Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümé
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezumé

2005. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Áment Erzsébet: Nagy László és a budai Új Iskola

Kilencven éve, 1915 szeptember 15-én kapott engedélyt Domokos Lászlóné Löllbach Emma iskolaalapító-igazgató a budai Új Iskola megnyitására. A reformintézmény működését és az alapító élettörténetét mutatja be A magyar pedagógiai törekvések című sorozat első két kötete, A budai Új Iskola pedagógiája és az Emmi néni iskolája. Mindkét kötetből kimaradt annak az elméleti-gyakorlati munkának a leírása, amely Nagy László pszichológus-reformpedagógus, a gyermektanulmányozás hazai megalapozójának nevéhez fűződik és ebben az intézményben valósult meg.

Az iskola tantervét Nagy László előre elkészítette és folyamatosan a gyermekek fejlődési sajátosságaihoz, érdeklődéséhez igazította Az Új Iskola céljai, pedagógiai és didaktikai alapelvei, tantervének megokolása című munkájában. (A Gyermek, 1916.) Ezt követi a Didaktika gyermekfejlődéstani alapon, A nyolcosztályos egységes népiskola tanterve 1921-ben. A tanulmány azt a folyamatot mutatja be, hogyan realizálódott a tantervi-pedagógiai-didaktikai alapelv az alkotó munka aspektusából a kiállítási produktumokban. Utóbbiakat a publicisztikai méltatások nem tekintik az alapelvből következő eredménynek, hanem külön említik, mint a reformiskola egyik, évenkénti reprezentatív rendezvényét, amely a közösségi tevékenységhez kapcsolódik.

Munkakiállítások az Új Iskolában

„A munkáltatás az Új Iskolában nem kézügyesítő gyakorlat, nem előre megállapított, mindig egyformán lefolyó cselekedtetés, hanem minden tárgy keretében előforduló kifejező eszköz, a megértés előmozdítója és ellenőrzője, az emlékezet támogatója, s a gyermeki aktivitás megnyilvánulása. Iskolánk didaktikai és nevelői alapelvei közé tartozik, munkára nevelni munkával’ ...” – írja tájékoztatójában az Új Iskola igazgatója.1

Az iskolai év befejezéseként minden évben megrendezték az ún. munkakiállításokat. Ezeken szívesen látták a szülőket, pedagógusokat. Az esemény ünnepségnek számított az iskola életében. 1926-tól található anyag a kiállításokról. Ezek témájuk és a forrás jellege szerint a következők:

1926. Meghívó. 1 gépelt oldal. Gyermekmunka-kiállítás.
             Tárgy:

               Elemi: I-II. o. A falu ellátja élelemmel a várost.
                   III. o. A víz szerepe a főváros kialakulásában.
                   IV. o. A természeti viszonyok határozzák meg hazánk lakosságának foglalkozását.
              A munkák agyagból, papírból és fából készültek.

1927. Munkával munkára nevelünk. Meghívó. 1 gépelt oldal.

     Az új tanterv gyakorlati alkalmazásának bemutatása koncentrikus munkaegységekben.
1928. Kiállítási terv kézírással, Domokos Lászlóné jegyzetfüzetéből.
1934. A magyar falu élete. Kiállítási ismertető. 3 gépelt oldal.

1 rövidített ismertető: A magyar falu élete gyermekmunkákban.
1935. A magyar kenyér.

1. Részletes kiállítási ismertetés. 2 gépelt oldal.

2. Kivonat a munkatervből, vázlatos feladatok osztálymegjelölés nélkül.

3. Részletes kiállítási munkaterv, 29 pontban megfogalmazva a teendőket, utal a kivitelezés módjára. 2 gépelt oldal.

Ehhez kapcsolódik Blaskovich Edit kiállítási terve: A kenyér szellemi oldala. 3 gépelt oldal. A líceumi osztályok feladatait jelöli meg név és tantárgyak, téma, kutatás, kivitelezés szerint.

1936.1. Szülőföld-kutatás munkaterve.

I-II. líceumi osztályok tervei és munkatársulásai keretében. 3 gépelt oldal.

Téma, kutatási feladat, kivitelezés osztály és névmegjelöléssel.

2. Szülőföld-tanulmányok. Kivonatos tartalom a kiállításról. 1 gépelt oldal.

1937. A magyar sors.

1. Meghívó. 1 gépelt oldal. Dr. Domokos Lászlóné készítette.

2. Munkakiállításunk tervezete. Munkaegységeink. 1 gépelt oldal. A líceumi osztályok terve.

3. Perczel Erzsébet tervezete 1937. VI. osztály. 2 gépelt oldal.

4. 2 részterv. Tanulói munka, név nélkül. 2 fél oldal.

5. Kivitelezés. Kézírással és gépelve. 4 oldal. Részletes tematika. Cím, osztály, névmegjelöléssel.

1938. Szent István és kora.

Ezt a kiállítást már külön tartja az elemi iskola a Csemegi utca 10-ben.

Témája: Hazánk és fővárosunk múltja.

A címen kívül nem maradt más anyag az elemi iskolára vonatkozóan.

Tájékoztató a munkabemutatóról. 3 gépelt oldal. Tartalom, témamegjelölés, kivitelezés, osztály és névmegjelöléssel.

1939. Erdély: a táj, a nép, a múlt.

Az elemi iskola kiállításának csak a címét és a helyét jelöli (külön a líceumi bemutatóról).

