Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Lipcsei Imre: A BÉKÉS VÁRMEGYEI POLGÁRI ISKOLÁK TÖRTÉNETE AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN

A békés vármegyei polgári iskolák története az 1920-30-as években. - A magyarországi polgári iskolai oktatás léte időintervallumban is meghatározható: 1868-tól 1948-ig működtek ezek a középfokú iskolák, általában négy éves időtartamban. A tanulmány egy, az ország délkeleti, főképpen agrártérségű megye polgári iskolai hálózatát, ennek működését, változásait mutatja be. A néhány ezer fős lakosságszámú települések nem egyszer évtizedeken át küzdöttek azért, hogy a főképpen nem értelmiségi pályákra előkészítő polgári iskola létesítésével lehetőséget adjanak a település és környéke gyeremekei számára a továbbtanulásra. E tanulmány alapján adatszerűen is megismerhetjük, hogy a központi régióktól távol eső településeken hogyan alakult a polgári iskolai oktatás helyzete.

A polgári iskolahálózat kialakulása Békés vármegyében

A polgári társadalom fejlődése Magyarországon is új feladatokat fogalmazott meg a közoktatással kapcsolatban. A gyakorlatias képzés igényére az 1868. XXXVIII. tc. adta meg a választ, amely az elemi népiskola fölé megszervezte a polgári iskolát. Ezt az iskolatípust alkotói  „A magyar nemzet azon széles rétegének szánták, amelynek közoktatásunkkal szemben emelt igényeit az elemi népiskola a maga továbbképző kiegészítéseivel együtt sem elégíti ki, a felsőbb oktatásra előkészítő tanintézetek viszont túlszárnyalják. Azoknak van hivatva általános műveltséget és gyakorlati irányú képzést nyújtani, akik a művelt középosztály soraiba fognak lépni anélkül, hogy tudományos főiskolákon fejeznék be tanulmányaikat.”[i] A polgári leginkább a középiskola alsó négy osztályával állítható párhuzamba, azonban rendeltetése más volt. A képzéssel nem a további tanulást preferálták, hanem a tanulmányi idő végére befejezett tudás átadására törekedtek.  Ez kedvezett a polgárság egyes rétegeinek, hiszen a négy polgári elvégzése lehetővé tette az alacsonyabb tisztviselői pályákra való bejutást. Ezért folyamatosan emelkedett a polgári iskolák és az ott tanuló diákok száma.   

 A polgári iskolák expanziója a XIX. század végén Békés vármegyében is jelentkezett, igaz, eleinte nem mindegyik intézmény bizonyult életerősnek. Volt, amelyik ideiglenesen meg is szűnt, de a XX. század első éveiben kialakult a békés vármegyei polgári iskolai struktúra.  Kezdetben az intézmények jellegét tekintve a meglehetősen heterogén megoszlás volt jellemző a vármegyére. Az állam által fenntartott iskolák mellett felekezeti, társulati, községi és magán polgári iskolák működtek. A századfordulón azonban az anyagi nehézségek miatt több intézmény léte is veszélybe került, ezért a XX. század első évtizedében a polgári iskolák döntő többségét az állam tartotta fenn.

 

A számok megerősítik a polgári iskola létjogosultságát Békés vármegyében is, hiszen húsz év alatt csaknem ezer fővel nőtt a tanulók száma, ami közel egyharmados növekedést jelent.  A táblázat jól szemlélteti,  hogy a hatóságok igyekeztek a külön fiú- és lányiskolák működtetésével megfelelni a követelményeknek, az oktatásirányítás ugyanis középfokon elvárta, hogy a lehetőségekhez képest küszöböljék ki a koedukációt. Ennek megfelelően Békéscsabán, Orosházán, Gyulán külön iskolát tartottak fenn a fiúk és a lányok számára. Mezőberényben és Tótkomlóson egy intézmény keretén belül működött a fiú és a leány polgári, de itt külön osztályban tanultak a két nemhez tartozó diákok. A koedukált iskolákban, mint Gyomán és Endrődön, egy osztályban tanultak a fiúk és a lányok.  Ezt az 1927: XII. törvénycikkben megfogalmazott feltétel tette lehetővé, mely szerint „Ahol a külön fiú vagy lányiskola kellő benépesítése egyelőre nem várható, kivételesen és átmenetileg a fiúk és a lányok együtt oktattassanak.”[ii]

