Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Tóth Dezső: Halbik Ciprián tihanyi apát pedagógiai munkássága

A dualizmus időszakában folyamatosan létrejött új népiskolák következtében megnőtt a tanítók száma. A néptanítók néven ismert pedagógusréteg új színfoltot hozott a neveléstörténetbe. A kialakuló polgári osztály sok neves személyiséget adott a magyar oktatásnak. Ilyen jelentős személyiség volt Halbik Ciprián Gáspár is, aki az akkori társadalom alsó rétegéből került a szellemi, értelmiségi réteg felső régiójába. E tanulmányban életútját követjük végig és ebből elsősorban pedagógiai munkásságából kívánunk néhány jellemző tényt kiemelni, s bemutatni.

Halbik Gáspár a Pápa melletti kisközségben, Dákán született. A község története során mindig földesúri birtok, a 20. század elejéig a föld nagy része néhány nagybirtokos tulajdonában volt. Az első birtokosok a Hathalmi, Dálkai családokból kerültek ki. De volt itt birtoka Zápolya–Szapolyai Istvánnak, később a Botka családnak, majd a Nádasdy és a Festetits grófoknak. Az utolsó földbirtokos a Batthyány család, amely 1857-től volt a kastély és a birtok ura.

Az első írásos adat 1320-ból való, melyben ezt olvashatjuk: „Miklós győri püspök egy csatári birtokrészt ad Saulónak, a győri káptalan kanonokjának Dalkai Myko pap jelenlétében…”1

Amikor Halbik Gáspár született, Festetits Leo volt a földbirtokos. Biztosan állíthatjuk, hogy az ő alkalmazottja volt Halbik Gáspár, Ciprián édesapja. Az apát életrajzában alig találunk adatot a családról. Az egyik életrajzi lexikonban annyit jegyeztek meg róla, hogy polgári szülőktől született. A család a Felvidékről került Dákára és az apa valószínűen iparos volt. A Halbik vezetéknév nagyon ritka Magyarországon, napjainkban mindösszesen 32 családban 112 személy viseli a Halbik nevet.2 A nyárádi katolikus egyházi anyakönyvben a következő bejegyzést találjuk a szülőkről: Szülők Halbik Gáspár, Hus Katalin. Lakhely Dáka. Keresztszülők Rájdli Antal Prungneder Mári. A keresztelést végezte Tóth Imre plébános. 3

A Halbik családban 4 gyermek született: Lujza 1832. április 25., Mária 1835. június 12., Antal 1838. szeptember 5., Gáspár 1840. július 6.

Gáspár a református iskolában kezdte tanulmányait, ugyanis a községben nem volt katolikus iskola. Ez utóbbi csak 1906-ban kezdte meg működését. Addig a katolikus gyermekek a helyi református ill. a pápadereskei katolikus iskolába jártak. A református iskola működéséről 1732-ből van dokumentum, az első tanító Verbai György volt. Amikor Gáspár megkezdte az első osztályt, Csomasz János tanított a református iskolában, aki két évig volt a nevelője. 1849-től 1851-ig Mozgai Gábor tanította, aki 1893-ig volt a református iskolában tanító. Ezekben az években, pl. 1845-ben 46, 1852-ben 76 tanuló járt az iskolába.4

A elemi iskola négy osztályának befejezése után a kis Gáspár Pápán, a mai Türr István nevű gimnáziumban folytatta iskolai tanulmányait. A gimnázium elődjeként a Csáky László gróf által telepített pálos rend iskoláját tekinthetjük. Az általuk működtetett iskolában 3 pap és 3 világi tanárral kezdődött a tanítás 1638-ban. 1786-ban a pálos rend is megszűnt. Az iskola épülete és a kolostor a következő évben, 1787-ben leégett. A város nem tudta felépíteni a rend házát és hosszú ideig nem működött az iskola. Amikor újra működhettek a rendek, a bencések kapták meg a pápai iskolát. Az ő kezelésükben 1806. november 9-én 4 osztályban 160 tanulóval újraindult a tanítás. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után új rendszerben kezdődött meg a tanítás a magyar iskolákban. Amikor Halbik Gáspár az 1850-51-es tanévben megkezdte tanulmányait a bencés gimnáziumban, itt is az új rendszer szerint oktattak. Néhány jellemzőt kiemelve: szaktanárok vették át a tanítást, akiknek szakvizsgát kellett tenni, a humán tárgyak mellett bevezették a reál tárgyak tanítását, kötelező lett a német nyelv oktatása és az érettségi vizsga. A német nyelv tanítása pozitív tényezőként is felfogható, hogy a holt latin és görög nyelv mellett, ill. helyett egy élő nyelvet is tanítottak. Az új rendszer sok problémát okozott a gimnáziumokban, pl. nem voltak tankönyvek, a szaktanárok nem mindig voltak elég képzettek stb. Talán ezen hiányosságok következtében sok volt a bukás az iskolában. A pápai gimnáziumban, amikor Halbik Gáspár kezdett, pl. 1851-ben a 93 tanulóból 44 megbukott, 1852-ben 84 tanulóból 11, 1854-ben a 123 tanulóból 34.

