Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Tölgyesi József: NEMZETKÖZI NEVELÉSTÖRTÉNETI KONFERENCIA FÜRSTENFELDBEN

A Kodolányi János Főiskola és fürstenfeldi oktatási központja 2006. október 6-án és 7-én rendezte meg az I. Nemzetközi Neveléstörténeti Konferenciát, amely során Az Osztrák-Magyar Monarchia oktatásügye térben és időben témakörben hangzottak el előadások.

A főiskola tudományos programjaiban fontos szerepet szán a neveléstörténeti kutatások szervezésének és a kutatási eredmények szakmai nyilvánosság elé tárásának. E konferencia célja az volt, hogy a földrajzi értelemben vett Kárpát-medence egykori politikai-állami szerveződései oktatáspolitikai vizsgálatával feltárja a kontinuitásokat, valamint az eltérő sajátosságokat, amelyek ma is hatással vannak a nemzeti keretekben folyó nevelésre és oktatásra. E kutatások és eredményeik közlése azért is fontosak, mert ezeknek az államoknak egy része már tagja az Európai Uniónak, s e révén az „újra egymásra utaltság és egymásra találás” során ismét vannak és lesznek közös teendőink a tudományos és az alkalmazott pedagógia területén.
   A negyven előadás reprezentálta és bizonyította azt a tudományos-szakmai érdeklődést, amely a téma iránt megnyilvánult. Bár elsősorban a hazai résztvevők köréből hangzottak el az előadások, de témáik jelentős részében a monarchiabeli földrajzi térség oktatásügyének – főképpen 19. századi - helyzetéről, változásairól, fejlődési tendenciáiról – és több alkalommal – problématörténeti megközelítésben kaphattak átfogó képet a résztvevők.
   A konferencia biztató volt nem csak a megrendezés tudományos eredményeit illetően, hanem meggyőzőnek bizonyult abban a szándékban is, hogy – változó helyszínnel - kétévenként rendszeresen kerüljön sor ilyen tanácskozásra.
   A konferencia megnyitásakor a résztvevőket köszöntötték a fürstenfeldi oktatási központ vezetői, Kovács László és Melitta Becker, valamint Szabó Péter, a főiskola rektora, a szervezőbizottság elnöke és Franz Majcen  tartományi és parlamenti képviselő.
   A konferencia első napján Szabolcs Éva (Budapest), a másodikon Kelemen Elemér (Budapest) elnökölt. A két nap során két protokoll-előadás hangzott el. Szabó Péter (Székesfehérvár) A felsőoktatás-pedagógia módszertana előtt álló kihívások(Methodisch-didaktische Herausforderungen des Hochschulswesens) címmel tartotta meg értekezését, amely során a történeti aspektusokból kiindulva vizsgálta a bolognai folyamat következtében szükségessé vált felsőoktatáspedagógia-modernizációval összefüggésben a metodikai megújulás indokoltságát és ennek tartalmi elemeit. Erdélyi Margit (Komarno) Új egyetem a felsőoktatási térségben (Die neue Universität im europäischen Hochschulraum) címmel a Selye János Egyetem első éveinek történéseit, pedagógiai fejlődését mutatta be és a megoldásra váró problémákat foglalta össze. Előadásában különösen figyelemreméltóak voltak azok az adatok, amelyek az egyetem működésének számszerűen is gazdag tudományos eredményeiről, sokszereplős kapcsolatairól szóltak.
   A főelőadások sorában Kelemen Elemér (Budapest) Az oktatáspolitikai változások tükröződése a 19-20. századi magyar oktatás törvényeiben (Wiederspiegelung der veränderten von Bildungspolitik in den ungarischen Gesetztexten des 19-20 Jahrhunderts) című értekezésében azt a törvénykezési folyamatot mutatta be, amely meghatározó volt a hazai modern iskolarendszer kialakításában és fejlődésében, különös tekintettel a tanszabadság elvének érvényesülésében, majd a 20. század második felében a szocialista, a rendszerváltást követően pedig a több fenntartós, pluralista iskolarendszer kialakulásában.
   Donáth Péter (Budapest) és Kovács Kinga (Budapest) Tanítóképzősök és tanáraik a dualizmuskori Magyarországon (Präparanden und ihre Lehrer zur Zeit der Österreich-Ungarischen Monarchie in Ungarn) című előadásukban statisztikai és geotopográfiai elemzéssel mutatták be az egykori tanítóképzők pedagógusképző kapacitását, szerepét a magyar nép-/elemi iskolai oktatásban. A táblázatos és grafikonos összeállítások szemléletesen bizonyították a képzők kiemelkedő szerepét, a különböző fenntartók által követett intézménystratégiai elképzeléseket.
   Szabolcs Éva (Budapest) a Sajtóforrások és gyermekfelfogás a dualizmus korában (Pressequellen und Kindheitsbild zur Zeit der Österreich-Ungarischen Monarchie) című előadásában a korabeli sajtóközleményekben megnyilvánult gyermekfelfogást vizsgálta történeti kontextusban, s rámutatott arra, hogy a társadalom aktuális politikai-oktatásügyi állapota meghatározó volt a gyermekekkel kapcsolatos nézetek alakulásában. Fontos szerepalakítókként értékelte a különböző feminista és gyermekvédő mozgalmakat, valamint a gyermektanulmányozással összefüggő tudományos publikációkat, mint amelyek kisebb-nagyobb, sőt esetenként jelentős mértékben befolyásolták a gyermekek társadalmi, életmódbeli, iskoláztatási helyzetét.
