Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események
Szerkesztőség
Események, tájékoztatók

Konferenciák

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Angol rezümék
Szerkesztőség
Német rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümék

2006. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM

Varga József: Kovács Mihály: Öveges József. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest. 2006. 127.



Akkor, amikor az IAU (International Astronomocal Union) a 67 308-as sorszámú kisbolygót Övegesnek nevezte el, nagyon időszerű volt, hogy az Öveges professzorról szóló alapos, őt piaristaként, tanárként, emberként egyaránt hitelesen bemutató könyv ismételten megjelenjen. Először 1993-ban olvashattuk az OPKM  Magyar Pedagógusok elnevezésű sorozatában Kovács Mihály e figyelemreméltó munkáját, melyet mind a fizikát tanítók, mind pedig a fizika és/vagy a neveléstörténet kiemelkedő alakjai iránt érdeklődők  nagy lelkesedéssel fogadtak. Az ilyen könyvet nem elég egyszer elolvasni, ehhez újra és újra vissza kell térnie az olvasónak, ismételten merítenie kell belőle egy-egy biztató gondolatot. Az első kiadás azonban nem bírta a rendszeres lapozást (könnyen lapjaira hullott a könyv), s Öveges népszerűsége is úgy kívánta, egy év elteltével már a második kiadást forgathattuk. A jelenlegi (2006), bővített, harmadik kiadás a Tudós tanárok – tanár tudósok sorozat részeként ízléses és igényes formában, megváltozott képanyaggal, Nádasi András  ajánlásával, továbbá Öveges-tanítványok visszaemlékezéseivel kiegészítve (e részt összeállította: Balázs László) jelent meg az olvasók örömére.
Ki is volt Öveges József? „Tudós, a tudomány leghétköznapibb arisztokratája …” – fogalmazta meg róla Zágoni Ferenc.  A történelmi viharok ellenére is élete végéig istenfélő piarista szerzetes, aki életét a tanításnak szentelte. Szerény, talán kissé félénk természetű, szereplési vágya ellenére is zárkózott, egyszerű, barna munkaköpenyes, szertárban rakosgató „kis” ember, aki ősei génjeinek méltó hordozójaként a maga egyszerűségében is nagyszerűt alkotott, „óriás” lett! S mi kellett ehhez? Hit, szeretet, szorgalom, elhivatottság és kitartás. Ő mindig tisztán látta a célt, tudta miért is van e világon, nem térítették el pályájáról hamisan csillogó talmi fények. A szó szoros értelmében „kisbolygó” ő! Mindezt nagyon korrekten és mértéktartóan, ugyanakkor nagy meggyőző erővel mutatja be könyvében az őt közelről ismerő szerző.
Ősök génjei? Öveges József többször is említette, hogy felmenői apai ágon mintegy kétszáz év óta néptanítók voltak. Érdemes e megállapítást kiegészíteni és pontosítani. A neves Öveges tanítódinasztia első tagja  Öveges László, a professzor úr dédapja, aki a Sopron megyei Szergényben született 1789-ben. Szülei (Öveges Péter szabómester és Maschler Katalin) elsőszülött gyermeküket áldozatok árán is taníttatták és a közeli Süttör jó hírben álló tanítójához adták.  A kitűnő mester keze alatt László kitanulta a tanítósághoz szükséges legfontosabb tudnivalókat, s először 1807-től Czenken lett segédtanító, majd 1811-től tanító Veszkényben. Később a Győr megyei Csanakfaluba, majd Győr-Révfaluba került tanítónak. Megbecsült, köztiszteletben álló jeles tanítóként vonult nyugállományba  83 éves korában! Egy 1875-ben megjelent írás többek között ezt jegyezte róla: „Nemes férfiú, ki életét oly önzetlenül pályájának … minden idejét, minden erejét hivatásának szentelé, … nem egy jeles buzgó lelkésznek, tudósnak, bátor harczfi vagy más kitűnő állampolgárnak szívébe ő ülteté az isteni félelem és hazaszeretet csíráit…” Gyermekei közül öt fiúgyermekét nevelte, képeztette  néptanítóvá, köztük Öveges József nagyapját, Alajost is, aki kezdetben Téten, majd élete végéig Péren tanított. A pedagógusi elhivatottságáról közismert, népszerű tanító rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, s írt cikkeket a tanítóságot érdeklő aktuális kérdésekről. Családi hagyomány őrzi a repüléssel kapcsolatos személyes vonzalmát, sőt, repülési kísérleteit (érdekes egybeesés, hogy ma Péren repülőtér van), vagy éppen az egészséges életmód terén vallott, a mai természetgyógyászathoz közelálló felfogását. Ő 1900-ban adta át a katedrát egyik fiának, Józsefnek, a professzor úr korán elhunyt édesapjának.
Említenünk kell a professzor nagybátyját, Öveges Kálmán  tanítót, számtalan tankönyv íróját, a győri tanítóképző gyakorlóiskolájának vezetőjét, a Katolikus Tanítók Országos Szövetségének elnökét, tanügyi lapalapítót és lapszerkesztőt, a ,katolikus tanítók tanítóját’. Olvasókönyvei voltak ugyan a legsikeresebbek, de témánk szempontjából ki kell emelnünk azt, amit maga Öveges professzor is feljegyzett róla: „Érdekes és népszerű fizika könyvet is írt … 1930 körül meg is kaptam a Szt. István Társ. Igazgatójától, amikor én is jelentkeztem hasonló könyveimmel.” Új kistükör sorozatcím alatt megjelent népszerű könyvei az alábbiak voltak: Földünkről és környezetéről, Tudnivalók a természettan köréből, A gőzről és egyebekről, Az egészség könyve a magyar nép számára, A mi hazánk. Ezek az anekdotázó stílusban, párbeszédes formában íródott, képekkel gazdagon illusztrált könyvek egyszerű szavakkal, gyermekek és felnőttek számára egyaránt könnyen érthető módon írják le a fizika, a földrajz és az egészségtan legfontosabb alapjelenségeit, törvényszerűségeit. S mint ilyenek, Öveges József népszerű fizikakönyveinek családi előfutáraiként is tekinthetők.
Öveges József egy megállapítása szerint: „Sokat kell olvasni rossz könyveket is …” Ehhez csak annyit tehetünk, hogy különösen a jó könyveket kell sokat olvasnunk. S ma, amikor már magától értetődő természetességgel  lépünk be a Csodák Palotájába, az Öveges által megálmodott tudományos játékszobába, jó szívvel ajánlom e célra Kovács Mihálynak egy ízig-vérig eredeti tudós tanár életútját, küldetésteljesítését, igaz emberlétét bemutató könyvét.




Készítette