Ilyen körülmények között kezdte meg a 11 éves Gáspár az algimnáziumot a bencéseknél. Az 1851–52-es tanévre 50 tanulót vettek fel. Érdekességként említem meg, hogy ebben a tanévben a 84 tanulóból 12 volt héber vallású. Ez a szám is jelzi azt a nyitottságot, amely a gimnáziumot jellemezte. Halbik Gáspár osztályából az első évben 13-an (26%) megbukott. A bukások folytatódtak a következő években is, s mire a negyedik tanév végére eljutott az osztály, csak 18-an voltak, 64%-uk megbukott. Halbik Gáspár sikeresen vette az akadályokat, s az értesítők megőrizték, hogy pl. a harmadik osztályban a 123 tanulóból az általános helyzetszám szerint a 3. helyen végzett, a negyedik osztályban a 129 tanuló közül a 2. helyen volt. 5

Halbik osztályfőnöke, Czina Gusztáv, aki a negyedik osztályig volt nevelője, 1854. november 23-án meghalt. Új tanárt nem kapott a gimnázium, a tantárgyait felosztották a tanárok között. Az osztálytanár Bódy Izidor lett, aki tanította még a latint, a számtan-mértant, a természettant és ifjúsági hitszónok is volt.

Az első osztályos Halbik Gáspár heti órarendje: vallástan 2, magyar 2, latin 8, német 3, földrajz 3, természetrajz 2, matematika 3. Az első osztályban ekkor heti 23 óra volt, később ez 25, ill. 26 órára nőtt. A tanárok közül meg kell említeni Fuchs vagyis Füssy Tamás nevét, aki az előző tanévben került a gimnáziumhoz, mikor Halbik kezdett és akkor lett igazgató, mikor Halbik befejezte a negyedik osztályt. Személye azért érdekes, mert a tanárok közül hamarosan kiemelkedett – Pestre került –, ahol irodalmi, szerkesztői pályán érvényesítette tudását. Ő volt az, aki az alig 20 éves, még tanuló Halbik Gáspár első írását közölte.

A korabeli kollégiumi, tanulói évek jellemzésére álljon itt néhány információ. Az első osztályba történő felvétel felső korhatára a 12. év volt. Hétköznapokon 7 órakor harangoztak először és fél 8-kor mentek templomba, utána kezdődtek az órák.

Nagy gondot fordítottak a vallásnevelésre. Minden hónapban egyszer volt gyónás és áldozás. Ezen a napon az iskola hitszónoka az összes tanulóval együtt elmondatta a szent gyónáshoz szükséges imádságokat, utána harangszóra átmentek a templomba, ahonnan a mise után osztályonként vonultak a tanterembe gyóntatójukhoz. Vasár- és ünnepnapokon a kötelező templomi mise előtt hittani előadásokat hallgattak a tanulók. Délután a hittanórákat megismételték és litániára mentek. A tanév ebben az időszakban október 5-én kezdődött és június közepén ért véget.

Az Entwurf bevezetése után több tantárgyhoz nem volt tankönyv, s ekkor fokozott felelősség hárult a szaktárgyat tanító nevelőre. A természettudományi tantárgyakhoz az 1850-es években létesültek a különböző szertárak. Pápán a természetrajzi szertár kiépítése 1850-ben kezdődött, amikor a pannonhalmi főapáttól kaptak 261 db ásványt, valamint 248 szárított növényt egy ottani tanártól, de több tanártól, tanulótól is gyarapodott a szertár állománya. Ekkor teremtették meg az alapját a madártani gyűjteménynek is. Ezekhez járult hozzá később a bécsi Földtani Intézet 96 db-os kőzetgyűjteménye, ill. Rómer Flóris bakonybéli tanár bakonyi kövületeket bemutató ajándéka.6 Az ajándékozások mellett vásároltak is, pl. 1851-52-ben 400 forintnál többet költöttek a szertárak fejlesztésére. Mindezek bizonyítják, hogy az Entwurf által bevezetett reál tárgyak tanítását komolyan vették a gimnáziumban, s a tanításukhoz igyekeztek megteremteni a segédeszközöket.

Külön kell szólni a könyvtárról. Bizonyosra vehetjük, hogy a fiatal Halbik itt szerezte első benyomásait a később kibontakozó irodalmi munkásságához ill. a könyvtárosi munkához, ami később Pannonhalmán teljesedett ki, ahol a főapátság könyvtárosa lett és elvégezte a könyvtár katalogizálását. Ezekben az időkben külön könyvtár volt a tanárok és az ifjúság részére. Az adatok szerint 1842-ben 636 kötet volt a tanári könyvtár állománya, 10 évvel később, amikor Halbik Gáspár járt a gimnáziumba, 700 kötet körüli lehetett a könyvek száma. Az ifjúsági könyvtár kiépítését elsősorban Füssy Tamás szorgalmazta. Ő volt, aki levélben fordult a bencés apátságokhoz és tőlük kért könyveket a könyvtár részére. Ennek eredményeként az 50-es évek közepén már 400 kötet körül volt az ifjúsági könyvtár állománya. A tanulók természetesen a tanári könyvtárból is kölcsönözhettek és tanáraiktól is kaptak olvasnivalót.