Mit kaptunk vissza, mit várunk vissza? Látható: I. Csemegi u. 10.

1942. 1. Magyar „Új Iskola” Egyesület Leánygimnáziumának Munkakiállítása.

Magyar Újjászületés Széchenyi szellemében. 1942. 1 gépelt oldal, ismertető.

2. A kiállítás vezérfonala. 3 gépelt oldal, Domokos Lászlóné aláírásával. Téma, kivitelezés osztálymegjelöléssel. Az elemi iskola nem szerepel a kiállításon.

Az Új Iskola kiállításai külföldi és országos rendezvényeken
Ezekről csak egy felsorolás maradt.

1921. Pedagógiai kiállítás a Műcsarnokban.

1921. A tehetséges gyermekek rajzkiállítása a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban.

1923. Országos Gyermekügyi Kiállítás az Iparcsarnokban.

1925. Az Új Nevelés Nemzetközi Ligájának III. Kongresszusán Heidelbergben földrajzi és történelmi munkafüzeteket, valamint az iskola tanításának alapját képező Fejlődéstani Táblázatot mutatták be.

1928. A III. Egyetemes Tanügyi Kongresszussal kapcsolatban a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban a gyermekek a magyar falut és a magyar nép jellegzetes foglalkozásait mutatták be.

1929. Helsingőrben az Új Nevelés Nemzetközi Ligájának V. Kongresszusán nemzeti múltunkat feltüntető munkákat mutattak be.

1929. A genfi autodidaktikai kiállításra számtan és nyelvtan tanítására szolgáló eszközöket küldtek ki.

1931. A genfi J. J. Rousseau Intézetben az egyetem hallgatóinak szerveztek kiállítást az Új Iskola munkáiból.

Párhuzam az érdeklődés fejlődésének fokozatai és a kiállítási produktumok létrehozása között

Nagy László szerint az érdeklődés mozgató ereje az érzelem, amelyet külső vagy belső ingerek indíthatnak meg. Ezek belső erősségétől függ a „belső mozgalmasság”2 gerjesztése, mert ez határozza meg az érdeklődés irányát és erejét. Szoros összefüggés van az érdeklődés és az értelem között: ami iránt érdeklődünk, azt igyekszünk világosan megismerni. Az érdeklődés érzelmét jellemzik a hozzá fűződő értékítéletek. Szorosan összekapcsolódik az akarattal; ami iránt érdeklődünk, azzal akarunk is valamit cselekedni, ha a „lehetősége sincs meg annak, hogy bármikor cselekvésünk tárgyává tehessük, akkor iránta nem is érdeklődünk”.3 A két tényező kölcsönösen összefügg: egyrészt az érdeklődés motívumul szolgál az akaratnak, és fordítva: az akarati folyamatok is indukálhatnak újabb érdeklődést.

  Az érdeklődés érzelmét kísérő külső és belső tevékenységek fokozzák az öntudat erejét, ezért ezek ismétlése állandósíthatja az érdeklődést. Nagy László ehhez kapcsolja a jellem kialakulását is, feltételezve, hogy állandósult érdeklődés nélkül nincs jellem.

Összefoglalva: Amikor érdeklődünk, akkor a külső hatásokat oki viszonyba állítjuk testi és szellemi „jólétünk gyarapodásával”, és ennek a viszonynak a megérzése az érdeklődés.

Az érdeklődés fejlődését életkorokhoz rendelte hozzá, és meghatározta azok jellegzetességeit a tevékenység viszonyához:

·      a 3-8 éves gyermek gyűjtésében a tiszta gyűjtőösztön nyilvánul meg, elsősorban a tevékenység öröme dominál,

·      a 8-12 éves gyermeknél ez a kedv a játékokra és a természeti tárgyakra irányul, és a kisgyermek tevékenységi ösztönét felváltja a „birtokszerzés” vágya,

·      a 12-18 éves korban csökken a gyermek érdeklődése a természet iránt, és nő a szociális, közösségi érdeklődés: a barátság, az ellenszenv-rokonszenv és egyéb viszonyok befolyásolják a „gyűjtés” tárgyainak minőségét. Így például az irodalom és a művészetek gyakran forrásai a gyűjtésnek, de e korban még nem jelentős a tudományos érdeklődés. A tárgyi érdeklődés fokozatai tehát így következnek: játéktárgyak, természeti tárgyak, a társadalmi élet alakjai.
   Az érdeklődés alaki fokozatait így határozta meg:

„1. Oly korszak, amelyben az érdeklődés középpontjában a testi tevékenység és ennek tárgyai állnak ...
 2. Oly korszak, amelyben az érdeklődést a szellemi tevékenység és ennek tárgyai irányítják ...”4
Az érdeklődés fejlődésének fokozatait így állapítja meg:

·      1-2. év – érzéki,

·      3-7. év – szubjektív,

·      7-10. év – objektív,

·      10-15. év – állandó,

·      a 15. évtől a logikai érdeklődés a jellemző.

A téma szempontjából a szubjektív és az objektív érdeklődés (I-IV. elemi) kialakulásának időszakára vonatkozó tevékenységek produktumaira találhatók példák, illusztrálva az érdeklődésre épülő alkotó tevékenység megjelenését.

