Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Szécsényi András: A MAGYAR KIRÁLYI JÓZSEF NÁDOR MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM ALAPÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLAT PARLAMENTI ÉS SAJTÓVISSZHANGJA

A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alapításáról szóló törvényjavaslat parlamenti és sajtóvisszhangja. - Az 1930-as évek első felében Magyarországon is erős gazdasági visszaesés következetet be, amely következményeként át kellett alakítani a felsőoktatás szerkezetét is. A szerző a budapesti egyetemek, fakultások átrendeződésének, centralizásának folyamatát mutatja be a parlamenti viták valamint a korabeli sajtó írásai alapján. A kormánypártiak támogatták, mások ellenezték az addig külön működő intézmények összevonását. Végül is a kormány akarata döntött: centralizált egyetem jött létre.

Hóman Bálint oktatáspolitikájában fontos helyet foglalt el a felsőoktatás, melyet öt törvény,[i] több rendelet és az 1936-os Országos Felsőoktatási Kongresszus bizonyít. Hóman az egyetemeket és a főiskolákat ugyanúgy nevelési koncepciója alappillérének tartotta, mint az alsóbb fokú oktatási szinteket: a szelekció, a nemzethűség itt is kulcstényezőkké váltak.[ii] Hóman szerint, ha a megfelelő feltételek megvannak, az oktatásban a tudományos munka mellett erkölcsileg is nevelni kell az ifjúságot. A kollektivizáló szellemnek itt is érvényesülnie kell: „Az egyetemi tanár nagy nemzeti feladatok megoldására hivatott tagja az egyetemes nemzeti munkaközösségnek”, de hűséggel tartozik az egyetemnek is. „Nemzetnevelőket kell nevelni” elsősorban, nem pedig tudósokat – hangoztatta 1940-ben.

A kormány és a tárcavezetés már 1933-ban eldöntötte több felsőoktatási intézmény összevonását. Hóman 1933-ban a Felsőoktatási Egyesületben elmondott beszédében leszögezte, hogy az egyetemösszevonás nem jár majd az intézmények anyagi leépítésével. Egyébként is a Pázmány Péter Tudományegyetemet kell leginkább támogatni, hiszen ez az egyetlen nemzetközi szintű egyetem Magyarországon,[iii] továbbá a létesítendő gazdasági egyetemet is annak szánta.

