8-9.sz. 211-214. p.

Könyvismertetés

Georgakopoulos, Phrixos: Die Wirtschaftseinheit als Objekt einer wirtschaftswissenschafltichen Diszplin. Tübingen, 1930. 148 p
Rudas Béla: Imperializmus. Szerző kiadása. Budapest, 1933. 157 p.
Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. Kiadó: Győr, Moson és Sopron K.E.E. megyék közössége. 1935. 314 p. – Kereskedelmi Szakoktatás. 7.sz. 356-359. p.
Dr. Erdélyi Amália: Az iskolai büntetés hatása. Kereskedelmi Szakoktatás. 1934-35. 5.sz. 232-233. p.
Dr. Mennyei Géza: A földhitel. Agártudományi Társaság kiadása. 1940. 248 p. Kereskedelmi Szakoktatás. 1942-43. 1.sz. 24-25. p.
Dr. Mennyei Géza: Földhitel II. Agrártudományi Társaság kiadása. 1943. 348 p. - Kereskedelmi Szakoktatás. 1943-44. 150 p.
Kisléghi Nagy Dénes: Univerzalizmus. Közgazdasági Könyvtár XXI. kötet. Kiadja a Magyar Közgazdasági Társaság. – Kereskedelmi Szakoktatás 1938-39. 11.sz. 502-505. p.
Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. II. átdolg. kiadás. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1937. 318. o. – Kereskedelmi Szakoktatás 1936-37. 9.sz. 505 p.
Éber Antal: Szabadkereskedelem és protekcionizmus. Gergely Róbert könyvkereskedés Budapest. 1938. 132 p. – Kereskedelmi Szakoktatás 1937-38. 9.sz. 495-487. p.
Angyal Lajos: Hivatásra nevelés, különös tekintettel a kereskedelmi hivatásra. Eger, 1942. Gazdasági művelődés könyvtára. 1. sz. 244 p. – Közgazdasági Szemle.
Huppert, Walter: Vertilung. Közgazdasági Szemle. 1944. 4.sz. 405-410. p.
Schafer István: Liberalizmus, marxizmus, keresztény gazdasági rend. Budapest. 1943. 88 p. – Közgazdasági Szemle. 1944. 8-9.sz. 858-861. p.
Csikós-Nagy Béla: A termelékenység elméletének története, különös tekintettel a nemzetgazdasági termelékenységre. Kiadja a Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete. Szeged, 1938. 115 p. – Közgazdasági Szemle. 131-134. p.
Raith Tivadar: Az üzemgazdaság rendje. Grill Dezső Kiadó, Budapest, 1939. 182 p. – Közgazdasági Szemle. 132-134. p.
Nyárády József: Mérlegtani alapismeretek. II. kiadás. Officina, Budapest. 1938. 340 p. – Közgazdasági Szemle. 1939. 134-135. p.
Német szövetkezeti irodalom. Közgazdasági Szemle, 1938. ... sz. 295-297. p.
Blaskovics Zoltán: Theorie des Kapitalismus. Debrecen, 1936. 44 p. – Közgazdasági Szemle, 1937. ..sz. 413-415. p.
Don Salvador Madariaga: The price of peace. Cobden – Sanderson, London, 1935. 28 p. – Közgazdasági Szemle, 1937. ...sz. 412-413. p.
Schaffer-Glösol, Konrád: Volkwirtschaftliche Verfahrenliche. Kiadó: Franz Denliske, Leipzig und Wien, 1936. 78 p. – Közgazdasági Szemle, 1937. 8. sz. 408-412. p.
Echerhoff Fritz: Wirtschaftliche Seltesversorgung. Kiadó: F. Deuticke, Leipzig und Wien, 1935. 134 p. – Közgazdasági Szemle, 1936. ... sz. 100. p.
Hatom Africannus: Kapitalbildung. Urosachader Weltkirse Wien und Bite 1935. 92 p. – Közgazdasági Szemle, 264-267. p.
Borotvás-Nagy Sándor: Közgazdasági művelődésünk kezdetei. Közgazdasági Művelődés. 1939. 1.sz. 17-19. p.
Barankay Lajos dr.: A szaknevelés elméletének alakulása. Közgazdasági Művelődés. 1935. 1.sz. 27-28. p.

Tankönyvek, tananyagok

Magyar kereskedelmi levelezés a középiskola 4. osztálya számára. Társszerző Krisch Jenő, Thurzó Nagy Árpád. Budapest. 1943. 225 p.
Takarékosság, önfegyelem, lemondás. Társszerző: Babirák Mihály. (Nemzetközi gyermekhét keretében tartandó előadások anyaga.) Székesfővárosi Bizottság, Budapest. 1943. 32 p.
Közgazdasági olvasókönyv a kereskedelmi középiskolák 2. osztálya számára. Társszerző: Solt Andor. Hungária, Budapest. 1947. 236 p.
Általános közgazdasági ismeretek. Idegenvezetői tanfolyam jegyzete. Budapest. 1948. 44 old.
Államszámviteltan a közgazdasági gimnáziumok 3. osztálya számára. Társszerzők: Füzesy Lajos, Balás Alajos. Budapest. 1948. 196 p.
Irodai ismeretek és gyakorlatok az állami gépíró, gyorsíró és irodavezetői szakiskolák számára. Társszerzők: Patóh László, Vermes Andor. Tankönyvkiadó. Budapest. 1951. Megjelent még: 1952., 1953., 1954. évben
Takaró Géza amerikai pályafutása. Takaró Géza: Hagyaték és örökösök. New York. 1972. 309-340 p.

Jegyzetek
1 Takaró Gyuláné (1987): Önéletrajz. I. István Közgazdasági Szakközépiskola Jubileumi évkönyve. 28-32. p.
2 ELTE Levéltár. Bölcsészdoktori szigorlatok 1913/14-1923/24. 133. p.
3 Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára: Takaróné Gáll Beatrix iratai.
4 Az I. István Közgazdasági Szakközépiskola Jubileumi évkönyve, 1987.
5 Országos Széchenyi Könyvtár katalógusa.
6 Budapesti Közgazdasági Egyetem Levéltára, lásd 3. pont
7 Takaróné Gáll Beatrix (1934): Dánia közgazdasági viszonyai. Különlenyomat a VIII. ker. Bezerédi utcai Női Felső Kereskedelmi Iskola értesítőjéből. Budapest.
8 Takaróné Gáll Beatrix: Amerikai tapasztalatok. Kereskedelmi Szakoktatás, XLVII. évf.
9 A közgazdasági eszmény című, Takaróné Gáll Beatrix írására utalt a folyóirat szemleírója. A Kereskedelmi Szakoktatás 1936/37. évfolyam 2. sz. 92. p.
10 Takaróné dr. Gáll Beatrix (1938): Gazdaságetika. Közgazdasági Könyvtár XX. Budapest. 206-207. p.
11 Közgazdasági Szemle, 1944. 321-323 p.
12 Kereskedelmi Szakoktatás 19?? sz. 232-233. p.





Készítette