    Kovátsné Németh Mária (Győr) Iskolakertek a dualizmus hazai pedagógiai gyakorlatában (Rolle der Schulgärten zur Zeit Österreich-Ungarischen Monarchie in Ungarn) témájú előadásában azoknak a korai, majd egyre gyarapodó iskolakerteknek a történeti-pedagógiai vonatkozásait foglalta össze, amelyek a két világháború közötti időszakon át egészen napjainkig vezetnek el, természetesen a kornak megfelelően modernizált tartalommal, eszközrendszerrel és módszerekkel. Vizsgálatának középpontjában az alsó és az alsó középfokú tanintézményekben végzett gyakorlati oktatás állt, amelyhez jelentős törvényi és más provenienciájú hátteret vázolt fel.
     A további előadások négy szekcióban hangzottak el.
1. Pedagógus személyiségek – a pedagógia gyakorlata. (Szekcióvezető: Tölgyesi József.) Előadók voltak: Karacs Zsigmond (Budapest), Tatai Zoltán (Budapest), Hoffmann Nóra (Budapest), Tölgyesi József (Székesfehérvár), Kéri Katalin (Pécs), Varga József (Győr), Hegedűs Judit (Budapest).
E szekcióban elsősorban pedagógus pályaképek bemutatására került sor. Ismertek és csak lokálisan számon tartottak munkásságával ismerkedhettek meg a szekció résztvevői. Mindegyik előadó konklúzióként úgy értékelte az általa bemutatott személyiséget/iskolát/más intézményt, hogy hozzájárultak a hazai pedagógia szakmai színvonalának folyamatos emeléséhez, a nevelésben és az oktatásban, a pedagógiaelméletben időnként szükséges paradigmaváltáshoz.
2. Oktatási intézmények, alternatív iskolák. (Szekcióvezető: Géczi János.) Előadók voltak: Géczi János (Veszprém), Tigyi Zoltánné (Pécs), Rácz Fodor Sándor (Debrecen), Halabuk József (Budapest), Márfi Attila (Pécs), Langerné Buchwald Judit (Szombathely), Németh Andrásné Farkas Gabriella (Nyírád). Az előadók személyekhez és/vagy intézményekhez köthető alternatív pedagógiai programokat ismertettek, és bemutatták ezek aktuális, valamint a pedagógia fejlődésére kifejtett hatásukat. Utaltak arra is, hogy a mai alternatív pedagógiáknak melyek voltak a történeti előzményei, illetve melyekkel lehet ezeket párhuzamba állítani. 
3. Nevelési és oktatási színterek, képzőintézmények. (Szekcióvezető: Mikonya György.) Előadók voltak: Palláné Szénási Magdolna (Jászberény), Czakó Kálmán (Veszprém), Pornói Imre (Debrecen), Pohánka Éva (Pécs), Nagy Beáta (Esztergom), Mikonya György (Budapest), Németh Ildikó (Sopron), Bodosi Béla (Eger), Patyi Gábor (Sopron). A szekcióban változatos témájú előadásokra került sor: többek között a főúri gyermekek magánneveléséről, a szegény gyermekek neveléséről, a tiszti leánynevelő intézetek pedagógiai munkájáról, az óvónőképzésről szóltak a kutatók.
4. A nevelés és oktatás gyakorlata – módszertani alkalmazások. (Szekcióvezető: Munkácsy Katalin.) Előadók voltak: Szabó Béla (Eger), Kristonné Bakos Magdolna (Eger), Széles-Kovács Gyula (Eger), Seres János (Eger), Maár Tiborné (Kaposvár), Füle Sándor (Budapest), Lányi Katalin (Budapest), Munkácsy Katalin (Budapest), Mihalovicsné Lengyel Alojzia (Veszprém). A témák változatosak voltak, de hangsúlyosan szerepeltek az intézményes neveléssel és oktatással összefüggő pedagógiai problémák, az ezekre adható válaszok, s megfogalmazódott, hogy a pedagógusok módszertani kultúrája minden korban jelentős mértékben járult hozzá az eredményességhez. A történeti visszatekintések szorosan kapcsolódtak a más szekciókban elhangzottakhoz. E szekcióban kitüntetett téma volt az iskolai testi nevelés története, hagyományrendszere és a módszertani vonatkozások.
   A konferencia bejezéseként tartott plenáris ülésen a négy szekcióvezető értékelte az előadásokat, a több helyütt magas szakmai színvonalú, érdekfeszítő vitákat, s egyetértettek abban, hogy a konferencia ösztönzője lehet a további neveléstörténet-tudományi kutatásoknak. Ugyanezt erősítette meg Szabolcs Éva, valamint a zárszót mondó, a konferenciát sikeresnek értékelő Kelemen Elemér, aki köszönetet mondott a rendező Kodolányi főiskola vezetésének és a fürstenfeldi házigazdáknak. A konferencia résztvevőinek, közreműködőinek Tölgyesi József mondott köszönetet azzal az utalással, hogy a főiskola szervezésében két év múlva ismét találkozhatnak majd a neveléstörténet-oktatást és -kutatást művelő szakemberek.




Készítette