A kis Gáspár ebben a környezetben végezte a gimnázium alsó osztályait és 1855-ben azokat sikerrel fejezte be. Feltételezhető, hogy a család már régebben eldöntötte, hogy a gimnáziumi tanulmányait tovább folytatja. S mivel Pápán még mindig nem sikerült az 5. és a 6. osztályt beindítani, a legközelebbi bencés gimnáziumba, Győrbe iratkozott be.

A győri és pannonhalmi tanulóévek

A győri bencés gimnázium 1627-ben alakult, 11 évvel előbb, mint a pápai pálos iskola. A hazai bencés iskolák között is elismert volt, amikor Halbik Gáspár itt folytatta tanulmányait a főgimnázium 5. osztályában. A gimnázium tanári kara abban az időben is neves, személyiségekből állt. Sokan voltak, akik ebbe a főgimnáziumba jártak és később – mint Halbik Gáspár is –, visszatértek ide tanítani. Az 1855–56-os tanévről kiadott győri értesítőben az 5. osztály névsorában a 15. helyen szerepel. Itt az olvasható, hogy az osztályozása 1. rendű, és az iskola összes tanulóját, azok jegyeit figyelembe véve a 16. a sorrendben. Még többet elárul Halbik Gáspár 6. osztályos tanulóról az 1857. július 30-án kiállított Tanodai bizonyítvány, mely a második félév eredményeit tünteti fel. Ebből idézem a következőket: „Halbik Gáspár 16 éves r. kath. 6. oszt. tanuló a győri kath. Főtanodában nyer ezáltal az 1856/7. második félévről elsőrendű bizonyítványt.

Rászletesen: Erkölcsi viselete dicséretes, figyelme elég feszült, szorgalma kellő
Vallástan dícséretes
Latin nyelvben jó, elegendő ismeret és szóbőség mellett tűrhetően fordít
Görög nyelvben jó, ismerete elég biztos, némi szóhiány miatt késedelmesen fordít
Magyar nyelvben dícséretes
Német nyelvben jó, fölfogása elég tiszta
Történelem, földrajzban jó, ismerete többnyire kellő, előadása világos
Számtan dícséretes
Természettudományokban jó, ismerete kellő, előadása nem mindig biztos
Írásbeli dolgozat külalakja helyes.”

A győri gimnázium két osztályának elvégzése után Halbik Gáspár úgy döntött, hogy a pannonhalmi főapátságban folytatja további tanulmányait, s ezért 1857. szeptember 8-án beöltözött bencés növendék papnak. Ekkor vette fel a Ciprián nevet.

A kolostorban a magyar történelem sok neves személyisége nevelkedett az elmúlt századok alatt. Nyilván, ez is vonzotta a fiatal Halbikot, túl azon, hogy Pápán példaképe, Füssy Tamás tanári munkája is motiválta döntését. Ezt a pályaképet erősítette a győri gimnáziumban tanító több híres tanár is, közöttük pl. Rómer Flóris.

Mielőtt a gimnázium 7. osztályát folytatta volna, az első évet Pannonhalmán noviciusként, próbaidős szerzetesként töltötte. 1858-ban kezdte meg a gimnázium 7. osztályát. Az első szemesztert 1859. március 4-én zárta le. A jegyzőkönyvben megtaláljuk Halbik Ciprián Gáspár eredményeit is. Ezek a következők voltak: vallástan dicséretes, filozófia dicséretes, latin nyelv, irodalom dicséretes, görög nyelv, irodalom dicséretes, magyar nyelv, irodalom dicséretes, német nyelv, irodalom dicséretes, egyetemes történelem kitűnő, fizika jó. Erkölcsi előmenetele első osztályú.

A második félévben a vallástan elmaradt, a többi tantárgyból ugyanolyan dicséretes és kitűnő jegyeket kapott, csupán a német nyelvből lett jó jegyű. Erkölcsi előmenetele szintén első osztályú.

A 8. osztály első félévében megtartotta az előző osztály dicséretes és kitűnő jegyeit, ugyanúgy a második félévben is. Az osztályozó jegyzőkönyvet 1860. július 28-án zárták s ezzel Halbik Ciprián befejezte gimnáziumi tanulmányait.

Halbik további pályafutását illetően már döntött, amikor 1857-ben beöltözött a bencés rend ruhájába, így nem volt vitás, hogy az érettségi után hol folytassa tanulmányait. Tehetsége is arra predesztinálta, hogy a teológián tanuljon tovább. Ehhez nem kellett költöznie sem, mert a kolostorban volt a teológiai képzés.