1934. március 2-án terjesztette be a miniszter a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alapításáról szóló törvényjavaslatot.[iv] A törvényjavaslat indoklása szerint – amint azt a javaslat parlamenti benyújtásakor Farkas Elemér miniszteri előadó részletesen ismertette –, a tárca új egyetemet kívánt a létrehozni.[v] Eszerint történelmi alapokon nyugvó racionális, gazdaságkímélő okok indokolják ennek megszületését: gazdasági és műszaki képzés Magyarországon a 18. század óta létezik, egyre inkább intézményesült, utóbb egyetemi formában. 1871/1872-ben a műszaki és gazdasági képzés már egybeforrt a József Nádor Műegyetemen. Ezzel paralel alakult meg (1920. évi XXXI. tc.) a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara. Ennek léte, jóllehet megfelelően működik, nem indokolható. Anyagi szempontok is utóbbinak a patinás Műszaki Egyetembe olvasztását követelik, továbbá németországi példák is erre mutatnak és Klebelsberg Kunó is tett rá javaslatot, pedig a legjobb lenne – úgymond –, ha létrejöhetett volna az önálló Közgazdaságtudományi Egyetem. De ez sem elég: szükséges lenne – annak érdekében, hogy a szorosan vett műszaki és gazdaságtudományi részlegek jól összetartozzanak és az élettel kapcsolatba kerüljenek –, több más, látszólag teljesen eltérő tudományterületet művelő intézményt egybevonni: az említett két intézményen túl a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolát és az Állatorvosi Főiskolát (utóbbiak egyetemi rangban) (1.§). A javaslat 1. §-a szerint az új egyetemmonstrum a VKM alá tartozik, bizonyos kérdésekben azonban megmaradt a Földművelésügyi Minisztérium hatásköre. Ilyen értelemben tehát látszólagos reformról van szó, hiszen Hóman nem tudta teljesen saját ellenőrzése alá vonni az intézményt. A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, melyet a beterjesztett javaslat következetesen és sokatmondóan József Nádor Műszaki Egyetemnek[vi] nevezett, mintha a gazdasági oldal kevésbé fontos lenne, öt karból áll, karonként két-két osztállyal (2. § 1.): Mérnöki és Építészeti Kar (a. mérnöki osztály, b. építészti osztály), Gépész- és Vegyészmérnöki Kar (a. gépészmérnöki osztály, b. vegyészmérnöki osztály), Bánya-, kohó- és Erdőmérnöki Kar (a. Bánya-, kohómérnöki osztály, b. erdőmérnöki osztály), Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar (a. mezőgazdasági osztály, b. állatorvosi osztály), Közgazdaságtudományi Kar (a. közgazdaságtudományi és kereskedelmi osztály, b. közigazgatási osztály). A 3. § kimondja: Az egyetem „közigazgatási testületi és önkormányzati körébe tartozó” ügyeit az egyetem Tanácsa intézi, elnöke a rektor. Több paragrafus példázza, hogy Hóman jelentős intézmény alapítására tett kísérletet: a 11. § 1. pontja értelmében 1934. július 1-jétől az integrált intézmények felsőházi választott tagjainak helyét megtartják, mégpedig úgy, hogy karonként egy-egy, összesen öt tagot választ az egyetem a felsőházba (melyet a közoktatásügyi bizottság ki is bővített).[vii] A javaslat 12. § 1. pontja alapján a külföldi ösztöndíjakról szóló 1927. évi XIII. tc. akként módosul, „hogy ez a jelen törvény 1.§-ában felsorolt felsőoktatási intézmények által kiküldött tagok helyett az 1934/35. tanévtől kezdve a József Nádor Műegyetem minden osztályának egy-egy küldöttje lesz az Ösztöndíjtanács tagja”. A 13. § 1. pontja kimondta, hogy 1934. július 1-jétől kezdve minden jog és kötelezettség, amely az integrált karokat és főiskolákat, egyetemeket illette, ezentúl  a József Nádor Egyetemet illeti. További erőt kívánt nyújtani a minisztérium azzal, hogy a fenti dátumtól kezdve doktorrá avatásra és egyetemi magántanárrá avatásra csak a tudományegyetemeknek és a leendő egyetemnek lesz joga (16. §). A 18. § rámutat, hogy néhány esetben, illetékes karok kérdésben a kultuszminiszter a pénzügyminiszterrel vagy a földművelésügyi miniszterrel együtt dönthet, a többi kérdésben viszont nagy felhatalmazást kap.[viii]

A tervezet nem titkolt célja az volt, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon a gyakorlati képzés. Nem jó, ha a fiatalok, főleg a középosztálybeliek a jogi pályát preferálják, mert sokkal hasznosabb a nemzet számára („a kultúrpolitika a nemzetnevelés kérdése”), ha technikai, közegészségügyi, közgazdasági pályát választanak, „amire olyan nagy szükség van ebben az országban. […] Mindez erős idealizmustól áthatva és erős nemzeti alapon állva: csak ez lehet a magyar kultúrpolitikai jövő útja.” – állította Farkas Elemér előadó 1934. március 21-én az országgyűlésben.[ix]