A gyermekfejlődéstani elvet, az érdeklődés differenciálódását figyelembe véve, a 8 osztályra tervezett rendszert Nagy László „tanfolyamnak” nevezte.

A szubjektív érdeklődés kora: 1. tanfolyam, I. és II. osztály

Ennek jellemzői, hogy a gyermek

·      lelki világát a változó érzelmek uralják,

·      tevékenységében fő szempont, hogy a tárgy mennyire képes kielégíteni öntevékenységét,

·      a természeti jelenségek akkor érdeklik, ha azokat érzelmeihez viszonyítani tudja,

·      minél több rokonságot tud felfedezni a külső helyzet és az ő érzelemvilága között, annál élénkebb az érdeklődése,

·      ez akkor válik teljessé, ha az érzelmeknek a külső jelenségre való kihelyezése létrejön,

·      ehhez már a képzelet működése is szükséges.

Kiállítási téma

a) 1927. Kik dolgoznak mindennapi szükségleteinkért a családban és a műhelyekben?
   Az alsó tagozat munkaegységei is az életkor sajátosságokhoz igazodnak az 1927-es kiállításon. Ennek még nincs történeti kerete, évfordulós aktualitása, kifejezetten pedagógiai-bemutatási célzattal készült, címe szerint:

Munkával munkára nevelünk

Pedagógiai kiállítás, Új Iskola

Az új tanterv gyakorlati alkalmazását mutatjuk be koncentrikus munkaegységekben.

Ebből a kiállításból csak a meghívó alapján tájékozódhatunk a tanulói tevékenységről.

Külön munkaegységet kaptak az I-IV. elemi osztályok és a felső tagozat: I-IV. középfokú osztályok.

Az I-II. elemisták a mikrokörnyezethez kapcsolódó, és érdeklődésükhöz igazodó kérdéskör szerint dolgoztak. Ez a következő volt:
   „1. Kik dolgoznak mindennapi szükségleteinkért a családban és a műhelyekben?
(Kemény papírból a piaci bódék, árusok és áruk. Házacska saját készítésű téglákból. A ruházat előállítása a gyapjúmosástól a babaruha-varrásig.)”5

A téma alkalmas arra, hogy a kicsik érzelmi kötődését felhasználva beszélgessenek a családról, megtervezzék a mindennapi szükségletekhez tartozó fogyasztási javakat, tárgyakat, házacskát berendezéssel, kerttel, majd a tágabb környezet megismerését célzó feladat – a séta, bevásárlás funkcióhoz kapcsolódó „piac” téma következhetett. Az anyaggyűjtés szorosan kapcsolódott – helyesebben, része volt – a napi tanulmányi munkának. Ezt a pedagógiai és didaktikai célok és alapelvek így jelölték meg: „a gyermeki kedélyvilág nemes irányú foglalkoztatása.”6
   Nemcsak a II. Alapelvek, hanem az Új Iskola tanterve is ezt tartalmazza tanfolyamonként lebontva:

B) Beszéd- és értelemgyakorlatok

I. osztály. Foglalkozások a gyermek egyéni életéből, közvetlen környezetéből, családi, iskolai életéből vett tárgyakkal. Fontos a közvetlen környezetben tapasztalt emberi foglalkozások, állatéleti jelenségek képzeleti és valóságos utánzása.
  II. osztály. Ugyanaz, mint az I. osztályban, azzal a különbséggel, hogy a gyermek figyelme a társadalmi élet szélesebb köreire és szövevényesebb jelenségeire (istentisztelet, betegápolás, katonai élet, kereskedelem, földművelés stb.) kiterjed.”7
  A jelzett munkaegység feldolgozásához tehát egész éves tanulói ismeretszerző, anyaggyűjtő, feldolgozó és megjelenítő tevékenység kapcsolódott, amely a téma feldolgozásának utolsó szakaszában kiállítási tárgyakban realizálódott. Ennek kivitelezése már a szubjektív érdeklődésen kívül legalább ugyanilyen fantáziát igényelt. A megoldás még mindig a tantervi kereteken belül maradhatott, hiszen az irodalom és művészet tárgyaknál a következők szerepeltek:
   „4. Rajz, agyagmintázás, homokmunka. Mesék, elbeszélések illusztrálása. Művészi mese-, versillusztrációk szemléltetése s leírása tartalmi szempontból. Gyermeki rajzok bíráltatása ...”8
   Ebben az ajánlásban nincs utalás a környezet tárgyainak megformálására, de feltételezhetjük, hogy a tanári szabadság elve érvényesült nemcsak a tervezésben, hanem a kivitelezésben is, hiszen a keménypapírból kivágható piaci bódék, árusok és áruk rajza, agyagozása, családi ház készítése és babaruházás ennek az életkornak és gyermeki érdeklődésnek adekvát tevékenysége, akár meseillusztráció, akár kiállítási anyagként funkcionál. Létrehozása pedig – hacsak nem feltételezzük a didaktikai alapelvektől való eltérést –, nem valósulhatott meg másként, mint tanulói alkotó munkával.
   b) 1928. A családi élet szükségleteinek kielégítését szolgáló termelés és szállítás. A falu munkája a városi élet szolgálatában.
   Domokos Lászlóné kézírásos jegyzetfüzetében is találunk kiállítási tervet 1928 tavaszán, I-II. elemi osztályra tervezve:
  „I. A családi élet szükségleteinek kielégítését szolgáló termelés és szállítás.
   II. A falu munkája a városi élet szolgálatában.
   Középen az otthon. Ház hosszmetszetben. Szakácsnő viszi a termelt anyagot a Szénatérről. Szénatér sátrakkal ... autóút a pályaudvarra.”9
  Ugyanezt az érdeklődésre épített, de megjelenésében már tematikusnak nevezhető rendszert fedezzük fel az 1934-es kiállítást bemutató ismertetőben.
   c) 1934. A magyar falu élete. „Falu”-ábrázolások.
                                                                   Új Iskola
                    Domokos Lászlóné Leánylíceuma és az Új Iskola fiú és leányelemije
                                                               I. Bíró u. 16-18.
                                        1934. évi gyermekmunka kiállításának tárgya
                                                       A MAGYAR FALU ÉLETE