A hatóságok szigorú feltételekhez kötötték és csak kivételesen évről évre újra elbírálva engedélyezték a két nem együttes oktatását. Mindegyik iskolában törekedtek a fiúk és a leányok lehetőségekhez mérten legmegfelelőbb különválasztására.  A diákság erényeit megőrzendő a fiúk férfi tanár, míg a lányok nőtanár felügyeletével külön helyiségben gyülekeztek, az osztályteremben külön ültették őket, és szünetre, valamint haza is eltérő időben engedték ki a különnemű diákokat. 

Az adatokat vizsgálva szembetűnik, hogy a lányok száma a vizsgált időszak második felében magasabb, mint a fiúké. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az alsó-középosztályhoz tartozó családok inkább polgáriba járatták azokat a lányokat, akik nem akartak továbbtanulni, de fontosnak tartották számukra, hogy az átlagnál jobb tudással, műveltségi anyaggal legyenek felvértezve és a gyakorlati, kereskedelmi képzettség segítségével állást vállalhassanak, vagy egyszerűen megfelelő háztartási ismeretek birtokában jobb partit jelentsenek a párválasztásnál.

A táblázatban a vésztői polgári mellett csak egy adat jelenik meg, amely jelzi, hogy a vármegye északi részében nem sikerült meghonosítani ezt az iskolatípust. Először az 1924-25-ös tanévben Szeghalmon próbálkoztak a vármegyében addigra elterjedt polgári iskola beindításával. Ez a kezdeményezés azonban rövid idő után életképtelenné vált, hiszen 1926-ban megnyitotta kapuit a Péter András Református Reálgimnázium. A megszűnt iskola pótlására még ebben az évben Vésztő vezetése nyilvános polgári iskola engedélyezéséért  folyamodott.  Objektív okok miatt - melyek a megfelelő működés alapvető feltételeinek hiányát jelentették -, ideiglenesen csak egy évre kapták meg az engedélyt. Az induló három osztály elhelyezése nem volt megoldott. A református egyháztól kaptak egy rossz állapotban lévő iskolaépületet, melyben azonban csak egy osztályt tudtak tanítani. „A másik osztályt a róm. katolikus iskolában, a harmadikat az ipartestület székházának egyik termében helyezték el. Az egymástól távol eső helyiségek eleve nehézséget jelentettek a zökkenőmentes tanításban, ehhez járult még az is, hogy a róm. katolikus iskolában délelőtt az elemi iskolások tanultak, így a polgári iskolai tanítás az indulás évében csak délután folyt.”[iii] 

A következő tanévtől a helyi Ipartestület nyújtott mentőövet az iskolának és vállalta a fenntartó szerepét. Az évtized fordulóján még jól prosperáló intézmény már 105 tanulót iskolázott be, de a folyamatos anyagi nehézségek miatt a ’30-as évek első éveiben ez a létszám drasztikusan csökkent, míg végül a Szegedi Kerületi Polgári Iskolai Királyi Főigazgatóság felkérte a fenntartó szervet, hogy „az iskola fokozatos megszüntetését vigye keresztül”.[iv]

Ezért az 1937-38-as tanévben már nem indult el a tanítás.  A vármegye északi területe polgári iskola nélkül maradt, ahol több kisebb település mellett a tízezer lakosnál nagyobb lélekszámú Szeghalom és Vésztő községek gyerekeinek kellett a vármegyében, illetve azon kívül megtalálni a gimnáziumi képzésnél alacsonyabb továbbtanulási lehetőséget.