Ezt követően több mint egy tucatnyian szólaltak fel a parlamenti vitában, amelyben a törvényjavaslat sok bírálatot kapott.[x] A vita kicsúcsosodása ott érhető tetten, hogy számosan a felülről erőszakolt, össze nem illő tudományterületek, karok egybeforrasztásáról beszéltek, néhányan viszont az új „szerves” egyetem előnyeit ecsetelték. Petrovácz Gyula, a Keresztény Gazdasági Párt képviselője 1934. március 21-én hozzászólásában[xi] felrótta Hóman Bálintnak, amiért nem mondott igazat, mivel nem történeti és kulturális okok indokolják ezt, hanem egyszerűen nincs pénz egy önálló gazdasági egyetem létrehozására. Az „egészségtelenül összekapcsolt egyetemi fakultásoknak” nincs valódi nemzetnevelési értelme, hacsak nem a centralizáció. Találóan jegyzi meg Petrovácz, hogy a kormányzat megszüntette a Gyűjteményegyetemet (ld. III. fejezet), most viszont létrehoznak egy „egyetemgyűjteményt”. A világhírű Műegyetem autonómiájának megszüntetése káros következményekkel fog járni. Az állatorvosi főiskola rektora is tiltakozott e lépés ellen, leszögezve, hogy az állatorvoslás orvosi tudomány, nem pedig műszaki vagy gazdasági, ilyenformán az Állatorvosi és Mezőgazdasági Kar létrehozása nem indokolt. Petrovácz Gyula a javaslatot elutasította. Sándor Pál szabadelvű képviselő az egész javaslatot „szándékosan előráncigált tervnek” tekintette.[xii] Ő is kárhoztatta a felettébb szokatlan összevonást, ám ő inkább a közgazdaságtudomány elsorvadását tartotta fő problémának, ráadásul, szerinte a javaslat infrastrukturális költségei felettébb magasak lesznek. A részletes vita során (1934. április 5.) ugyanő arra kérte a minisztert, hogy a törvényjavaslat 4. §-ának 2. pontját úgy módosítsa, hogy az egyetem belső szervezeti szabályzatába, tanulmányi vizsga- és fegyelmi rendjébe az intézményen kívüli egyéb szakmai szervek is beleszólhassanak. A Ház ezt is elutasította.[xiii] Vázsonyi János beszédében (1934. március 22.) az önálló Közgazdaságtudományi Egyetem megalapítását követelte, erős mezőgazdasági fakultással.[xiv] Továbbá bírálta Hómant, hogy az egyesítés után meg kívánja szüntetni a közgazdasági tanszékeket és helyettük politikai, filozófiai, történelmi tanszékeket akar beiktatni, melyek a hallgatók egységes szellemiségét hivatottak megerősíteni. Végül elutasította a törvényjavaslatot, főképp azért, mert az Állatorvosi Főiskola és az Erdő- és Bányamérnöki Főiskola szervezetére is kiterjedne a numerus clausus. Malasits Géza szociáldemokrata honatya még élesebb szavakkal lépett fel:[xv] nézete szerint nem összevonni, hanem tagosítani kellene. Malasits az önálló mezőgazdasági szakintézmény felállítását tartotta volna kívánatosnak és mivel ez nem történt meg,  véleménye szerint Hóman valójában a nemzeti célok ellen cselekszik: „…ha a mezőgazdasági oktatással továbbra is ilyen fukar módon bánnak, mint eddig, akkor az utódállamok kivétel nélkül felül fognak bennünket múlni. Ha tehát kultúrfölényt akarunk, akkor ezen a téren kell kultúrfölényt mutatnunk”. A javaslat csak álca, hogy eltereljék a figyelmet a nyolcosztályos népiskolai oktatás bevezetésének égető problémáiról.

A bírálatok mellett természetesen akadtak e kerettörvényt üdvözlő, sőt, dicsőítő megnyilatkozások is. 1934. március 21-én Söpkéz Sándor kormánypárti honatya, a Műszaki Egyetem tanára megvédte a törvényjavaslatot.[xvi] Petrovácz-cal vitatkozva rámutatott, hogy a Műegyetem nemcsak műszaki tárgyakat, hanem gazdaságiakat, sőt, jogi stúdiumokat egyaránt tart. Ugyanígy pl. az Állatorvosi Főiskola is tanít gazdasági ismereteket. Söpkéz szerint a szétesőnek tűnő egyetemi karok valójában nagyon is egységesek. Schandl Károly NEP-képviselő másnapi hozzászólásában[xvii]ugyanakkor –jóllehet ő is elfogadta –, „felemásnak” illette a törvényjavaslatot, elismerve, hogy az igazi cél egy önálló Közgazdasági Egyetem lenne. Üdvözölte viszont a nemzetnevelés szellemében megvalósuló centralizációt. Továbbá javasolta, hogy az egyetem neve (integratív és semleges jellege miatt) József Nádor Egyetem legyen. A parlament e felvetését nem támogatta. Bud János kormánypárti képviselő szerint „A törvény a nemzeti nevelés alapjait igyekszik lerakni”.[xviii] Odáig ment el, hogy egy önálló gazdasági egyetem alapítása egyenesen káros volna. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem olyan intézmény, mely „a nemzet lelkéből fakad” és képes lesz egységbe hozni a különböző tudományterületekhez tartozó hallgatók (a későbbi értelmiségi elit) szemléletét. Úgy tetszik, hogy ez Bud János szerint is előbbre való volt az oktatási szempontoknál. Ha „a négy sajátság: a nemzeti alap, az erre támaszkodó jellemszilárdság, a kötelességteljesítés és az erős fegyelmezettség az alapos tudással találkozik, kivívja a győzelmet a maga részére az egész vonalon”.