A kiállítás, mely június 9-től augusztus 5-ig volt megtekinthető, bemutatja a cselekvő oktatást a nemzetnevelés szolgálatában. A feldolgozott anyagot alább közöljük:

„A közvetlen kiállítási munkálatok a néprajzi múzeum tervszerű látogatásaival, továbbá Bátky-Győrffy-Viski újonnan megjelent műve ,A magyarság néprajza’ I. kötetének és Malonyai Dezső ,Magyar népművészet’ című könyvének a növendékek részéről történő áttanulmányozásával indultak meg. A tervek elkészültével megalakultak az egyes osztályokban a különböző munkacsoportok: tervezés, gyűjtés, rajzolás, öltöztetés, karton- és agyagmunkára való képességek kívánalmai szerint. Három jellegzetes földrajzi tájegység néprajzi életformáinak típusait dolgozták fel a növendékek szabad választásuk szerint: a Dunántúlt, az Alföldet és Erdélyt ... (részletezve a líceumi osztályok munkáját) ... Hozzákapcsolódott még az I. és II. elemi osztályok ,falu’ ábrázolása ...”10

Az ismertető utal az elkészített makettek anyagára, készítési módjára: a lakóhelyek típusait agyagdomborművekben, a szobák, konyhák berendezéseit kartonból kivágva, jellemző házieszközeiket megfelelő anyagból elkészítve, népviseletek bábuk öltöztetése által bemutatva.

A kicsik ebből csak a „falu” ábrázolást készítették: falusi házat sárból, esetleg fejlődési sorban (vagy csak egyet részletezve) lehetett választaniuk: padlástalan ház, tapasztott nádfedelű ház, putri, bogárhátú ház, háromosztatú ház agyagozással kivitelezve. Biztosan élvezték a berendezési tárgyak készítését, a bútorokat, a tűzhelyet, ha az utolsó három formációt választották. Valószínű, hogy részt vettek a növendékek záróünnepélyén, ahol ősi népszokásokat játszottak el közösen.

d) 1935. A magyar kenyér. A magtól a kenyérig.

Az 1935. évi kiállítás tárgya: A magyar kenyér Az elnevezést Szabó Dezső patetikus gondolata szolgáltathatta: „Mi vagyunk a magyar kenyér!” Ennek a tematikus kiállításnak megmaradt az ismertetője, amit Domokos Lászlóné készített.

Rendelkezésünkre áll a kiállítás munkaterve, szintén az ő kiegészítéseivel, de az összeállító neve nélkül, és Blaskovich Edit kiállításterve ,A kenyér szellemi oldala’ címmel. Itt már nehezebb nyomon követni a gyermekfejlődéstani szakaszolást, mert a bemutatás iskolafokonként összegezve történik: I-IV. elemi és I-IV. líceumi bontással.

Az ismertetés szerint „... A feldolgozás a tanulók önálló, részben saját tapasztalataikon alapuló munkája. A kiállítást megelőző munkatervek mutatják az osztályoknak egymásközti, sőt személyek szerinti munkamegosztását. A kiállítási teremben először az elemi iskola munkájával találkozunk. Három nagy asztalt töltenek meg az agyag-munkák, alföldi táj, szántóföld, szántás-vetés-aratás szemléltetése, papír-ekékkel és maguk készítette földmíves-bábukkal. A szántóföld mellett a gabona szállítását látjuk, a csepeli kikötőt hajókkal, emelődarukkal, a gabonaraktárakkal, melyeket a tanulók saját megfigyelésük alapján készítettek. Budapest agyag domborművén büszkén emelkednek a papírból készült gőzmalmok. Magyarországon a gabonatermő vidékeket tüntetik fel agyagból a növendékek. A lisztfeldolgozás, babaszoba nagyságú péküzlet és egy kis ebédlő a kenyeret szegő családdal egészítik ki az elemi iskola agyag munkáját.”11

Ha a tantervi előírásokat és a pedagógiai, didaktikai elveket összevetjük, az I-II. elemi osztály tanulói készítették a családi ház ebédlőjét, berendezését, a kenyeret szegő család tagjait bábukkal. Az ő munkájuk lehetett a péküzlet, benne a lisztből készült termékekkel, ill. a lisztfeldolgozás életkorra egyszerűsített kivitelezése. A technika itt is a rajz alapján készült keménypapír-kivágatok és agyagmunkák, festéssel. Az anyaggyűjtés, tervezés természetesen tanítói segítséggel történt, de feltételezzük, hogy a „tárgy” felkeltette a tanulók érdeklődését és öntevékenyen vettek részt azok megalkotásában, hiszen érzelemviláguk szorosan kapcsolódik a családhoz, a szűkebb mikrovilághoz.