A tanulók megoszlása felekezeti hovatartozásuk szerint

Ha a diákság vallási összetételét vizsgáljuk, nem találunk túlzott eltérést a lakosság vallás szerinti megoszlásától.

A diagram adatai alapján a lakosság felekezeti megoszlásához hasonlóan egyértelmű protestáns dominancia rajzolódik ki a békés vármegyei polgári iskolák diákjai között, s ezen belül az evangélikusoké a vezető szerep. Ennek az az oka, hogy a polgári iskolák zöme az evangélikusok által lakott településeken működött, Békéscsabán, Mezőberényben, Szarvason, Orosházán és Tótkomlóson.

Az 1927-es XII. tc. értelmében polgári iskolát állíthatott az állam,  község,  felekezet, társulat, magánzó, ha a törvényben megállapított követelményeket teljesítette.  E széles paletta ellenére Békés vármegyében csak egy polgári iskola akadt, melyet egyház működtetett. Az Endrődi Szent Imre Koedukált Polgári Iskola a katolikus egyház fennhatósága alá tartozott. A többi intézményt három csoportba lehet sorolni.

1935-36-os tanévi állapot

Állami:

●         Békéscsabai fiú

●         Gyomai koedukált

●         Gyulai leány

●         Mezőberényi fiú és leány

●         Orosházi fiú

●         Orosházi leány

●         Tótkomlósi fiú és leány

Községi:

●         Békési leány

●         Békéscsabai leány

●         Gyulai fiú

Társulati:

●         Vésztői fiú [v]

Az állami polgári iskolákban is nagy figyelmet szenteltek a vallásos nevelésnek. A diákok tanári felügyelettel hétvégén megjelentek a templomban és mindegyik iskolában óraadóként hitoktatók is tevékenykedtek. Minden iskolában volt evangélikus, református, katolikus, izraelita hitoktató, míg a gyulai fiú és lány polgári iskolákban görög keleti pap is közreműködött. Több értesítőben külön kiemelték, hogy nagy gondot fordítottak a vallásos nevelés mellett  a hazaszeretet, a magyar nemzeti érzés ápolására. Ez természetesen nem csak a hitoktatók, hanem az egész tanári kar feladata is volt.

A növendékek lakóhely szerinti megoszlása

A polgári iskolák nem rendelkeztek bentlakásos lehetőséggel, ezért főként a helyi, vagy a közeli településeken lakó szülők járatták gyerekeiket ezen iskolatípusba, s ennek megfelelően a diákok lakhely szerinti megoszlása egységesebb képet mutat.

A nem helyi diákok vonattal,  kerékpárral, vagy  - alföldi vármegye lévén -  gyalog jártak be az iskolába.  A távolabb élők házhoz kerültek. Kizárólag igazgatói engedéllyel helyezhették el a szülők gyerekeiket házaknál, és az esetleges albérletváltást is engedélyeztetni kellett.

Az adatokat tallózva szembetűnik, hogy a más vármegyéből érkező diákok aránya 5-6% körüli.  Ez nem azért volt így, mert az iskolák messze földön híresek voltak és ennek megfelelően vonzották a diákságot. Az ok sokkal prózaibb. A szülők az iskola választásánál inkább a földrajzi távolságot vették figyelembe, mint a megyehatárt. Szarvas Jász-Nagykun-Szolnok, Orosháza és Tótkomlós Csongrád, illetve Csanád-Arad-Torontál, Gyula pedig Bihar vármegye tőszomszédságában volt, ezért többen inkább a békés vármegyei, de közelebbi intézménybe járatták gyerekeiket, mint ragaszkodtak volna a saját vármegyéjük iskoláihoz..