A vita eredményeit Hóman Bálint 1934. március 22-én foglalta össze.[xix] Az ellenzéki felszólalásokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy pl. Sándor Pál csak a mezőgazdasági érdekeket, Petrovácz pedig a műszaki érdekeket védte. Én viszont [mármint Hóman] „az egyetemes nemzeti kultúrpolitika, az egyetemes nemzetnevelés szempontjait is nézem egész működésemben és ez teszi időszerűvé ezt a javaslatot is, amelynek időszerűségét kétségbe vonták. Én egy nagy cél felé kívánok haladni, a racionalizálás felé, […] amelyet nem pénzügyi szempontból, hanem kultúrpolitikai értelemben kell felfogni”. Hóman szerint ez a leendő törvény egy átfogó oktatási reform része lesz. Azokra a felvetésekre, miszerint az új egyetem össze nem illő intézményeket von egybe, nem jó érv, hiszen a kiválóan működő Pázmány Péter Tudományegyetemen sem esik közelebb egymáshoz „a pasztorális teológia és a szülészet, esetleg a kísérleti fizika és a jogbölcselet vagy – ha úgy tetszik –, a nemzetközi jog és a kórbonctan.” Ezenkívül a tanárképzési egységesülés miatt is jobb, ha több kar azonos szempontok szerint működik. A miniszter tehát nem ismerte el a szigorúbb ellenőrzésre,  tudományos–oktatási szempontból céltalan egységesítésre irányuló kritikákat, sőt, zárszóként a törvényjavaslat ellen tiltakozó közgazdasági, műszaki és állatorvos hallgatók megbüntetését határozta el, cinikusan mondván, hogy e mozgalmakat „a tudatlanság vagy az önérzet szította”. Ezután az országgyűlés a javaslatot – a Nemzeti Egység Pártja (NEP) hathatós támogatásával – általánosságban elfogadta.[xx]

A részletes vita során számos hozzászólás érkezett, melyek jobbára marginális kérdésekről, illetve pedagógiai kérdésekről szóltak. Noha március 22-én Petro Kálmán pártonkívüli képviselő – többszörös képzavarral élve – üdvözölte Hómant, hogy a „nagy Darányi utódjának sikerült elhozni ezt az új mezőgazdasági egyetemet a Földmívelésügyi Minisztérium felügyelete alól”, a nyílt vita ekkor robbant ki.[xxi] Az idős Sándor Pál ismét hangoztatta félelmét a Közgazdaságtudományi Kar beolvasztása miatt, és javasolta, hogy az egyetem neve legyen József Nádor Egyetem, ne pedig műszaki egyetem; Schandl Károly kormánypárti képviselő is – a kari paritás jegyében – ezt kívánta.[xxii] Söpkéz Sándor viszont helyesnek vélte az eredeti megszövegezést (József Nádor Műegyetem), mert ennek külföldön is igen jó csengése van.[xxiii] A következő ülésnapon, 1934. április 5-én többen a gazdasági akadémiák elsorvadásával járó kockázatot vélték felfedezni, ha a „csúcsegyetem” létrejön. Sándor Pál, Vázsonyi János, Pintér László, Gallasz Ágost Rudolf pl. úgy vélték,[xxiv] hogy a 8. §-ban 1936. december 31-ig megszabott intervallum nem elég a gazdasági akadémiák egyenlő hatályára. Ezt ki kellene tolni vagy külön bizonyítványban lehetne garantálni, hogy az egyes intézményeken szerzett diplomákat egyenlősítik a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelekkel.

