Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szabó Imre, Golubeva Irina
Események, tájékoztatók

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2004. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Trencsényi László: Közelmúlt-történetek

Ahogyan hovatovább valóságos történeti-folyamat értékű lesz a mögöttünk álló másfél évtized (vagy Báthory Zoltánnak - ugyan nem mindenki által egyetértéssel fogadott - "maratoni" időszámítását követve a reformértékű változások kezdetétől 20 esztendő), úgy válik a valódi történettudományi kíváncsiság és elemzés tárgyává az ezt megelőző, úgynevezett "negyven év". Már nem egyszerűen a "fordulat" áll az értékítélet tengelyében, nem annak ideológiai igazolása, (1) főként a politika mozgását követve. Nem csupán a "harcot békévé oldja az emlékezés" emberi-morális normája működik, legalább ennyire az "ember anatómiájából ismerjük meg a majom anatómiáját" - elve is (hiszen 15-20 év folyamataira érdemes analógiákat és különbözőségeket keresni egy "másik rendszerváltás" mechanikájának kutatásával). Szakmánk - hajlok erre a véleményre - felismerte a Virág Teréz diagnosztizálta "Auschwitz-unokák" szindróma általánosítható tanulságát: a több nemzedék kapcsolatát zavaró, mérgező óvatoskodó elhallgatások visszaütnek. Bakonyi Pál fejtette ki legutóbb a letagadhatatlan és le nem tagadandó szakmai kontinuitás tényszerűségét.