Békés vármegyét azonban nem teljesen fedték le a polgári iskolák. A vármegye tengelyében megfelelő volt az iskolák száma. Békéscsabán,  Mezőberényben, Gyulán fiúk és lányok, míg Szarvason és Békésen lányok választhatták ezt az iskolatípust. Az utóbbi két település esetében a fiúk tanulási lehetőségei is adottak voltak, hiszen fiú középiskola működött mindkét helyen.  Orosháza és Tótkomlós a vármegye déli részén nyújtott lehetőséget a tanulásra, de az északi területen csak a szeghalmi középiskola fogadta az elemi népiskola után a diákokat. Vésztőn a polgári csak tíz évig működött (1927-1937 között), így egy több tízezres régió gyerekei számára más megyék (Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok) polgári iskolái nyújtottak továbbtanulási lehetőséget.

A polgári iskolákban tanító tanárok iskolai és közéleti tevékenysége

A polgári iskolai tanárok között magas volt a tanítói oklevéllel rendelkezők száma. Ez főleg a nőkre és az idősebb férfi tanárokra volt jellemző, akik később szerezték meg a tanári oklevelet.  Az igazgatók törekedtek képzett tanárok alkalmazására, ez azonban a vármegyében nem mindig járt sikerrel.  Betegségek, elköltözések miatt több esetben kellett helyettest alkalmazni, akik képzettsége ugyancsak elmaradt a szükségestől. Így a vezetők két lehetőség közül választhattak, vagy helyettesítésekkel túlterhelték a kollégákat, vagy engedtek a minőségből.

A békés vármegyei polgáris tanárok nemi megoszlása az iskola típusától függött. A leányiskolákban általában nők tanítottak a hitoktatókon kívül, s csak elvétve volt férfi tanár.  Természetesen a fiúiskolákban többnyire férfi tanárok tanítottak, míg a koedukált iskolákban a diákság arányaihoz igazodott a férfi és a női tanárok aránya.

A tanárok között találunk ún. tudós tanárokat, akik a pedagógiai tevékenységüket kiegészítették tudományos munkával is.  Többen publikáltak helyi és országos lapokban, valamint a Békés Vármegyei Népművelési Bizottság szervezésében előadásokat tartottak vármegyeszerte.  A tanárok zöme  tagja volt a Polgári Iskolai Tanárok Egyesületének, ezenkívül jelentős szerepet játszottak településük közéletében. Előfordult azonban, hogy a pedagógusok esetenként túllépték hatáskörüket. A túlzó politizálás ellen maga a kultuszminiszter, Hóman Bálint adott ki egy köriratot. „A legutóbbi képviselőválasztások alkalmával több tanintézetnél előfordult, hogy egyes tanárok a tanulóifjúságot politikai propagandára igyekeztek felhasználni, illetve a tanulók kioktatásával és irányításával a szülők politikai pártállására igyekeztek befolyást gyakorolni. […] A jövőben a tanulóifjúságnak minden politikai tevékenységbe való bevonását megtiltom és a tilalmam ellen vétőket, adott esetben fegyelmi úton fogom felelősségre vonni.”[vi]

A tanárok tevékenységét az igazgatóknak kellett felügyelniük. Nem csak a saját intézményük hírnevének megőrzése motiválta a vezetőket, hanem a VKM 1936. július 16-án kelt 4370-1936. sz. rendelete is. Ebben megfogalmazták számukra, hogy „Jelenteni kell az alkalmazottak, tanárok neveit az észlelt kifogásokkal egyetemben, akikkel szemben a hivatkozott rendelet kiadása óta kifogások merültek fel, vagy a már azt megelőzően felmerült észrevételek velük közöltettek.”[vii]

De nem csak ellenőrizte a tantestületeket a tankerületi főigazgató, hanem különböző témákat is megjelölt számukra, melyeket a tanári értekezleteken dolgoztak fel. Dr. Kisparti János főigazgató nem sokkal hivatalba lépése után tájékozódni kívánt arról, hogy mi a polgári iskolai tanárság véleménye a polgári iskolát érintő legfontosabb kérdésekben. Az általa megfogalmazott négy témakört rendkívüli értekezleteken vitatták meg a testületek úgy, hogy egy-egy tanár felkészült az adott témákból. Az előadásokat és a hozzászólásokat tartalmazó jegyzőkönyveket az igazgatók egy külön igazgatói értekezleten elemezték.