1860 őszén kezdte meg teológiai tanulmányait. A második félév jegyeit közlöm az alábbiakban:

           Introdukció (bevezetés) kitűnő

           Szentírás bevezetés és szentírás magyarázat kitűnő

           Erkölcsi magatartás 1. osztályú

           Egyháztörténelem 1. osztályú.

A teológiai képzés 4 évig tartott, a félévenként zárt bizonyítványokban minden jegye az első évihez hasonlóan kitűnő érdemjegy volt. A képzés ideje alatt folyamatosan haladt előre a papi pályán. 1862. június 12-én ünnepélyes fogadalmat tett és még abban az évben alszerpap lett. Szorgalmát, képességét bizonyítja az is, hogy a július 28-án tartott tanulmányi gyűlésen dicséretben részesült.

A következő évben szerpappá szentelték. Tanulmányainak befejezése után 1864. július 31-én teljesült vágya, Simon János győri püspök áldozópappá szentelte. A teológiai vizsgáinak letétele után jogi vizsgát is tett. Első miséjét augusztus 3-án tartotta.

A tanulmányok folytatásával egyidőben irodalmi tevékenységet is végzett. Több folyóiratban publikált különböző tanulmányokat, s ezekben elsősorban pedagógiai, nevelési kérdésekkel foglalkozott. 1860-ban, 20 éves korában közölte egy dolgozatát a Tanodai Lapok A kath. tanodák és növeldék Éjszakamerikában címmel. Ez ugyan német fordítás volt, de már jelezte érdeklődését. Ugyanebben a témában jelent meg cikke az 1863-as évben is. A szakmaiak mellett szépirodalmi írásokat is készített, melyeket a pápai tanára, Füssy Tamás szerkesztésében megjelenő Szünórák c. ifjúsági lapban közölt.

Tanári tevékenysége

Amikor Halbik visszament Győrbe tanárnak, több kiváló tanár dolgozott a gimnáziumban. Az 1870-71-es tanév tanári névsorában találjuk pl. Vaszary Kolost igazgatóként, aki később esztergomi érsek lett, Bierbauer Lipót mennyiségtan és földrajz, rajztanárt, pannonhalmi főapátot. A neveléstörténet írói jogosan tartják a korszakot a gimnázium sikeres időszakának. A gimnázium nevelőhatását bizonyítja – többek közt – az is, hogy a tanárok közül sokan itt végezték középiskolai tanulmányaikat és tanári képzettségük megszerzése után ide tértek vissza. Így történt ez Halbik Ciprián esetében is. A fiatal tanár ekkor 25 éves, pályafutásának első évében már meghatározó feladatokat látott el. Ő volt a felső 4 osztály hitszónoka, s ezt mindvégig megtartotta, ugyanígy a hittan tanítását is. Az első három évben osztályfőnöke a hatodik osztálynak, és ekkor tanította a magyar nyelvet is. 1867-ben vette át a magyar nyelv helyett a földrajz és a történelem tanítását, melyeket később mind a 8 osztályban oktatott. Egy tanévben – halálozás miatt – volt osztályfőnök és egy tanévben tanított szépírást is az említett tantárgyak mellett. Működésének utolsó évében ő volt az ifjúsági könyvtár őre. Az első években 13, később 14-15 óra volt a heti óraszáma.

Általában 13 rendi és 2 világi tanár tanított a gimnáziumban 300-350 diákot, de minden évben volt a bentlakók mellett több magántanuló is. Az 1869-70-es értesítőben 446 tanulót találunk. Érdemes az összetételt is megemlíteni. Közöttük 70 izraelita, 7 német, 4 tót, 2 horvát és 1 olasz nemzetiségű volt. A már említett kiváló tanári kar munkájának köszönhető, hogy ezekben az években sikeres nevelés folyt az intézményben. Bizonyítás céljából említjük meg az önképzőkör és a Diáksegélyző egylet működését. Mindkettő az 1869-70-es tanévben alakult. A részletes elemzés helyett csak néhány kiragadott példa a két szervezet működéséről:

Az önképzőkör 1869. október 10-én alakult. Munkája nevéhez méltóan a tanulók tanórán kívüli nevelését, önképzését szorgalmazta: szavalatok, vitaszónoklatok, értekezések s felolvasások tartása szerepel a programban. Már az első évben vitát rendeztek a következő címen: Hasznos-e a regény olvasás vagy káros? Az önképzőkörnek volt könyvtára, melyet ekkor egyesítettek az ifjúsági könyvtárral s így 1218 kötetből kölcsönözhettek a tanulók. A könyveken túl olvashatták a körbe járatott lapokat is, pl. Fővárosi lapok, Magyarország és a nagyvilág, a Figyelő, Hazánk és a külföld, a Győri Közlöny, a Természet stb. Saját lapja is volt az önképzőkörnek Remény címmel, mely tanévenként 7-8 alkalommal jelent meg. Általában minden második vasárnap tartottak ülést, így 15-20 foglalkozás volt egy-egy tanévben. Írásos pályázatokat hirdettek, melyre tucatjával érkeztek dolgozatok, pl. 1875-76-ban 64 költemény, 9 beszély, 11 értekezés és 12 vegyes munka. A pályaművek díjazására az igazgatóság adott jutalmakat, de az ifjúság különböző rendezvényeiből is fordítottak erre a könyvek beszerzésén és a folyóiratok előfizetésén túl. Érdemes megemlíteni, hogy 1874-ben pl. a Petőfi-ház felújítására 7 forintot küldött az önképzőkör.