A kritikus hozzászólások azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy a gömbösi politikát támogató parlamenti erőkkel szembeszálljanak. A Ház április 5-én egy módosítás mellett (1. § Magyar Királyi József Nádor Műszaki Egyetem helyett Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem név) elfogadta a javaslatot,[xxv] és április 6-án harmadszori olvasás után a felsőház elé terjesztette.[xxvi]

A törvényhozás második kamarájában Hóman tipikus nemzetnevelési javaslata jóval kisebb ellenállásba ütközött.[xxvii] 1934. május 1-jén Balogh Elemér kultuszminisztériumi előadó ismertette ezt (a beszéd tartalma azonos a képviselőházban elmondott előadói ismertetéssel, illetve a nyomtatvánnyal), persze ismét a történelmi és nemzetnevelési okokra hivatkozva.[xxviii] Tíz hozzászóló méltatta az új egyetem-összevonást, mint „grandiózus és történelmi jelentőségű alkotást” (közöttük a Pázmány Péter Tudományegyetem, a Műegyetem és az Állatorvosi Főiskola által delegált tagok), azonban ezek egyike sem jutott túl a felszínes elemzéseken. Tóth Lajos szerint a Műszaki Egyetem lesz az alapja, mert ennek patinája áthatja majd az integrált karokat is.[xxix] Zelovich Kornél a magyar művelődés „egyesített fáklyájának” aposztrofálta az öt karból álló intézményt, nem véve észre, hogy ezáltal épp a tudományterületek  szakosodása szenved csorbát az állami központosító akarat javára.[xxx] Ludány Mihály annak ellenére elfogadta a javaslatot, hogy elismerte, elsorvasztja a vidéki gazdasági akadémiákat, noha Hóman kifejezett célja volt, hogy a vidék felemelkedését erősítse.[xxxi] Sommsich László gróf pedig kifogásolta, hogy az 1894 óta követelt mezőgazdasági egyetem nem fog megvalósulni, helyette viszont egy szerteágazó egyetem igen.[xxxii] Másnap, 1934. május 2-án (hatásuknál fogva) leginkább Teleki Pál gróf, a pesti tudományegyetem professzora és Marek József állatorvos professzor szónoklatai érdemelnek említést. Teleki szerint az oktatási és nevelési szempontokból egyaránt jelentős lesz a leendő egyetem.[xxxiii] Marek véleménye szerint nincs ugyan példa arra, hogy állatorvosi intézmény ne tudományegyetembe, hanem műszaki egyetembe olvadt volna be, ezért kérte a minisztert, hogy legyen a neve Magyar Királyi József Nádor Műszaki, Állatorvos- és Közgazdaságtudományi Egyetem, továbbá az állatorvoslás nyerjen önálló kart változatlan tanszéki felállással.[xxxiv] Marek József módosító indítványa végül nem került bele a törvénybe.

A hozzászólásokat ismét Hóman Bálint foglalta össze: mivel leginkább az összevonás ténye ellen érveltek, kiemelte, hogy az integráció fejlesztő hatású, különösen azért, mert egy struktúrában, paralel tanítanak elméleti és gyakorlati szakokat. Ha csupán mezőgazdasági egyetemet vettek volna tervbe, akkor ez valójában szélesebb keretű gyakorlati szakfőiskolát jelentett volna.[xxxv] Ezután a felsőház megszavazta a javaslatot.

A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alapításáról szóló törvényt 1934. június 2-án hirdették ki az országos törvénytárban (1934. évi X. tc.).[xxxvi]

