Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Czakó Kálmán: Albert B. Gábor: Súlypontok és hangsúlyeltolódások. Középiskolai történelemkönyvek a Horthy-korszakban. Pannon Egyetem Pedagógiai Kutatóközpont, Pápa. 2006. 137.



A tankönyvíró nagy feladatot vállal: a dolgok valós ismeretének nevelőértékű, hiteles közlését. Saját személyünk, a véleményalkotás folyamata és az érvényes kontextus megtalálása hozhatja meg csupán a várt eredményt: a tankönyvek egymáshoz mérhető hangsúlyainak megállapítását és a hangsúlyeltolódások helyes mérlegelését. Nyilván, mindkettő megköveteli a források összehasonlításának megalapozását.
Minden saját korát bemutató tankönyvíró ,sietős feladatot’ lát el, hiszen el akarja mondani a tapasztalatot a maga teljességében, de könnyen válhat részleges észlelései értelmezőjeként mások által hitelességében megkérdőjelezett tanújává egy korszaknak. Sőt, állásfoglalását részrehajlónak minősíthetik azok, akik az eseményekről másként vélekednek. Az idő némiképpen kiegyenlíti a látásmódokban rejlő eltéréseket. Másrészt a tankönyvíró egy befejezhetetlen feltáró munka végzése közben nyilatkozik meg. Amikor a Horthy-korszak történelemkönyveiről beszélünk legalább hatvan év távlatából, törekednünk kell arra, hogy elemzésünk képes legyen a történéseket egy, a korábbiaknál általánosabb, teljesebb körben érvényes rendszer szempontjából vizsgálni. Az ,értékközvetítő és képességfejlesztő’ akciókutatásban ezért az egymás mellé tett kijelentések még nem bírálatok, és az elemzés általánosító kijelentései még nem döntést igazoló elvek.
A ,súlypont’ a középpontba állítás, a ,hangsúlyeltolódás’ a különbség kifejezője. Mindkettő érthető a valóságos események egy meghatározott részeként, vagy pedig értelmezhető a közöltekre, a dokumentáltakra. Amennyiben a történelemkönyvekben megjelenő ,súlypontokról és hangsúlyeltolódásokról’ beszélünk, akkor arról szólunk, amit a valóságról írtak a tankönyvekben. A vizsgált időszak behatárolt időkeretet jelent, melyben a dokumentumok egy meghatározott köre vizsgálható.
Amennyiben a szerző kijelölt súlypontokra irányítja a figyelmünket, mint ahogyan ezt teszi Albert Gábor a könyvében, akkor azt kell elfogadnunk, hogy a lehetséges súlypontok közül azokat emelte ki, amelyeket annak ítélt. Így a ,középkor és az újkor’, a ,felvilágosodás, elitképzés, polgárosodás’, a ,Széchenyi kép’, a ,forradalom és a szabadságharc ábrázolása’, a ,Trianon-kép’, az ,állampolgárosodás kérdése’, az ,antiszemitizmus’ tekinthető választott súlypontnak. A „változó erőtérben való történetírás” olyan bevezetője ezen választásoknak, amely egyben magyarázata is a kiválasztásnak. A tankönyvírás tényezői közé tartozik a szakmetodika, a történelemszemlélet, a tankönyv legitimációja, a tankönyvíró személye is, azaz, a tanítási folyamatot érintő és a személyes tényezők.
Nem nehéz kiéreznünk a szerző felelősségteljes gondolkozását a történelmi helyzetek megítélésével kapcsolatosan. Könyvében megtaláljuk a következőket: a középkorral és az újkorral kapcsolatban az enciklopédikus, a sokoldalú, a humanista, polgári modellt (64. o.), a fölvilágosodással kapcsolatban az ,elitképzést ideológiamentes bázison’ (69. o.), Széchenyivel kapcsolatban a ,nemzetnevelést fejlődésben lévő eseményként’ (71. o.), Trianonnal kapcsolatban ,a jogföladás nélküli időpont kivárásának’ nyomatékosítását (89. o.), a forradalommal és a szabadságharccal kapcsolatban a ,magyar szabadság első lélekzetét’ (77. o.), az antiszemitizmussal kapcsolatban az ,egyenlőséget és a viszonosságot’ (116. o.).
Napjainkban máris legalább két kérdés megfogalmazását indíthatja el bennünk e munka a tankönyvvilág jelen eseményeivel kapcsolatban. Van-e – és ha van, mennyi – olyan „tankönyvünk, amelyik a megjelent tankönyv belső értékét méltányló tanítói kar döntése alapján a legjobban elterjedt az egész országban”. Másodikként: Milyen külső körülmények segítik ma a tankönyvírók munkáját? Domanovszky Sándor könyve 1926-tól 1941-ig szerzői honoráriummal jutalmazott, használt tankönyv volt az országban. Klebelsberg Kunó is figyelemmel kísérte a könyv sorsát, melynek honoráriumösszege nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szerző tudományos munkában mélyülhessen el kutatása eredményeként.
A történelem ,tanítómester’, a történelemről szóló tankönyv a tankönyvíró tanúságtétele. Tudás, bátorság, küzdelem, jóakarat, nevelőszándék munkálja a jó tankönyvet. A jelen alkotás egy készülő nagyobb munka elemző, kritikai arcát vetíti előre. Várjuk, mert elvárható, hogy Albert Gábor tollából az akciókutatás eredményeként fiataljaink fejlődését szolgáló kiérlelt tankönyv jelenik meg majd.
A könyv az olvasót az érdeklődés felkeltésén túl Albert Gábor utóbbi években megjelent publikációinak megismerésére ösztönzi, melyek között helyet kap a Tisza István-kép, a történelempedagógiai szemléletmód, a tankönyvírás korhoz kötött formáinak elemzése.
Minden szakembernek hasznos olvasmányként ajánljuk.




Készítette