A Diáksegélyező egylet alakuló ülésén, 1870. március 25-én az igazgató elmondotta, hogy már 1818-ban megalakult egy hasonló egylet, de az nem volt nyilvános. Most 348 tagja van. Az alapító tagok 10 forintot fizetnek, a rendes tagok havi 10 krajcárt. Pártoló tag bárki lehet, aki adományaival támogatja az egyletet. Feljegyezték, hogy az ifjú Batthyány Lajos, a kivégzett miniszterelnök unokája az induláskor 5 forintot adott.

Az egylet minden évben támogatta a rászorulókat, ebben az évben pl. 187 forintot osztottak ki. Hasonló összegeket adtak a következő években is. Mindezek bizonyítják, hogy ebben a korszakban az oktatáson túl milyen nevelés, közösségi élet folyt a gimnáziumban. Ez a kiváló tanári kar együttes munkájának volt az eredménye, melyben ott volt Halbik Ciprián is. S, hogy nem kevés munkával, azt az is bizonyítja, hogy 12 éves győri tanársága után 1877-ben kinevezték a komáromi gimnázium igazgatójának, mely tisztséget két éven keresztül látta el.

A győri bő évtizedből néhány említésre méltó esemény Halbik Ciprián életéből. Az évkönyvekben többször szerepel a neve azok között, akik különböző tárgyakat adományoztak a gimnázium szertárainak, 1866-ban 1 db római érmet, 1869-ben egy cseppkövet.

Ez az időszak az apát életében a felkészülés évei voltak, a későbbi irodalmi munkásságára és a feltöltődésre fordított nagyobb energiát. Keveset publikált, inkább külföldi utazásokat tett. 1867-ben kéthónapos időtartamra kért útlevelet a német államokba és 1869-ben a nyári szünetben Olaszországba utazott. A kiállított útlevélből tudunk meg néhány adatot Halbik Ciprián külsejéről is: termete közép, haja barna, szeme barna, orra rendes.

A győri tanári években kapcsolódott be a magyarországi pedagógiai egyesületek munkájába. 1869-ben az elsők között lett tagja az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek. A négy évtizeden át végzett munkájának elismeréséül Emléklevelet kapott 1909-ben, amikor már tihanyi apát volt. Érdemeinek elismeréséről tanúskodik egy másik, 1886-ban kiállított Díszoklevél is, melyben tudatják, hogy az Országos Díjnoksegélyegylet tiszteletbeli dísztagjává választották. A gyakorlat, a tanítási munka mellett rendszeresen kutatott, adatokat gyűjtött és ezek felhasználásával a későbbi években sorra jelentek meg tanulmányai, pl. az általa szerkesztett Győri Nagy Képes Naptárban az 1877-78-as években, amikor több neves személy életrajzát publikálta.

A komáromi kétéves igazgatói munkája után visszakerült Pannonhalmára, ahol különböző tisztségeket töltött be, majd 1894-től a tihanyi apáti tisztséget látta el egészen haláláig.

Pedagógiai, nevelési elvei

A ránk maradt írásokban több helyütt is megtalálhatók pedagógiai nézetei. A már említett Tanodai Lapok 1860-ban megjelent számában, melyben áttekintést nyújt az Észak-Amerikában működő iskolákról, elismerően említi, hogy a régebben alakult protestáns iskolák mellett egyre több városban jönnek létre katolikusok, s azt is pozitívnak tartja, hogy az egyház a tudományok és irodalom ápolójaként és nevelőanyjaként tűnik föl. Felsorolja, hogy pl. nagyon jól kezdődött az 1856. évi őszi tanév, amikor már az egyház iskoláiban 1000 növendék tanul. A püspökök, akik szorgalmazzák a tanodák építését, arról is gondoskodnak, hogy tankönyvekkel is ellássák a tanulókat. Csatlakoztak a mozgalomhoz a katolikus könyvkereskedők, akik olcsó és katolikus szellemben írt tankönyvekkel látják el a kollégiumokat, a növeldéket. Dicsérőleg említ egy szerzetest, aki egymaga tíz év alatt tíz zárdát alapított. A sikerhez, az iskolák szaporodásához hozzátartozik, írja: „az angolszász akaraterő, párosulva a katolikus szeretettel”. A tanulmányban szinte visszacsengenek István király intelmei, Imre herceghez intézett szavai: „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli…Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Halbik szerint így szól a tanulság: „…általában különböző néptörzsek vegyületéből valami magasabb, nemesebb népfaj származik: így gyakran különböző népjellemek párosításából magasabb, tökélyesebb jellem keletkezik”. Megemlíti, hogy az államokban a katolikusok „Zárdái és tanodáiban jól felkészülve finom nevelést ad, dicső székesegyházak emelkednek, melyekben a nagymise válogatott zenével tartatik… ápoldákat, ispotályokat, irgalmasnéne-társulatot, tébolydákat süketnémák számára iskolákat, szegények számára ápolóházakat alapítanak” – majd így fejezi be tanulmányát: „Annyi bizonyos: hogy ezen történelem nélküli földön egyedül az egyház azon hatalom, mely a békétlenség, viszálkodás, érzékiség és fejetlenség közepett a társaság, föntartásának kizárólagos föltét lehet és leend.” 7