A javaslat sajtóvisszhangja elsősorban azokat a véleményeket gyűjtötte össze, amelyek értetlenül fogadták a „csúcsegyetem” megszületésének tervét. Az egyes orgánumok parlamenti tudósításai jószerével csak az ellenzéki véleményeket közölték. Legélesebben a Népszava fogalmazott és részletesen beszámolt a törvény ellen irányuló egyetemi megmozdulásokról. 1934. március 20-án a műegyetemi diákság tiltakozó tüntetést tartott. Röplapjaikon ez állt: „A műegyetemista ifjúság megdöbbenve és elkeseredéssel értesült azokról a sérelmekről, amelyek egyetemünket a közgazdasági egyetemmel tervbevett egyesítéssel kapcsolatban érték. Előttünk ismeretlen okokból kontár kezekkel nyúltak a Műegyetem ősi intézményéhez. Meg akarnak fosztani bennünket. Meg akarnak fosztani bennünket még a nevünktől is egy mondvacsinált intézmény béklyóiba akarják silányítani a technikus önérzetet.”[xxxvii] A hallgatók két napos tüntetése alatt készített petíciót eljuttatták a kultuszminiszterhez[xxxviii] és a miniszterelnökhöz, azonban Hóman és Gömbös ezeket elutasították.[xxxix] 21-én a budapesti tudományegyetemi Közgazdasági Karon, majd 23-án az Állatorvosi Főiskolán és a debreceni egyetemen lángolt fel a tiltakozás egyetemi oktatók részvételével: mindannyian autonómiájukba való durva beavatkozásnak tartották a tervezetet. Ugyanekkor a Hungária bajtársi egyesület is emellett szállt síkra.[xl] Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is véleményt nyilvánított, amennyiben elítélte a kultusztárca takarékosságból fakadó tervezetét és nem hoz létre ehelyett egy autonóm Mezőgazdasági Egyetemet, jóllehet már 1918 előtt tervbevették.[xli] Ennek ellenére üdvözölte, hogy erős közgazdasági képzés jön majd létre. Bár a tiltakozásoknak rendőri erőkkel egyhamar véget vetettek, ezután is több kritikai hangvételű cikk jelent meg. A szociáldemokrata újság szerint leginkább a Műegyetem „néhány elfogult tanára” vette védelmébe, a parlamentben viszont egyedül Malasits Géza merte bírálni a felesleges, centralizáló jellegű törvényt.[xlii] Az Esti Kurír „antidemokratikusnak” minősítette azt a lépést, hogy Hóman ismét felülről, az érintett iskolák megkérdezése nélkül akart dönteni e kérdésben.[xliii]  Több polgári lap szerint is felesleges a tervezett József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A Pesti Napló szerint Magyarországon, mint agrárországban, inkább önálló Közgazdaságtudományi Egyetem lenne szükséges, illetve autonóm Pedagógiai Egyetem.[xliv]A pedagógiai sajtó nem nyilvánított érdemi véleményt a vitában.

A „csúcsegyetemet” a háború utáni koalíciós kormányzat szétbontotta, így ez másfél évtizedes epizódnak bizonyult a magyar neveléstörténetben. Az 1934. évi X. tc.-t a mai történeti irodalom inkább adminisztratív lépésnek tartja, semmint jelentős reformnak, jóllehet egységesítő mivolta, az egyetemek száma csökkentésének igénye és a megvalósulás autoriter, felülről vezérelt módja miatt és hallgatóinak társadalmi összetételét tekintve tagadhatatlanul illeszkedett Hóman Bálint nemzetnevelési koncepciójába[xlv], egyik legjellegzetesebb példáját adva az 1930-as évek törekvéseinek.

Bibliográfia

Források

Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház - Napló. XX. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XXI. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

Az 1931. évi július hó 18-ára összehívott országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Irományok. IX. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Felsőház - Napló. III. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

Az 1931. évi július hó 18-ára összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház - Irományok. V. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

Magyar Törvénytár. 1934. évi törvénycikkek. Bp. 1935. Franklin.

Hóman Bálint (1942): Magyar sors - magyar hivatás. Bp. Athanaeum.

Hóman Bálint (1938): Művelődéspolitika. Bp. Magyar Történelmi Társulat.

Magyar Országgyűlési Almanach. 1931-1936. Ötszáz magyar élet. Szerk. Lengyel László dr. és Vida Gyula dr. Bp. é. n. Globus.

Országgyűlési Almanach az 1935-40. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Bp. 1935. Magyar Távirati Iroda.

Esti Kurír, Függetlenség, Népszava, Pesti Napló

Feldolgozások

Andorka Rudolf (1972): Az egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi összetétele 1898-1942. Statisztikai Szemle. 2. sz.

Borbándi Gyula (1997): Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp. Európa.

Kardos József (2002): Hóman Bálint oktatáspolitikája. In: Neveléstörténeti kaleidoszkóp – a középkortól napjainkig. Szerk. Balogh László. Bp. OPKM.

Mann Miklós (1997): Oktatáspolitikusok és koncepciók a két világháború között. Bp. OPKM.

Szabolcs Ottó - Mann Miklós (1970): Az ellenforradalmi korszak felsőoktatási politikájának fő vonásai. Felsőoktatási Szemle. 1. sz.

Jegyzetek

--------------------------------------------------------------------------------

[i] 1934. évi X. tc. a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről; 1935. évi V. tc. a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának háromszázadik évfordulójáról; 1938. évi XIV. tc a tanítóképzésről; 1940. évi XXVIII. tc. a szegedi és kolozsvári tudományegyetemek szervezéséről; 1940. XXXIX. tc. az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról.

[ii] Hóman Bálint (1938): Művelődéspolitika. Bp. Magyar Történelmi Társulat.  208-209.