A feldolgozott négy tétel a következő volt:

●             „A polgári iskola helye iskolaszervezetünkben,  

               tekintettel a nemzeti élet egészére.

●     Mennyire befolyásolja a polgári iskola nevelő-oktató

               munkáját az a körülmény, hogy szakiskolára (is) 

               előkészít?

●     Mi az a gyakorlati irányú általános műveltség, amelyet a

               polgári iskola nyújt tanítványainak?

●     A polgári iskolai tanárképzés mennyiben készít elő a

               nevelői munkára?” (Implom, 1937. 198. o.)

A kérdésekre a különböző tanári testületek természetesen más-más választ adtak. Voltak azonban olyan gondolatok, melyek összecsengtek a vármegye akkor működő 14 polgári iskolájában.

Az első kérdéskört az Orosházi Áll. Leány Polgári Iskolában úgy közelítették meg, hogy „A polgári, a népiskolával szemben egy másik tanulmányi rendszernek alappillére. Azt az ürességet, mely az elemi népiskola és a középiskolát végzettek között a nemzet egészében fenn áll a polgári iskola tölti be, szükségképpen helye és fontos jelentősége van a nemzeti oktatásban.”[viii] Ezt a gondolatot megerősítve az igazgatói grémium megfogalmazta, hogy a polgári iskola a nemzeti művelődésnek része, az élet által kijelölt területén önálló célkitűzéssel önálló úton jár, működésében egyetlen más iskolának sem függvénye, vagy vetélytársa.

A második tételre a Mezőberényi Állami Koedukált Polgári Iskola testülete adta meg az általunk leginkább elfogadható választ:

„A polgári iskola azt a gyakorlati irányú nemzeti műveltséget nyújtja, amire a nemzet legnagyobb százalékát kitevő polgári társadalomnak szüksége van, hogy munkakörét jól elláthassa, azok fejlődésével lépést tudjon tartani.”[ix] Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a földművelő gazda életmódja és az iparos, valamint a kereskedő életformája között jelentős volt a különbség. Ezért a társadalmi igénynek megfelelően a pedagógusok helyesnek tartották azt a törekvést, hogy a városi polgári iskolák ipari-kereskedelmi irányú, míg a túlnyomó részben agrár lakosságú településeken mezőgazdasági irányú iskolák legyenek.

A harmadik kérdést a Szarvasi Állami Leány Polgári Iskola testülete a következő módon oldotta fel. „A polgári iskola nevelő-oktató munkáját az a körülmény, hogy szakiskolákra készít elő, nem befolyásolja, hiszen a nevelő-oktató  munkánk  gyakorlatias.   Az általában  és  a   korunkban   mért   elvárható  tudáson kívül adjuk a tanítóképzőnek a neveléstant, a kereskedelminek a könyvvitelt, fizikai, vegytani ismereteket a felső iskoláknak, a mezőgazdasági iskoláknak a mezőgazdasági, a felső ipari iskoláknak a kézimunka tantárgy során gyakoroltakat.”[x]

A tanárképzéssel kapcsolatban többen szinkronban voltak a Tótkomlósi Állami Koedukált Polgári Iskola testületének véleményével. „Akkor lenne igazán jó a tanárképzés, ha csak kiváló képességű tanítókat vennének fel. Nem szerencsés az a helyzet, amikor a középiskolai, kereskedelmi vagy mezőgazdasági érettségi bizonyítvánnyal lépnek erre a pályára. Az ilyen egyén többnyire minden pedagógiai előképzettség nélkül kerül fel, pedig minden polgári iskolai tanárnak szüksége van a tanítóképzőben eltöltött pedagógiai inasévekre.”[xi]