1893. július 4-én huszonötéves találkozójukat tartották meg Győrben a gimnáziumban végzett tanulók. A találkozón, mint akkori tanár, részt vett és felszólalt Halbik Ciprián. Beszédét nagy tetszéssel fogadták a volt tanítványok. Ebből idézek néhány részletet: „… Váláskor az emberek rendszerint e szóval intenek egymásnak búcsút: viszontlátásra! S ha azután, mint oldott kéve, szertehullanak, kedvező és kedvezőtlen életbehatások alá kerülnek…. Önök is ott vannak ma, tisztelt uraim, a honnét 25 évvel ezelőtt hivatásuk útjaira szerte rándulának, s az ünnep is, melyet találkozásuk örömére rendeztek, az ígéret szentségén kívül a vázoltan kedélyi okokhoz hasonló impulzusokból nyert valósulást. S ide jövének, hogy a tiszta örömnek tengerében ismét megfürösszék a létért küzdő lelket, hogy a kézszorításban újra érezzék a szív régi melegét s hogy a szemekből kiolvassák azon barátság hűségét, mely érdeket még nem ismert! … De önökre tekitve, tisztelt uraim, a múltból egy édes benső viszonynak emléke int felém, azon időké, amidőn mi önökkel egy közös cél elé hosszú vándorútra keltünk … S miként a munka, melyet a szellem országában együtt végzénk, benső volt a viszony is amelyben eggyéforradtunk. Szív szólott a szívhez, ész az értelemhez. S míg a szellem látóköre tágult, a kedély idomult és nemesbült: a benső viszonynak egyre jobban éreztük gyengedségét és meghittségét, amely vonások az avatlan szemeknek rejtve maradnak… Mert ki tud a benső felindulásról, mely a nyelvnek a hatás erejét kölcsönzi, az óvó, intő hangról, mely az ifjú szemébe fölszivárog, ha lelke megindulással tele? S ki érzi reszkető kezének melegét, mellyel a jobbrafordulásnak adja zálogát? Két szívnek titka mindez, melyről avatlan szemeknek sejtelmök is alig van s az ifjú szív gyakran csak az érettebb és világánál érzi azok teljes jelentését… S a múlt idők e benső viszonyából folyólag köszöntöm itt is a magam és megbízóim nevében önöket tisztelt uraim, a szív ugyanazon melegével. Mellyel adóztam akkor, mikor önök a hazának még csak reményei valának. Azóta tetterős férfiakká izmosodtak, kik a társadalomnak hasznos szolgálatokat tettek s tenni még mindig hivatottak. …De az idő nem is dönthet mindent romba,… azért a férfikor sem adhatja fel eszményeit, sőt kell, hogy ezek vezessék életútjain, melyek rideg valóval alkalmasak megbékíteni a fáradt szívet.” 8

A megjelent 23 volt tanuló közül szinte mindenki magas rangot ért el, sok ügyvéd, iskolaigazgató, plébános lett, sőt, volt közöttük főgimnáziumi igazgató, bécsi orvos, árvaszéki ülnök, tiszti ügyész is.

Pedagógiai elveit a tihanyi iskolaavató ünnepségen elmondott beszédéből idézem. Már tihanyi apát volt, amikor 1902-ben felépült az új iskola. Az építkezés mozgatója Halbik Ciprián apát volt. Az apátság 20 000 koronával járult hozzá a költségekhez és a tervek elkészítése után 1901. december 11-én beírhatták az építési naplóba: A mindenható Istennek nevében az első kapavágás megtétetett. A Napló szerint 1902. július 4-én befejeződött az építkezés és szeptember 28-án, számos illusztris vendég jelenlétében felavatták az iskolát. Az ünnepségen Halbik apát mondta az avatóbeszédet, melynek kézirata fennmaradt, de az újságok is közölték. Ez tudatosan felépített szónoki beszéd volt, melynek fő témái a következők: 1. Az első részben az iskoláról szólt. 2. A vallásról, mely az iskola főtárgya. 3. A tanítókról, a tanítóknak. 4. A szülőkhöz, s végül az 5. részben a gyermekekhez intézte szavait.

