Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
angol rezümék

2008. ÉVFOLYAM - 3-4. SZÁM
A TARTALOMBÓL
Kovátsné Németh Mária: Iskolakertek a dualizmus hazai pedagógiai gyakorlatában

A kert, a növények nevelése, ápolása évszázadokon keresztül szimbóluma volt a nevelésnek, a felelősséggel végzett tevékenységnek. A községi faiskolák, melyek többnyire az iskolák épülete mellett működtek, a helyi viszonyokhoz jól alkalmazkodó kertészeti növények termesztésének meghonosításával jelentős szerepet töltöttek be a kertkultúra fejlesztésében. Ezeket a faiskolákat szívesen bízták a tanítókra, akik képzettségükből fakadóan értettek azok műveléséhez, s egyúttal ott végezték a tanulók gyakorlati kertészeti ismereteinek fejlesztését. Az Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződő 1868. évi népoktatásról szóló 38. sz. törvény a tankötelezettség bevezetésével együtt kötelezővé tette a gyakorló kertek létrehozását. A törvény értelmében az iskolakertek funkciója: a mindennapi éltre való felkészítés; a praktikus, gyakorlati tapasztalati úton szerzett ismeretelsajátítás megvalósítása. Az iskolakertek feltételének megteremtését miniszteri rendeletek szorgalmazták, állami segélyek, hivatalok, egyletek, gazdasági egységek adományai segítették. Az iskolakertek nagysága, színvonala, felszerelése a helyi sajátosságoktól függött: a földrajzi viszonyoktól, valamint a település hagyományos termelői tevékenységétől. Ugyanakkor döntően befolyásolta a kertek milyenségét az iskola jellege, adottsága, a fenntartó hozzáállása, a társadalmi környezet segítőkészsége. Tanulmányunk az utóbbiakra mutat példaértékű összefogásokat, gyakorlati műhelyeket a helyi önállóság gazdag, a teljes emberré formálódást elősegítő tevékenységekről, különös tekintettel a korabeli tanító- és tanítónőképző intézetekre Győrben és Sopronban.

Részletek

Jean Houssaye: A pedagógusok nemzetközi együttműködése? (Nemzetközi-e a pedagógia? Pedagógia határok nélkül?)

Az oktatás és a nevelés nemzetközivé válása folyamatával kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy az eszmék és a pedagógiai módszerek nemzetközi téren történő terjedésével kapcsolatban célszerű lenne és gazdagítaná a pedagógiatörténetet az, ha vizsgálnánk a különféle pedagógiai irányzatokat és a pedagógiát érintő nemzetköziséget. Hogyan működik a pedagógusok és a pedagógiák közötti áramlás? A szerző a pedagógia import-export elméletét keresve különféle szempontokból közelíti meg a problémát, majd ezután egy referenciakeretet próbál meg felkutatni, s ebből a perspektívából elemzi az Új Nevelésről szóló vitát. Végül vizsgálódása eredményeként javaslatok olyan együtteséhez jut el, amely akár kiindulópontként is szolgálhat a pedagógiai eszmetörténet specifikus megközelítése megértéséhez.

Részletek

Johanna Hopfner: Mennyi műveltségre van szüksége az embernek? Néhány majdnem elfelejtett szemléletmód

Az élethosszig tartó tanulás, mint társadalmi szükséglet eredményeként felértékelődik a széleskörűen , tartósan és rugalmasan képzett ember. A szerző tanulmánya első részében azt vizsgálja, hogyan vélekedik a társadalom a műveltségről, majd a ki9művelés és a művelődés kérdéseit vizsgálja, s harmadikként a műveltségfelfogást elemzi, amely eredményeként hangsúlyozza az úgynevezett tiszta műveltséget. A szerző a műveltségről folyó vitához Tolsztoj egyik történetét mutatja be és elemzi abból a szempontból, hogy megértsük: a műveltség relatív, szoros kapcsolatban van a z emberek földrajzi tér által meghatározott szükségleteivel.

Részletek

Donáth Péter: Az 1957/1958. tanév megpróbáltatásaiból: Juhász Béla Kecskeméten

Az 1957/1958. tanévben az oktatáspolitika irányítói az 1956 októberében történtek ellenforradalommá minősítésének erőltetésével, az ezzel ellentétes nézetek, megnyilvánulások, megemlékezések elnyomásával, a fegyelmi eljárásokkal, a marxista-leninista ideológia, és az általa meghatározott világnézeti, pedagógiai posztulátumok pedagógusokra, iskolákra erőltetésével voltak elfoglalva. Ezért újra szigorították a fakultatív hitoktatás kereteit, s a tanítóképzőkben beszűntették e kurzusokat. Az 1959 őszén megindult felsőfokú tanítóképzők szervezése, igazgatóik, tanáraik kiválogatása ilyen körülmények között, elvárások mellett zajlott. A korábban a nagykőrösi, majd a vizsgált tanévben a kecskeméti tanítóképző igazgatója, Juhász Béla is ilyen nehézségekkel szembesült munkája során. Humánusan kezelte az 1957. október 23-án a Himnusz eléneklésével a forradalomra emlékező II. osztályos növendékek fegyelmi ügyét. S bár pályája nagy részét református tanítóképzőben, egy ideig a lelkész-tanítóképző osztály főnökeként futotta be, a felsőfokú tanítóképzőbe való bejutása érdekében a minisztérium által elvárt szellemiségű cikket közölt a Köznevelés című lapban „A világnézeti nevelésről” - majd váratlanul életét vesztette. A tanulmány levéltári és nyomtatott források segítségével a történtek hátterét igyekszik rekonstruálni, rávilágítva az egykori egyházi tanítóképzős tanárok megpróbáltatásaira e nehéz esztendőben.

Részletek

Kelemen Elemér: Az államosítás oktatástörténeti előzményei*

A szerző az 1948-ban történt iskolaállamosítás előzményeit (társadalmi igényeit, történeti előzményeit, kísérleteit) foglalja össze. A magyar Iskolák többsége egyházi fenntartású volt, s az európai társadalmak szekularizációja hatással volt a magyar társadalomra is. Bár a folyamat hosszú volt, a különböző időszakokban készült törvények egyre inkább teret engedtek azoknak a törekvéseknek, amelyek az oktatás világi orientációja felé vezették az iskolákat. A szerző alapos forráskutatással mutatja be ezt a folyamatot, s jut el annak bizonyításához, hogy bár az 1948-as iskolaállamosítás társadalmi szükségszerűség volt, ám megvalósításának módja már a pártállami diktatúra előrevetítését tükrözte.

Részletek



Készítette