Létrejöhetett az érzelmek projekciója, a külső jelenségre való kihelyezés, mert a téma – hogyan készül a lisztből a kenyér, kifli, zsemle, kalács –, nagyon közel áll érdeklődésükhöz, biológiai szükségleteikhez. Ezek megvalósításához, elkészítéséhez tág teret kaphat a képzelet, az alkotó munkához nélkülözhetetlen fantázia.

A munkaterv A magyar kenyér története című témához összhangban a tantervvel részletesen meghatározza az egyes életkorok érdeklődésére épülő feladatokat. Sokkal több feladatsort jelöl meg a líceumi osztályoknak, mint az eleminek. Az elemi osztályok feladata: A magtól a kenyérig. (I-IV. elemi.) Az eddigi tantervi vonatkozásokat figyelembe véve az I-II. osztály feladata a következő lehetett: „Kenyérsütő kemencék magyar fejlődése: véka, szakajtó, kenyérpolc, lisztes láda ... (pékség) Magyar népszokások: búzaszentelés, aratóünnep, képgyűjtés.”12

Nem találunk utalást a gyűjtött anyag kivitelezésére, de valószínű, hogy ezek szintén agyag- és papírmunkák lehettek, ill. megjelent a beszéd- és értelemgyakorlatok során a szituációs játék érdeklődésüknek és koruknak megfelelően.

Megjelenik a munkatervben a testi nevelésre vonatkozó, a tematikával összefüggésben az ún. orchestika tantárgyban megvalósuló, a ritmikus és szépérzék fejlesztését célzó, plasztikai-ritmikai-mimikai szinteket tartalmazó program:

„28. A szántás és vetés szentelt mozdulatai” (Orchestika)13

Blaskovich Edit kiállítási terve csak a gimnáziumi és líceumi osztályok tevékenységét tartalmazza.

e) 1937.  A magyar szegény gyermek sorsa falun és a fővárosban.

Meghívó
az Új Iskola pedagógiai kiállítására
Dr. Domokos Lászlóné leánygimnáziuma, I. Bíró u. 16-18.
A kiállítás védnöke
Dr. Széll Józsefné őexcellenciája
1937. június 10-én d.e. 11 órakor nyitja meg.
A kiállítás tárgya: A magyar sors

 A meghívó Domokos Lászlóné aláírásával 8 pontban foglalja össze a kiállítás munkaegységeit. Ennek utolsó pontja foglalkozik az elemi iskola I-IV. osztályainak témájával.

„8. A magyar szegény gyermek sorsa falun és a fővárosban. Jelenetek a dolgozó gyerek életéből, nyomortanyák. Szociális intézmények a gyermek életében. Agyag és papírmunkák, az elemi iskola I-IV. o. készítette.”14

A meghívó történelmi keretbe foglalva mutatja be az iskola tanulóinak munkáját, erősen dialektikus, majdnem politikai megközelítésben, megjelenítve a karitatív tevékenységet is a témához kapcsolva: „A magyar falu szegénysége. Ínségünk okai a múltban. Ínségünk okai a jelenben. A segítés módjai. A társadalom segítsége. Szociális segítés külföldön. Az én munkám a nyomor enyhítésére. A magyar szegény gyermek sorsa falun és a fővárosban.”15

Jelenetek az utcán rájuk leső veszedelmekről. Játéka: a „grundon”, bábszínház, cirkusz. A főváros gondoskodása a nyomorgókról: térképek árvaházak, kórházak, menhelyek feltüntetésével.

Az elemi iskola II-IV. osztályosainak munkáját a részletes kivitelezési tervben találjuk meg. A falusi gyermekről, valamint a nyomorgó és jómódú budapesti gyermekről készítettek kiállítási anyagot. Ezek a következők:

I-III. elemi közösen: A falusi gyermek lakása. Egy héttagú napszámos-család szobája. Fa, papír, drótmunka. Táplálkozása különféle létalap mellett. Heti étlapok. Munkája.

Helyet kapott könyvfeldolgozás alapján A magyarság néprajza című kötetből a mesevilág is: a törpe, a vasorrú bába, az óriás, a hétfejű sárkány és a táltos paripa. Külön feladat volt gyermekversek, mondókák gyűjtése. Itt is válaszolni kellett a kérdésre: Hogyan segítettünk a szegényeken? A munkák kivitelének táblázatos összehasonlítási módja: rongybabák, papír- és agyagmunkák. Táblázatos kimutatások.

A II-IV. elemi közösen dolgozott: a szegény és gazdag budapesti gyermeket mutatták be. Lakása: nyomortelep – villanegyed. Táplálkozása: napközi – ebédeltető. Munkája: újságárus, virágárus, kifutógyermek az utcán.

Az objektív érdeklődés kora: 2. tanfolyam, III. és IV. osztály.