Bevezetésként az iskolát mint az egyház életfájának hajtását említi: „1. Az iskola az egyház életfájának hajtása, isteni intézmény az egymást felváltó nemzedékek javára. Innét van, hogy minden hitvallásos iskola, mielőtt rendeltetésének átadatik, egyházilag megszokott áldatni, ünnepélyesen felavattatni. Ez történt itt is… adjon az Úr a vezetőknek égi bölcsességet és isteni félelmet, hogy vallásos szellemben gondozzák a reájuk bízott ifjú nemzedéket …” Ezután felteszi a kérdést és válaszol is rá. „Mert mi az iskola? Az iskola az ismeretek forrása, mely elménk sötét ködfátyolát eloszlatja, mert mi a napsugár a szemnek, az a tudás, az ismeret a léleknek. Az iskola kincsesbánya, melynek aranya gazdagokká tesz bennünket, tekintélyt is kölcsönöz, jólétet is szerez az embernek. Az iskola az a hely, hol hivatásos vezetők ajkairól szívja magába azokat az elveket, melyek az elmét földerítik, a szívet nemesítik. Az iskola végre az a hely, hol a fogékony szív és elme nem csak a földi boldogulásra szükséges előismereteknek juttat birtokába, hogy majdan a társadalomnak hasznos tagja legyen, hanem azoknak is, miket mint keresztény iskolában tudni és követni köteles, hogy egykor síron túli boldogságát is biztosítja. Igen, egy jó keresztény iskolában a gyermek nemcsak világi tárgyakban, hanem különösen a vallás magasztos igazságaiból nyer oktatást. Mit üdvünk szerzője tanított, tanítványai hirdettek, felfogásához mérten gyermekeknek mind előadatnak. És azok a kötelmek, melyek a teremtő, a megváltó, életadói és embertársai iránt való viszonyait szabályozzák, nemcsak elméjébe vésetnek, hanem azok gyakorlására buzdító ösztönzést nyer. Mert az iskola nem csak tanító intézet, főfeladata a nevelés, nevelés pedig vallás nélkül nem lehetséges.

2. Azért egy jó hitvallásos iskolának első főtárgya a vallás, a mivel iskola és egyház létszervesen forradnak össze s egymástól oly kevéssé különíthetők el, a mily kevéssé téphető le anyai emlőkről merénylet nélkül a síró csecsemő, azért nem tesz jó szolgálatot sem a jelennek sem a jövőnek az, ki a két együvé tartozó intézmény szétválasztását erőszakolná! A mint egykor Üdvözítőnk tanítványainak mondotta: Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyek országa: egy hivatásának élő lelkipásztornak s tanítónak sem lehet élénkebb vágya, óhaja, mint azokat látni seregleni maga körül, a kiket hivatva van rendeltetésök ismeretére vezetni, hazának, égnek fölnevelni. E tágas épületben – Istennek hála, ily üdvös ténykedésre papnak, tanítónak, ezentúl bőséges tér kínálkozik.

3. Az iskola áldásos hatását első sorban a tanító közvetíti. Ti tiszteletre méltó apostoli munkások, ismerjétek hivatástokat, ismerjétek kötelmeiteket. A ti kezeitekbe drága zálogok vannak letéve, hisz a szülők szeme fényét, az egyház gyermekeit s a haza reményeit bízta. Reátok. Menjetek, tanítsatok. Az igék nektek felsőbb küldetést jelöltek, híven csak szent vallásunk szellemében járhattok el, s felednetek nem szabad, hogy a vallás köteléke nélkül megrendülnek az állam, a társadalom oszlopai, sőt merő hitetlenek között társulás fönn sem állhat. Azért jobb szolgálatot egyháznak, hazának nem tehettek, mintha tevékenységtek minden ágát vallásos szellem hatja át. Ne feledjétek, hogy miként a fa gyökér nélkül, az emberiség sem lehet el hit nélkül, a történelem meg napnál fényesebben bizonyítja, hogy a keresztény vallás polgárosította a világot, nélküle ismét vadságba süllyedne vissza. Kérlek azért az apostollal benneteket: Hivatástokban méltán járjatok el, azaz járjatok az evangélium fényében, ezen az ösvényen kalauzoljátok a rátok bízott ifjúságot… Korán szoktassátok őket rendhez, mely lelke mindenek, mely Istentől jő, Istenhez vezet. És szoktassátok munkához, szorgalomhoz, mert miként a madár a repülésre, az ember dologra van teremtve…

4. Mégis csak ott várható tanítói üdvös eredmény, hol a szülők is hűséges segédkezet nyújtanak mindehhez,…vagyis ha a család és iskola karöltve működnek a gyermek nevelésében.