A békés vármegyei tanárok az 1936-ban Szegeden megrendezett tankerületi értekezleten deklarálták, hogy a polgári iskolának egész életre szóló általános műveltséget kell adnia. Ez a tudás azonban gyakorlatias jellegű kell legyen, hiszen a középiskolával azonos tantárgyakban is gyakorlati szellem érvényesült. Ennek értelmében a polgári iskolának kettős célt határoztak meg. „A tanulóknak a gyakorlati életre, tehát ipari, kereskedelmi és földműves életpályákra való nevelése, illetve a középfokú szakiskolákra való előkészítése. Ehhez járul a polgári leányiskoláknál harmadik feladatképpen a művelt, magyar, polgári háziasszonyok nevelése.” (Implom, 1937. 197. o.)

Ebből következik, hogy a polgári iskola a feltörekvő néprétegek iskolája volt, akik csak rövidebb ideig tudták iskoláztatni gyerekeiket, de az iskolától kézzel fogható tudást vártak el. A polgári iskola megfelelt ennek a társadalmi követelménynek. Népszerűségét bizonyítja, hogy  1920-1925 között országosan több, mint 100 polgári iskola nyílt meg.

A polgári iskolák és a nemzetiségi képzés kapcsolata

A békés vármegyei polgári iskolákban csak magyar nyelven folyt az oktatás. Egyetlen idegen nyelvként a kötelező német jelent meg. Az a lehetőség, amely az elemi népiskoláknál adódott - miszerint  nemzetiségi nyelven tartották a hittant, tanultak írni, olvasni -, a polgáriban nem realizálódott. Pedig egyes települések, régiók lakossági arányainak megfelelően a polgári iskolába is jártak nemzetiségi tanulók. A szlovák anyanyelvű diákok természetesen az evangélikus dominanciájú békéscsabai, szarvasi és tótkomlósi iskolákat látogatták. Megjegyzendő, hogy a szlovákok magas arányban főként a fiúiskolákba jelentkeztek, amit Kovács Alajos korabeli statisztikai  jelentése is alátámaszt. Az adatok szerint országos viszonylatban csak a tanulók 0,3%-a vallotta magát szlovák anyanyelvűnek. A jelentés kiemeli, hogy „Az elemi népiskolánál magasabb fokú iskolákban olyan kevés a tót anyanyelvű tanuló, hogy azok részére külön iskolát állítani nem érdemes. Az egész országban két polgári fiúiskola van, amelyben az 1935-36-os tanévben a tót anyanyelvű tanulók száma az 50-et meghaladta. Ezek: Békéscsaba, ahol 378 tanuló közül 71, vagyis 18,8% a tót anyanyelvű, továbbá Tótkomlós, ahol 127 tanuló közül 53-at, vagyis 41,7%-ot jeleztek tótnak. Mindkét helyen van leányiskola is, de itt már a tót tanulók száma nem éri el az 50-et.” (Kovács, 1936, 19)

A százalékos megoszlás szerint legjelentősebbek a tótkomlósi iskola adatai.  A koedukált intézménybe mind a három vizsgált tanévben a legtöbb szlovák anyanyelvű tanuló járt. A fiúk aránya magasabb, de az országos statisztikai eredményektől eltérően a leányok százaléka is figyelemre méltó. Az adatok jól mutatják, hogy az asszimilációs törekvések ellenére Tótkomlóson a lakosság identitása nem változott a ’30-as évek végére sem, ezért a növendékek szülei is bátrabban vállalták hovatartozásukat a beíratás alkalmával. Erre utal az a tény is, hogy a fenti iskolákban a szlovák anyanyelvű diákok mellett még jelentős volt azok száma, akik magyar anyanyelvűként beszélték a szlovák nyelvet is. A statisztikák szerint a szlovák anyanyelvű tanulók mindegyike tudott magyarul.