Erre az időszakra a tárgyak az érdeklődést

·      „Nem szubjektív hatásuknál fogva, hanem tárgyi értéküknél fogva hozzák létre,

·      a gyermek idealizmusa szétfoszlik, s megkezdődik a reális tevékenység korszaka,

·      aszerint becsüli a tárgyakat, amint azok az ő gyakorlati tevékenységét előmozdítják,

·      a gyermek érdeklődésének középpontjában azok a tárgyak foglalnak helyet, amelyek az ő egyéni és társadalmi gyakorlati tevékenységének szolgálatában állanak,

·      minden új dolgot meg akar ismerni,

·      tudásvágya ... ezen korban empirikus.”15

Fontos ebben a szakaszban a szemléletek részletező és szintetizáló fejlődése, valamint az értelmi emlékezet kialakulása, amely lehetővé teszi, hogy érdeklődését bizonyos dolgokra irányítsa. Ugyanez mondható el a figyelemről: a passzív figyelmet felváltja az „impulzív” figyelem: a gyermek a tevékenységtől függetlenül képes figyelmét a tárgyakra irányítani. Fontos, hogy ebben a korban jut el a gyermek az „öntudatos szemlélet” fokáig, ezzel az érdeklődés belső, értelmi működését segíti. Nagy László kísérleteire utalva, a gyermektanulmányi kutatások egyenes pedagógiai következménye, hogy a gyermekkel az életkorok változása szerint végeztethető a szellemi munka. A megállapított funkciókhoz kell mellérendelni a foglalkoztatást és meghatározni az ezzel adekvát módszert. Elméleti munkája és a gyakorlatra transzferált elvek koherensek a kiállítási témák szellemi és gyakorlati megvalósulásával.

A didaktikai alapelvek a következők:

„A 9-dik évben lép a gyermek az objektív érdeklődés korába, amikor egy darabig a 9-10 éves korban fő jellemvonása a nagyfokú receptivitás. Ezért a 2. tanfolyam (III. és IV. osztály) számára didaktikai célul tűztük ki: a gyermek külső tapasztalatszerzésre való törekvésének kielégítését. Minthogy pedig e tapasztalatszerzésre való törekvésnek biológiai célja a külső természeti környezetbe való beleélés elérése, ezért ennek az évfolyamnak főtárgyául a természeti életet s fő módszertani elvéül a természeti környezettel való közvetlen érintkezést állapítottuk meg.”16

A tanterv a beszéd- és értelemgyakorlatoknál a természeti megfigyeléseket jelöli feladatként

·„Az emberi ősi foglalkozások kapcsán gyakorlati, természetrajzi és földrajzi szempontokból ismertetendő meg,

·      megkezdődik a természet szerint való rajzolás és mintázás,

·      művészi illusztrációk, kortörténelmi képek s szobrok tartalmi tárgyalása.”17

Kiállítási témák

a) 1927. Az emberi település fejlődése az ősembertől napjainkig. A főváros történeti kialakulása.
 „Pedagógiai kiállítás. Az Új Iskola gyakorlati alkalmazását mutatjuk be koncentrikus munkaegységekben. 1927.
Alsó tagozat munkaegységei:
2. Az emberi település fejlődése az ősembertől napjainkig.
A főváros történeti kialakulása. (III. o.)
3. Hazánk természeti és gazdasági tájegységei.
Az emberi munka és a természeti erők kapcsolata. (IV. o.)”18

Ha visszautalunk a didaktikai alapelvek és a tanterv vonatkozó részeire, a téma-meghatározás és a feladatkijelölés ezekből kauzálisan következik. A tanév végére már összegyűjtötték ennek az ismeretkörnek az adatait, megismerték az emberi korszakok különböző szakaszainak építkezési szokásait, magyar történelemből eljutottak a honfoglalástól a török hódoltságig. Kirándulásaikon megismerkedtek a főváros nevezetességeivel, Pest és Buda, Árpád, Mátyás király uralkodása köré csoportosították kultúrtörténeti tudni- és látnivalóikat.

Művészeti órákon az agyagozástól eljutottak a természet szerinti rajzoláshoz, mintázáshoz – még mindig agyag-, majd papír- és famunkák következnek. Ez a későbbiekben kiegészül kortörténelmi képek és illusztrációk készítésével és művészettörténetbe ágyazottan a szobrok tartalmi tárgyalásával.

Ehhez igazodik a kiállítási, kézműves munka: a település fejlődése az ősembertől napjainkig agyagból: barlanglakás, famunka: cölöpépítmény. Agyagból készülhettek a főváros nevezetességei is.

A IV. osztályban hazánk természeti és gazdasági tájegységeit agyagból és papírmunkákból készítették. Domborzati formákat alakítottak ki a szántóföld, legelő, mocsár, homokpuszta szemléltetésére. Ismerve a következetességet, valószínű, utóbbit a megfelelő anyagokból tárgyhűen állították össze. Előzőleg rajzokat, illusztrációkat kerestek és gyűjtöttek, másoltak, növényeket rajzoltak, gyűjtöttek, préseltek természethűen utánozva az adott tájegységeket.

b) 1934. A magyar falu élete. Hogyan látja el a falu a várost? Magyar ősfoglalkozások.

Az 1934-es A magyar falu élete című kiállítás tematikájában más feladatokat határoz meg, de ez is adekvát a célokkal: a III. elemi osztály munkája: Hogyan látja el a falu tejjel a várost? Nem jelzi az elkészítendő munkák jellegét, valószínű, hogy közlekedéshez kapcsolt, domborzati jelleggel készült agyag-, papír- és famunka lehetett, kapcsolódva az állattenyésztési ismeretekhez is. A IV. elemi osztály növendékei érdeklődési körüknek jobban megfelelően a magyar ősfoglalkozások köréből dolgoztak fel egy-egy fejezetet.