A közelmúltban Kiss Árpádnak, az  „újmodern” neveléstfudomány alapító atyjának műve került mérlegre – halálának 25. évfordulóján. Sajtó alatt Pataki Gyulának, az ebesi Fiúkfalva vezetője lintézményének a hajduhadházi Gyermekváros általi „bekebelezése” után eltöltött küzdelmes éveiről készült visszaemlékezése. Rendre elérkezik olyan személyiségek pályájának értékelési illendősége, akik esetében nem vagy alig játszik szerepet a II. világháborút megelőző, ezt követő nehéz, de alternatívákat kínáló szűk esztendők megannyi történése. Munkásságukat az adott politikai peremfeltételek között szakmai szempontok szerint lehet és kell leírni. Nem tagadom, vannak a neveléstörténetnek adósságai a (különbözőképpen kijutott) tragikus helytállások s bukások dokumentálásában is. (Nyilván születik pedagógiai értékelés Brusznyai Árpádról, s nyilván meg kell írni – ha Hajdúhadház szóbajött,–egy hiteles Ádám Zsigmond–monográfiát is. Többen szóváteszik, hogy egy Lázár György-elemzés is várat magára. Mint ahogy a Mérei-életút is feldolgozásra vár.)
 Ezen írásnak nem a hiánylista felállítása a célja. Éppenséggel az „ünneplésé”. Hiszen  mértékadó művek láttak napvilágot. (2)
 Ha már Lázár György neve szóba jött, akkor nyissa a bemutatás sorát Kéri Piroskának dokumentumgyűjteménye. Az Abakusz Könyvek sorozatát a Pufi Pressz jegyzi. A kötet az összeállító édesanyja körét mutaja be Sugárkoszorú címen. Dokumentumok, emlékezések és levelek szólnak Sós Júliáról, aki a NÉKOSz-nemzedéktől a Petőfi Körön át az 56-osok segítéséig, a korai nevelésszociológia bölcsőhelyeiig méltán neveztetik a baráti kör tagja, Göncz Árpád által kovász-embernek. A gyűjtemény teljességre tört, a visszaemlékezések mellett fontos levelek olvashatók. Átfogó, a kapcsolatokat, kapcsolódásokat feldolgozó elemzésre kínálják magukat a dokumentumok, túl a különös emberi nagyságon a korszak hiteles ábrázolásáig. Mozaikkockák, melyek méltó darabok a nagy egész megrajzolásához. (A szóban forgó Lázár György – ma már kevesen tudják –, az „5o-es évek” legszektásabb pedagógiai röpiratainak szerzője volt, a Mérei-denunciálás feladatának elvállalója. Tragikus vezekléséről csak a barátok tudnak. Sós Júliának férje volt egykor.)
 Rozsondai Zoltán életútjának rajzolatában is ott a „nagypolitika” több vastag ceruzával fogó vonása. A felsőfokú tanítóképzés makacs követelőjének fellépéseiben politikai típusú ellenállás nehezen mutatható ki. (A mellőzés, háttérbeszorítás, előtérbe emelés, „száműzetés” hullámvasútjának ciklusai nem a politikai ellenállás hőfok-ingadozását mutatják, inkább azt az ívet rajzolják meg, mikor „használt” a politika döntési helyzethez jutó egyik-másik szereplője szakembert tervei megvalósítására, s mikor hárította el ezeket a kompetenciákat napi céljainak árfolyama miatt.) Donáth Péternek filológusi precizitással készült tanulmánya 1945 és 1960 közt mutatja be a pedagógus-, sőt tanügyigazgató-dinasztia tagjának tanügyminisztériumi pályafutását (s ezt követően tanítóképezdei munkásságát). Nem főszereplő, de fontos szereplő, számontartott és számontartandó szereplő! Ez tűnik ki a kismonográfiából és a kísérő dokumentumkoszorúból. Levélváltások, üdvözletek, visszaemlékezése – újabb hiteles puzzledarabok a teljességet ábrázoló freskóhoz. A történeti regény emlékezetes elmélete szerint a csataterek közszereplőinek történeteiben tükröződnek vissza igazán a Kutuzovok és Napóleonok cselekedetei. (KÖZszolgálat – pedagógushivatás. Rozsondai Zoltán a magyar tanítóképzésért és megújításáért. Trezor Kiadó, Budapest, 2004.)
 A Debrecenben működő – immár Karácsony Sándor nevét viselő – Neveléstörténeti Egyesület sokat tett a régió „kismestereinek” bemutatásáért. Emlékkötetekben már több életutat dokumentáltak hitelesen. Nagyvállalkozásnak és hézagpótló történeti munkának tekinthető a Pedagógusok Arcképcsarnoka című évkönyv-folyam. Ezidén már a harmadik kötet főszerkesztője széles szerkesztőbizottsági csapat élén Ungvári János. A műfaj egyszerű. Alfabetikus sorrendben bemutatni a megye (a megyében született, a megyében működő, a megelőző évben a megyében elhunyt) pedagógusait. Néhány esetben hiánypótló tiszteletadás elhallgatott életművek és pályák előtt. De a „tárgyszavak” többségének gazdája egyszerűen csak „tette a dolgát”, növendékek sokaságát bocsátotta szárnyra, dolgozatok sokaságát javította – vagy írta – ép vagy romló szemekkel, szót emelt kollégáiért vagy elhúzódott a viták elől. A szócikkekhez többnyire fénykép is társul. Nyilván a hozzátartozók bocsátották rendelkezésre a fotókat. Van 90-es éveiben az élettől búcsúzó tanítónő, akinek lángoló ifjú (hamvas ifjú) arcát őrzi majd az emlékezet, van férfikolléga, akinek tán utolsó zordon tekintetét takarja a feketekeretes szemüveg, míg másnak lelkesült fejtartása sejteti a vállalkozás belső hitét. Kötetenként 200-250 személy miniportréja! Ez már olyan adatbázis, mely átfogó történeti-szociológiai elemzést is kibír, sőt kiált egy ilyen feldolgozásért.
 Egy másik alföldi vidéken, a Szeged melletti Bordányban más műfajú kötet született. A 70-es évek legelején (tehát a fentebb emlegetett reformkorszakot közvetlenül megelőző szakaszban) fiatal ember vette át a közművelődés helyi irányitását. Mint tudjuk: érlelődött az a közintézményi, később politikai-intézményrendszeri innováció, mely magát „közművelődésnek” nevezte. „A közművelődés takaróját az iskolában varrják” – hangzott a politikai jelige ekkor. A fiatalember – (mint egy Karinthy-hős) –, találkozandó egykori önmagával, esettanulmányt adott közre (Bordány község Önkormányzata kiadásában) ezekről az évekről. A faluszociográfia, a művelődésszociológia eszközrendszere teszi történetivé, széles értelemben neveléstörténetivé a művet. A szereplők már-már kortársaink. (Tandi Lajos frissen végzett a tanárképző főiskolán, Bogdán Lajos vékony fiatalember a fényképen, Paál István is a pálya elején…) T. Kiss Tamás ma a közművelődési mozgalmak és a tanügyigazgatás történész-kutatója. Ő az egykori fiatalember. A karcsú kötet: Köz(ségi) művelődés (Bordány község közművelődése az 1970-es évek első felében).
 Gyűlnek tehát az adatok, információk. Az adatközlők jelentős része még közöttünk él. Még szekrényekben a levelek, iratok. S még élnek a kíváncsiak is. Akik számára fontos dolog, hogy a magyar nevelésügy 1945 és 1990 közti csaknem félszázadáról, e történeti léptékű három emberöltőről hiteles, teljes kép maradjon az utókorra. Már csak azért is, mert a szakma és hatalom, a gyereksors és a nevelői sors, tantermek és családi otthonok közti összefüggések „üzemmódjában” bizonyára sok – kutatni érdemes, miért – a hasonló kultúrák öröksége.

JEGYZET

1  Csak két egészen ellentétes vérmérsékletű vázlatot idézzünk fel: Mészáros Istvánnak  a „Kis neveléstan rendszerváltás idejére” cimű pamfletjét, Mihály Ottónak pedig „Fordulat és reform” cimű vitairatát.
2  E körben talán első volt Tatai Zoltánnak és növendéktársainak Szokolszky-kötete néhány évvel ezelőtt.





Készítette