Szembetűnő az adatok hiánya a szarvasi polgári iskola esetében. A helyi, illetve a környékbeli evangélikus növendékek magas száma ellenére nem jelöltek szlovák anyanyelvű tanulót az értesítőkönyv statisztikájában, sőt, még olyat sem, aki csak beszélt tótul. Ez a helyi viszonyokat figyelembevéve nehezen hihető. Az adatok hiányával kapcsolatban szándékosság feltételezhető.

A gyanút alátámasztja a következő adatsor:

Tud tótul:                        1930-31  nincs adat

                                      1931-32  nincs adat

                                      1932-33  nincs adat

                                 1933-34  51 tanuló [xii]

Az első három jelzett tanévben Némethy Soma volt az igazgató. 1933-ban nyugdíjba vonult, a helyét Paál Samu vette át, és a tanév végén a statisztikában már megjelentek a nemzetiségi nyelven beszélő tanulók. Nem valószínű, hogy mindnyájan ebben a tanévben kerültek az iskolába.

Összegzés

A polgári iskola az 1868-as népoktatási törvénnyel nyerte el létjogosultságát, azonban több szerző véleménye szerint az 1927. XII. tc. hozta szinkronba a törvényt a valósággal. Ekkor csökkentették a fiú polgári iskola tanulmányi idejét a lányokéhoz hasonlóan négy évre. Feladata azonban nem változott, hiszen deklarálták, hogy a polgári „sajátos iskolafaj, mely a középiskola alsó négy osztályával állítható párhuzamba, bár célja és tanítás anyaga szerint ettől lényegesen különbözik. Midőn a tanítás körét szűkebbre szorítja, e körben befejezett egészet kíván nyújtani”.[xiii]

Ez az álláspont jelent meg a polgári iskolák munkájában is, hiszen a tanárok arra törekedtek, hogy a növendékeket fokozódó szellemi tevékenység mellett önálló kezdeményezőképességre szoktassák. A polgári iskolák expanziója jelzésértékű, hiszen a társadalom hasznos iskolatípusnak minősítette, ezáltal az oktatás irányítóit országszerte új iskolák megnyitására ösztönözte.

Békés vármegyében a két világháború közötti időszak első felére kialakult a polgári iskolai struktúra, ami néhány próbálkozástól eltekintve (Szeghalom, Vésztő) az államosításig nem változott.

A vármegyei polgári iskolák a vizsgált időszak első felében a szegedi polgári iskolai tankerülethez tartoztak, majd „1935-ben a VI. tc.  a tanügyigazgatás egységes ellenőrzése céljából megszüntette a polgári iskolák külön főigazgatóságát, hogy átfogó, egyetemes nemzetnevelési elvek érvényesüljenek az igazgatás és felügyelet rendszerének egyöntetűbbé tétele útján”.[xiv] Így a polgári iskolák főigazgatóságának hatáskörét átvette a tankerületi kir. főigazgatóság. A feladat nem változott, mint felügyeleti szervnek az intézmények munkája, működési feltételeinek rendszeres felülvizsgálatával biztosítania kellett a zavartalan, a törvényi keretek között folyó munkát. A főigazgatóság által delegált tanfelügyelő minden évben tematikus látogatást tartott, mely során a feltételrendszerről, a működésről és az oktató-nevelő munkáról átfogó jelentést készített. E pozitív visszajelzések alapján megállapítható, hogy a békés vármegyei polgári iskolák megfelelően illeszkedtek a kor oktatási struktúrájába.

Felhasznált irodalom

Implom József (1937): Polgári iskolai kérdések. In: Nevelésügyi Szemle

Kovács Alajos (1936): A tótok helyzete Csonka-Magyarországon a statisztika megvilágításában. Hornyánszky Viktor RT. M. Kir. Udvari Könyvnyomda, Budapest.