„A IV. elemi osztály a hortobágyi és kiskunsági szilajpásztorkodás jeleneteit dolgozta fel. Feltüntették az ismert tájképet, az itatóhelyet a jellegzetes magyar gulyával és ménessel, és a különféle pásztormenedékeket felszereléseikkel, eszközeikkel. Ez utóbbiak: az egymagvas tanya, enyhely, vasaló, kontyos kunyhó szervesen kapcsolódnak a magyar ház fejlődési sorozatába ...”19

A domborzatba ágyazott makettek agyagból, fából, papírból készültek, kiegészülve azokkal a természetes anyagokkal, amelyeket építkezésekhez felhasználhattak: faágak, nád, szalma. A záróünnepélyen ősi népszokásokkal mutatkozhattak be, valószínű, hogy vegyes korcsoportokban szerepelve jelenítették meg a májusfaállítást, a pünkösdikirály-választást, a regölést és a székelyfonót.

c) 1935. A magyar kenyér. A búza fejlődése a magtól aratásig. Mezőgazdasági gépek.

Az 1935-ös kiállítás tárgya: A magyar kenyér.

Az 1. tanfolyam munkájánál utaltunk a kiállítási ismertető globális jellegére. Az ismert célokat figyelembe véve, a 2. tanfolyamra a következő feladatok vonatkoztak:
  „Az asztalok felett a falakon maguk-készítette ábrák: A búza fejlődése, a csíráztatott búzaszem a fejlődés különböző szakaszaiban, rajzpapírra erősítve. Újságokból kivágott képek: a szántás-vetés-aratás-cséplés, saját rajzok a mezőgazdasági gépekről.”20

Ez a munka teljesen összhangban van a megjelölt céllal: természeti megfigyelések alapján fejlődési trend készítése, a növény részeinek ismerete, gyűjtőmunka a szintézishez. Művészeti vonatkozásban is magasabb tevékenységi formát gyakoroltat, a mezőgazdasági gépek használatának ismeretéhez hozzátartozik az életkoruknak megfelelő rajz.

Nem könyvekből gyűjtötték az ismereteket, a negyedik eleminek külön kis búzaföldje volt a kertben. (Erről fotók is készültek az iskola bemutatásához.) Táblára erősítve ábrázolták a kéthetente leszedett búzaszálakat az érett kalászig.

Ezzel a didaktikai alapelv is érvényesült: a „természeti környezettel való közvetlen érintkezés” valósulhatott meg. Igazából az elmélet és a gyakorlat egységét is nagyszerűen szemléltetné, ha hozzákapcsolnánk a kéziratos jegyzetfüzetben talált óravázlatokat is, melyek a növényi részek tanításához használták fel ugyanezt a megfigyelési lehetőséget. Teljesül e folyamatban a gyermek külső tapasztalatszerzése, saját egyéni megfigyelése és alkotó munkája a kivitelezésben.

Az ismertetésen kívül megmaradt a kiállítás munkaterve, sajnos, osztályokra bontás nélkül. Az eddigiek alapján csak következtetni tudunk arra, hogy a III. és IV. elemi feladata a következő volt: a búza csíráztatása és fejlődési fázisai, préselve és nagyítva fekete alapon, valamint mezőgazdasági gépek képeinek gyűjtése.

A kenyér szellemi vonatkozásának feldolgozását a líceumi tanulók végezték.

d) 1937. A magyar sors. Magyar nyomortanyák. Szociális intézmények.

Az 1937-es kiállítás tárgya: A magyar sors.

Az elemi osztályok munkaegysége a legutolsó, a 8. pont. Visszautalva az I. tanfolyam munkájára, a III-IV. elemivel közösen állítottak ki: A magyar szegény gyermekek sorsa falun és a fővárosban. A tantervi előírást követve, a II. tanfolyamnak a fővárosi gyerekek helyzete jutott, a „nyomortanyák” ábrázolása, valamint a szociális intézmények. Sok támpontunk nincs erre vonatkozóan: a líceumi VI. osztály munkaprogramjából következtethetünk a magyarországi szociális misszió, a kórházmisszió és Magyar Vöröskereszt munkájára. Az ábrázolás módja változatlanul agyag- és papírmunkák. A városi szegénynegyedet, kéregetőket, ill. a szegényeket segítő, karitatív embereket jelenítették meg épület és bábu elhelyezésével domborzati környezetben. Készítettek térképet az árvaházak, kórházak, menhelyek feltüntetésével, megjelölték Magyarország nyomorvidékeit.

A kiállítási anyagok alapján látható, hogy a Nagy László által kidolgozott, a gyermeki érdeklődés szubjektív és objektív szakaszához rendelt didaktikai és tantervi célkitűzések gyakorlati kivitelezése teljes egységben történt, és folyamata tág teret adott a tanulói alkotó munka megvalósítására.