[iii] Uo.  307-309.

[iv] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XX. köt. Bp. 1934. Athenaeum.

[v] Uo. 172-178; Az 1931. évi július hó 18-ára összehívott országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Irományok. IX. köt. Bp. 1934. Athenaeum. 717. sz. 367-381.

[vi] Uo. Csak a közoktatási bizottság szövegezte át a pontosabb M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre a törvényjavaslat szövegében, melyet 1934. március 9-én terjesztett a Ház elé. A bizottságnak ezen kívül csupán nyelvtani kifogásai voltak.   Uo. 721. sz.

[vii] Uo. 409-413.

[viii] Uo. 717. sz. 367-381.

[ix] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XX. köt. im. 4.

[x] A képviselők pártadatait ld. Magyar Országgyűlési Almanach. 1931-1936. Ötszáz magyar élet. Szerk. Lengyel László dr. és Vida Gyula dr. Bp. é. n. Globus; Országgyűlési Almanach az 1935-40. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Bp. 1935. Magyar Távirati Iroda; Borbándi Gyula (1997): Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp. 1997. Európa.

[xi] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XX. köt im. 6-10.

[xii] Uo. 15-16.

[xiii] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház - Napló. XXI. köt. Bp. 1934. Athenaeum. 76; Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház - Irományok. IX. köt. im. 76.

[xiv] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház - Napló. XXI. köt. im. 52-53.

[xv] Uo. 58.

[xvi] Uo. 12-13.

[xvii] Uo. 52-57.

[xviii] Uo. 48-49.

[xix] Uo. 60-65.

[xx] Uo. 65.

[xxi] Uo. 67.

[xxii] Uo. 68; 70-71.

[xxiii] Uo. 70.

[xxiv] Uo. 81-85.

[xxv] Uo. 89; Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Irományok. IX. köt. im. 717. sz. 367; 721. sz. 406.

[xxvi] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XX. köt. im. 93.

[xxvii] A felsőház közoktatásügyi bizottsága változatlanul és maradéktalanul elfogadta a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezésében. Az 1931. évi július hó 18-ára összehívott országgyűlés nyomtatványai. Felsőház – Irományok. V. köt. Bp. 1934. Athenaeum. 247. sz. 506-507.

[xxviii] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Felsőház – Napló. III. köt. Bp. 1934. Atheneaum. 172-178.

[xxix] Uo. 179-182.

[xxx] Uo. 192.

[xxxi] Vö. III. fejezet.

[xxxii] Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Felsőház – Napló. III. köt. i. m. 192-195.

[xxxiii] Uo. 201.

[xxxiv] Uo. 208-210.

[xxxv] „Mi az egyetemen tudjuk, bár a külvilág előtt talán különösnek tetszik, hogy az, hogy az orvostanár, mondjuk a szülészet tanára és a teológia tanára, vagy a filozófia tanára és a fülgyógyászat tanára találkoznak és egy szervezetben működnek, rendkívül szélesíti a látókört, rendkívül nagy perspektívákat nyit meg a tudományok fejlődésére is, amelyek végeredményben egy összességet alkotnak.” Uo. 21.

[xxxvi] Magyar Törvénytár. 1934. évi törvénycikkek. [X. törvénycikk a Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezéséről.] Bp. 1935. Franklin. 71-82.

[xxxvii] Esti Kurír. 1934. március 21.

[xxxviii] Népszava. 1934. március 21.

[xxxix] Pesti Napló. 1934. március 21.

[xl] Népszava. 1934. március 22.

[xli] Függetlenség. 1934. március 4.

[xlii] Népszava. 1934. március 23.

[xliii] Esti Kurír. 1934. március 23.

[xliv] Pesti Napló. 1934. április 5.

[xlv] Szabolcs Ottó-Mann Miklós (1970): Az ellenforradalmi korszak felsőoktatási politikájának fő vonásai. Felsőoktatási Szemle. 1. sz. 134-145; Mann Miklós (1997): Oktatáspolitikusok és koncepciók a két világháború között. Bp. OPKM.  84; Kardos József: Hóman Bálint oktatáspolitikája. In: Neveléstörténeti kaleidoszkóp - a középkortól napjainkig. Szerk. Balogh László. Bp. 2002. OPKM; Andorka Rudolf (1972): Az egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi összetétele 1898-1942. Statisztikai Szemle. 2.





Készítette