Nektek – keresztény szülők – különösen és első sorban szól az apostol intése: Neveljétek gyermekeiteket az Úr tanításában és fenyitékében. Ti vagytok a gyermek első tanítói, első nevelői, ti a családi élet apostolai. Nektek adta az Úr a gyermekeket, a ti kezeitekből fogja visszakövetelni azokat… Az első tanító, az első nevelő intézet tehát a gyermekre nézve, a szülői ház, a család. Itt veszi a gyermek egész jövője, későbbi összes törekvése az egész alapot s az itt nyert benyomások szabályozólag, irányítólag hatnak ki a gyermek egész életére. S e tekintetben az anyáé az első és legfontosabb szerep, ő, kit a természet minden áldozat iránt fogékony szeretettel áldott meg, ő legyen az éltető nap, mely a gyermekeket, mit méhe hordott, a világra hozott, melengesse ápolgassa és nevelje. Középpontja ő a családnak…. Jaj annak a családnak, hol az anya nem érzi át hivatását a kinek elviselhetetlen teher a nevelés fáradalma, melytől kereseti ürügyek alatt siet szabadulni. Hogy e kötelmi mulasztás mily szigorúan boszulja meg magát, legyen intőjel annyi család boldogtalansága. Azért kérve intlek benneteket – keresztény anyák – szenteljétek magatokat gyermekeiteknek, éljetek nekik. Ne feledjétek, hogy amit szeretetből áldoztok, tesztek gyermekeitekért, az lesz ezeknek legértékesebb öröksége. …Mindez azonban nem menti föl az atyát, hogy mint a családnak feje híven őrt álljon és figyeljen, vajjon a kivánatos mederben folyik-e e fontos érdek, vajjon a vakszeretet, a lágymelegség az anyát nem ragadja-e káros végletekre, azért hol szükségét látja, tanáccsal, útbaigazítással, főleg okos fenyítékkel támogassa az anya nehéz munkáját… A szülői ház azonban nem adhat meg a gyermeknek mindent, mit ennek jövő hivatása igényel… S így az iskola nagy szerepet, nagy feladatot, még fontosabb kötelmeket vesz át a szülői háztól… úgy eredményesen sem folytathatja munkáját a szülők további közreműködése nélkül… Szükséges tehát, hogy a család és iskola egymást kiegészítőleg és egyértőleg hasson közre. ( A szülőknek) …szent kötelmük oda is hatni, hogy a jó mag, mit az iskola ültet a gyermekek fogékony lelkébe otthon is ápoltassék, nehogy a gonosz példa, az óvatlan beszéd miket a házi körben lát és hall a gyermek, lerontsa, mit az iskola keservesen épített. Szóval csak úgy várható tartós, üdvös eredmény, ha család és iskola karöltve működnek össze a gyermek nevelésében…

5. Hozzátok is van kedves gyermekek néhány jóra intő szóm. Ime, egy egészen új, díszes, tágas iskolaházat emelt nektek egy jótékony kéz áldozata és véreid fáradalma. A helynek már csak ezek tulajdonságai is ösztönözzenek, ide szívesen eljárni… ne feledjétek, hogy az iskolaháznak legigazibb dísze a jó erkölcsös gyermek. Mert lehet egy iskola palotához hasonló, de ha nem jóravalók abban a gyermekek: akkor egy alacsony, szegényes faház, jó, engedelmes gyermekekkel értékesebb a fényes palotánál…

Neked pedig hitközség, midőn tulajdonodba bocsátom a kulcs jelvényeivel az épületet és a téged képviselő iskolaszéknek gondos őrködésére bízom az iskola teljes díszben pompázzon és azon élő növények, kik ide ültetnek fejlődjenek, tenyésszenek és teremjenek jó gyümölcsöt e földi és az örök életre” – fejezte be avató beszédét az apát.9

A beszéd után a közönség körmenetben vonult vissza az apátsági templomba, ahol Halbik Ciprián apát mondott ünnepi misét.

1924. július 31-én tartotta gyémántmiséjét s ez ünnepi alkalomból Magyarország kormányzója kinevezte kormányfőtanácsossá.

Halbik Ciprián apát 1927. március 28-án halt meg a balatonfüredi szanatóriumban és március 30-án temették el az apátsági templomba. Emlékére a szülőfaluban, Dákán az ott működő Szülőföld Baráti Kör 1997-ben, halálának 70. évfordulóján tudományos emlékülést rendezett.

Jegyzetek

1 Fejér VIII/6. 51.

2 KSH. Lakossági nyilvántartás.

3 A nyárádi plébániában megkeresztettek könyvének kivonata Ezernyolcszázkettedik évről.

4 Tóth Dezső (2001): Dáka iskolatörténete. Veszprém: Szülőföld Baráti Kör. 97 p.

5 Gimnáziumi Értesítő.

6 Gimnáziumi Értesítő.

7 Tanodai Lapok, 1860. Elemi oktatás és népnevelés rovatcím.

8 Győri Hírlap, 1893. július 6. 3-4. p.

9 Kézirat, ill. A tihanyi ünnep = Veszprémi Hírlap,1902. október 5.





Készítette