A kiállítások visszhangja

Bibó István, az iskola volt tanítványa, később a Magyar Új Iskola Egyesület titkára így emlékszik vissza tanulmányaira és a kiállításokra: „Az Új Iskola kiállításainak különleges és utánozhatatlan, megkapó volta nem abból származott, hogy mi gyerekek, a kiállítás teljes anyagát – kezdve tárgyának megválasztásában, elgondolásában, a munka megosztásában, kivitelében – mindent magunk hordtunk össze, ragasztottunk, agyagoztunk és szögezgettünk, hanem abból, hogy az alkotásnak ezt a lázát, az értékek világába való belekapcsolódást a lelkesedés vágya s a lelkiismereti megrendülés élményei váltották ki, és az egész Új Iskola közössége érlelte cselekedetté.”21

Az utolsó kiállításoknak elismerő visszhangja volt a szakirodalomban, rádióban, újságokban. A kiállítást a kor magas rangú hivatalos személyiségei, Szekfű Gyula, Hajnal István, Drozdy Gyula is megnézték

Volt kiállítás, melyet Németh László író is megtekintett és nagyra értékelt. De látogatták tanítók, tanárok, iskolaigazgatók, diákcsoportok is. Különösen a Széchenyi István születésének 150 éves évfordulójára rendezett kiállítás volt sikeres. Valamennyire érvényes a következő: „A munkáltatás nem kézügyesítő gyakorlat, nem előre megállapított és mindég egyformán lefolyó cselekvés, hanem minden tárgy keretében előforduló kifejezőeszköz, a megértés előmozdítója, ellenőrzője, az emlékezet támogatója, a gyermeki aktivitás megnyilvánulása ...”22

A külföldi reformiskolák hasonló munkakiállításai nem tükrözik folyamatában ezt a rendszerező elvet, ezért az Új Iskola módszere egyedi, csak rá jellemző; nevezetesen a kiállítás didaktikai összegzésnek tekinthető, azaz projektként funkcionált.

Napjainkban már nem divat az Új Iskola meghatározásával „munkaegységnek” jelölni ezeket a munkafolyamatokat, de ha a „projekt” kifejezés tartalmát vizsgáljuk, a két fogalom fedi egymást: vagyis a Nagy László által kidolgozott, érdeklődésre alapozott tevékenységi rendszer, melyben a tanulók önállóan határozták meg a munka menetét és az elkészítendő produktumot, tanítási modellként a magyar viszonyokra alkalmazott projektoktatásnak  tekinthető.

Nagy László érdeklődéstana ma is aktuális. Azoknak, akik munkásságáról, személyiségéről és az iskolaalapító pedagógiai nézeteiről többet szeretnének tudni, szíves figyelmükbe ajánlom a Domokos Lászlóné előadásait, cikkeit tartalmazó alábbi köteteket, amelyek A magyar reformpedagógiai törekvések című sorozatban jelentek meg Az alkottató tanítás (1908-1928-ig), 3. kötet; Korszerű kérdések a nevelésben (1928-1941), 4. kötet. OPKM, Bp., 2005.

 

Jegyzetek

1 Tájékoztató a gyermektanulmányi alapon álló Új Iskoláról. Szerk.: Domokos Lászlóné (1925) Szeged, Városi Nyomda és Könyvkiadó Kft. 1925. OPKM. D.92.6.69.3. 15. p.

2 Nagy László (1908): A gyermek érdeklődésének lélektana. Franklin Társulat, Budapest. 16. p.

3 Uo. 19. p.

4 Uo. 26. p.

5 Pedagógiai kiállítás. Új Iskola. Az Új Iskola gyakorlati alkalmazását mutatjuk be koncentrikus munkaegységekben. Pallas Nyomda. Budapest. OPKM. D.92.6.14.3.

6 Nagy László (1916): Az Új Iskola céljai, pedagógiai és didaktikai alapelvei, tantervének megokolása = A Gyermek. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság Közlönye. 24. p.

7 Nagy László (1916): Az Új Iskola tanterve = A Gyermek. 286. p.

8 Uo. 287. p.

9 Domokos Lászlóné jegyzetfüzetéből. Kiállítási terv. 1928 tavaszán. (Kézírással.) OPKM. D.92.6.14.3.

10 A magyar falu élete. Ismertetés. 1934. OPKM. D.92.6.70.4.

11 Az 1935. évi iskolai kiállítás munkaterve. A magyar kenyér. OPKM. D.92.6.70.4. 1. p.

12 Uo. 2. p.

13 Meghívó az Új Iskola pedagógiai kiállítására. 1937. OPKM. D.92.6.70.5. 1. p.

14 Uo. 2. p.

15 Nagy László (1908): A gyermek érdeklődésének lélektana. Franklin Társulat, Budapest. 31. p.

16 Nagy László (1916): Az Új Iskola céljai, pedagógiai és didaktikai alapelvei, tantervének megokolása = A Gyermek. 25. p.

17 Nagy László (1916): Az Új Iskola tanterve = A Gyermek. 288. p.

18 Pedagógiai kiállítás. Új Iskola. Az Új Iskola gyakorlati alkalmazását mutatjuk be koncentrikus munkaegységekben. Pallas Nyomda, Budapest. OPKM. D.92.6.14.3. 1. p.

19 A magyar falu élete. Ismertetés. 1934. OPKM. D.92.6.70.4. 3. p.

20 Az 1935. évi iskolai kiállítás munkaterve. OPKM. D.92.6.70.4. 1. p.

21 Bibó István: Az Új Iskola – egyesületi iskola. OPKM. D.75.199.205.1.

22 Kremsier Irma (1928): Az Új Iskola munkájának szelleméről = A Gyermek.159. p.





Készítette