Lugosi Mátyás (1996): Oktatásügy 1746-1944. In: Szincsek György (szerk.): Tótkomlós története. Tótkomlós Város Önkormányzata, Tótkomlós.

Mike Jánosné (1973): A közoktatás és közművelődés története Vésztőn. In: Szabó Ferenc (szerk.): Vésztő története. Nagyközségi Tanács, Vésztő.

Simon Gyula (1979): A polgári iskola és a polgári iskolai tanárképzés története. Tankönyvkiadó, Budapest.

Szentkereszti Tivadar (1933): Békés Vármegye népoktatásának története. Békéscsaba.

Tantó József (1939): Viharsarok Napsütésben. Békés Vármegye örvényhatósági Iskolánkívüli Népművelődési Bizottságának Évkönyvei I-IV. Körösvidék T. Nyomdája. Békéscsaba.

Tiltovszky Lóránt (1989): A szlovákok történetéhez Magyarországon 1919-1945. Budapest.

Tóth István (1994):  Szlovák nemzetiségi törekvések a két világháború között. In: Regio, 1. sz. 156-175.

Vésztői Egyesületi Polgári Fiúiskola iratai. Békés Megyei Levéltár 102/1935.

Szegedi Tankerületi Polgári iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei Levéltár VI. 502. 51/1936.

Az 1927.évi július hó 4-én 1434/eln. sz. alatt kiadott Polgári Fiúiskolai Tanterv és Utasítások helyesbítése tárgyában.

Hivatkozások

--------------------------------------------------------------------------------

[i] Az 1927.évi július hó 4-én 1434/eln. sz. alatt kiadott Polgári Fiúiskolai Tanterv és Utasítások helyesbítése tárgyában.

[ii] M. Kir. Kormány 1927. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és Statisztikai Évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai RT Könyvnyomdája, Bp. 1929. 115.

[iii] Vésztői Egyesületi Polgári Fiúiskola iratai. Békés Megyei Levéltár 102/1935.

[iv] Vésztői Egyesületi Polgári Fiúiskola iratai. Békés Megyei Levéltár 102/1935. 

[v] Szegedi Tankerületi Főigazgatóság iratai.  Csongrád Megyei Levéltár VI. 501.39.

[vi]  Szegedi Kerületi Polgári Iskolai Főigazgatóság iratai. Csongrád Megyei Levéltár VI. 502. 7428/1935.

[vii]  Szegedi Kerületi Polgári Iskolai Főigazgatóság iratai. Csongrád Megyei Levéltár VI. 502. 24/1936.

[viii]   Az Orosházi Állami Leány Polgári Iskola tanári értekezletének jegyzőkönyve. 

    Szegedi Tankerületi Polgári Iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei

    Levéltár VI. 502. 234/1936.

[ix]  A Mezőberényi Állami Koedukált Polgári Iskola tanári értekezletének jegyzőkönyve. Szegedi Tankerületi Polgári Iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei Levéltár VI. 502. 231/1936.

[x]  A Szarvasi Állami Leány Polgári Iskola tanári értekezletének jegyzőkönyve. Szegedi Tankerületi Polgári Iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei Levéltár  VI. 502. 235/1936.

[xi]  A Tótkomlósi Állami Koedukált Polgári Iskola tanári értekezletének jegyzőkönyve. Szegedi Tankerületi Polgári Iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei  Levéltár VI. 502. 236/1936.

[xii]  Szarvasi Áll. Kir. Leány Polgári Iskola Értesítői. Müller K. Könyvnyomdája, Szarvas.

[xiii] A VKM 27.398/928. VI. számú rendelete.

[xiv] Szegedi Tankerületi Polgári iskolák Kir. Főigazgatójának iratai. Csongrád Megyei Levéltár VI. 502. 51/1936.





Készítette