Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Ugrai János: 20 ÉVES A MAGYAR COMENIUS TÁRSASÁG

A jobbára a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karához, s annak sárospataki székhelyéhez kötődő, de országos hatókörű Magyar Comenius Társaság 2006 őszén ünnepelte 20 éves jubileumát. A társaság célja, hogy ápolja a névadó emlékét, felhívja az utókor figyelmét szellemi örökségére, s a Comenius-tradíciók alapján alkalmat, fórumot teremtsen a rendszeres neveléstörténeti diskurzusnak.

Ennek jegyében minden évben tudományos ülést szervez az elnökség, s ehhez kapcsolódóan legutóbb immár a tizenkettedik kötetét jelentette meg a Bibliotheca Comeniana című sorozatnak. Az immár tekintélyes kiadványsorozat darabjai rendre tartalmazzák az évente megrendezett tudományos ülésen elhangzott előadások szövegét, valamint több kötetben is hosszú, izgalmas szemelvényeket olvashatunk Comenius műveiből. A Magyar Comenius Társaság díszelnöke az alapítást még miniszterként irányító Köpeczi Béla akadémikus, jelenlegi elnöke Földy Ferenc főiskolai tanár. A társaság közel másfélszáz fős tagságában olyan országosan ismert és elismert tudósok is megtalálhatóak, mint Deme László nyelvész, Kozma Tamás nevelésszociológus, Pukánszky Béla neveléstörténész vagy R. Várkonyi Ágnes történész.
 Az egész napos jubileumi ünnepi ülésen gazdag program várta az érdeklődőket. A köszöntő és az elnöki múltidézés után a társaság emlékplakettjeit és emlékérmeit adta át Földy Ferenc elnök. Ezt követően tíz rövid előadás következett, melyeknek szerkesztett, bővített változata elolvasható az említett tizenkettedik, Comenius és az utókor című kötetben. Éles Csaba művelődéstörténész (Debrecen) a 14-18. század nagy eszmei irányzatai (reneszánsz, humanizmus, reformáció, racionalizmus, szenzualizmus) között keresett összefüggést, így helyezve el egy tágabb gondolkodástörténeti kontextusba a didaktika 17. századi klasszikusát. Eszmefuttatásához szorosan kapcsolódott Dienes Dénes sárospataki egyháztörténész referátuma, aki két, hazánkban alig ismert 16. század végi protestáns gondolkodó, Szegedi Kis István és Szilvásújfalvi Anderko Imre munkásságán keresztül bizonyította, hogy már Comenius előtt létezett hazánkban európai mércével is színvonalas, eredeti pedagógiai szakirodalom. Noha hiányzott az ülésről Köpeczi Béla díszelnök — igazán megbocsátható okból, hisz az MTA őt ünnepelte a születésnapján —, érdekes írását elolvashatjuk a kötetben. Köpeczi azokat az adatokat ismerteti, amelyek Voltaire-nek a magyar történelemmel, az akkori közelmúlttal kapcsolatos ismereteire, információira derítenek fényt. A szerző kiemeli, hogy mivel a francia filozófus Rákóczi népének, azaz a Habsburgokkal szembeszállóknak tekintette a magyarokat, értetlenséggel vegyes meglepetéssel fogadta annak hírét, hogy a magyar rendek Európában szinte egyetlenként álltak ki a frissen trónra lépő Mária Terézia mellett. Koncz Gábor az aktuális nemzeti kulturális stratégia főbb irányvonalainak ismertetésekor pontokba szedte azokat a történeti és kulturális tradíciókat, amelyekre a jövőben is építeni kell a jövőben is közös identitásunkat.
 Előadásokat hallhattunk még a kiváló természettudós, és nem utolsósorban híres nyelvújító Barczafalvi Szabó Dávid életéről, munkásságáról (Sipos István); a sárospataki és a debreceni református kollégium szerepéről a cseh- és a morvaországi protestáns hitélet 1781 utáni újraélesztésében (Győri István) és Klebelsberg Kunó szerepéről a sárospataki főiskola két világháború közötti útkeresésében, az Angol Internátus megalakulásában (Kézi Erzsébet). Érdekes csoportját képezték a referátumoknak azok az előadások, amelyek egy-egy helyi jelentőségű személyiséget kötöttek össze a sárospataki kollégiummal, főiskolával. Az egyébként híres pataki kollégiumi professzor, Erdélyi János nagykaposi gyökereinek jelentősége; a borsodi Felsőnyárád és a pataki kollégium közötti sokrétű kapcsolat; valamint két, a népoktatás II. világháború utáni újjászervezésében jeleskedő mezőkövesdi tanár került terítékre e képzeletbeli helytörténeti szekcióban.
 A programot két kitűnő kiadvány ismertetése zárta. Ősz Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója adott hírt munkájáról: lefordította és sajtó alá rendezte Comenius páratlan művelődéstörténeti értékű apológiáját. A világhálón is elérhető szöveg egy torzóban maradt védőbeszéd, amelynek egyetlen példányát Szentpétervárott találta meg a fordító. Comenius ebben az ellenfeleivel szemben védekezik, s miközben átfogó képet ad a XVII. századi Európa kulturális állapotáról, hosszan kitér a Sárospatakon eltöltött esztendőkre is. A másik, most megjelent kötetben a kiváló sárospataki főiskolai tanár, ismert neveléstörténész, a nemrég elhunyt Ködöböcz József önéletírása olvasható. A szöveg gondozója, a Comenius Társaság doyenje, Kováts Dániel kiemelte, az olvasó nemcsak a szerzőt és korát ismeri meg, hanem saját magát is, mivel Ködöböcz József — egész életéhez méltóan — még önéletírásában is tanulságok egész sorával látja el azt, aki figyel rá.
 A szervezők hangsúlyozzák, a Magyar Comenius Társaságnak további termékeny évtizedeket szánnak. Ennek érdekében országos és határon túli kapcsolataik erősítésére és gyarapítására törekednek. Ezért természetesen szívesen fogadják minden érdeklődő jelentkezését (például Kiss Ferencnél, a Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar tanáránál, a Társaság titkáránál), hiszen mindenki örömmel venné, ha az így is népes ünneplő sereg a jövőben még gyakoribb és még nagyobb rendezvényeken találkozhatna.
20 éves a Magyar Comenius Társaság. Ünnepi tudományos ülés. Sárospatak, 2006. szeptember 25.
Kováts Dániel (szerk.): Comenius és az utókor. Sárospatak, 2006. Magyar Comenius Társaság. (Bibliotheca Comeniana 12.)




Készítette