Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2005. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Pálfy Ágnes: A felvilágosodás korának kettős arculata a francia és a magyar szabadkőművesség tükrében

A spekulatív szabadkőművesség, ami a XVIII. század elején vált ismertté Franciaországban, sok híres filozófust számlálhat soraiban. Bár ezeknek a felvilágosult elméknek nagy része vallás- és egyházellenes, a szabadkőműves páholyok mélyén az ősi és szent tradíció misztériumaira épülő rituális szertartásokat folytatnak. Voltaire szabadkőművessé avatása kitűnően példázza, hogy a racionalizmus és a racionalista filozófia nem képesek lerombolni sem az igazi misztériumot, sem a vallási szférát, melyek évezredek óta az emberi kapcsolatok alapjait képezik.

A felvilágosodás kora sokszínű [« Les Lumières sont multiples »1 ], ezért senki sem lepődhet meg  A felvilágosodás korának kettős arculata  címen. Az ember racionális gondolkodása nem zárja ki az érzelmek, az érzések, a vallásos hit jelenlétét, állapítja meg Claude Michaud francia történész a magyar Teleki József grófról írott tanulmányában. A felvilágosodás kora ugyanúgy felfedi kettős arculatát Magyarországon és Franciaországban, mint jó néhány más európai országban. Ne feledjük azonban, hogy a XVIII. század felvilágosult gondolkodóinak nagy része az értelemre és a racionális gondolkodásra alapozza elméleteit, miközben felhívja a figyelmet a vallások hiábavalóságára. A pogány ókortól örökölt és a kortárs tudományok talaján felfrissített természetfelfogással kapcsolatban, legalábbis első ránézésre, azt mondhatjuk, hogy az anyagi és racionális természet uralkodik a természetfelettin.  A becsületes emberek, Voltaire szavaival élve2,  eltávolodnak a misztériumoktól és a vallási rítusoktól, s így veszik fel harcukat a Római Katolikus Egyház ortodox elvei és intoleranciája, valamint az abszolút hatalom igazságtalanságai ellen. Eközben, számos filozófiai mű – melyeket ma már inkább kulturális antropológiai műveknek neveznénk –, a világ különféle országainak szokásait és életmódjait vizsgálva, szükségszerűen foglalkozik az évezredes vallási kultuszok és szertartások leírásával. A filozófusok, akik a racionális gondolkodásra alapozott filozófiájukkal megpróbálják megfosztani a világot misztikus tartalmától, ádáz küzdelmet folytatnak az egyház hazugságai és a vallás misztériumai ellen.  Mégis, rendkívül paradox módon, idővel még a legradikálisabb filozófusok is rájönnek, hogy végül maga a racionalista filozófia is visszatér a misztériumhoz.

A spekulatív szabadkőművesség, ami a XVIII. század elején vált ismertté Franciaországban, sok híres filozófust számlálhat soraiban. Bár ezeknek a felvilágosult elméknek nagy része vallás- és egyházellenes, a szabadkőműves páholyok mélyén az ősi és szent tradíció misztériumaira épülő rituális szertartásokat folytatnak. Voltaire szabadkőművessé avatása kitűnően példázza, hogy a racionalizmus és a racionalista filozófia nem képesek lerombolni sem az igazi misztériumot, sem a vallási szférát, melyek évezredek óta az emberi kapcsolatok alapjait képezik. Voltaire és a XVIII. század számos felvilágosult gondolkodójának filozófiája sikeresen leplezi le az egyház által manipulált csaló rituálét, aminek legfőbb célja a társadalmi hierarchia fenntartása. Nem képes azonban misztikus tartalmától megfosztani sem a vallást, sem azt a szent szférát, melyeknek rituáléi a kezdetektől fogva irányítják az emberi létet. Amennyiben Voltaire lelke halhatatlanságának biztosítását remélte a szabadkőműves misztériumoktól, miután racionalista filozófiája segítségével több, mint fél évszázadon keresztül próbálta a világot minden misztikus tartalomtól megtisztítani, úgy biztosan ráébredt, hogy végül ez a filozófia is visszatér a misztériumhoz. Mindez megerősíti azt a tézisünket, hogy a racionalizmus és a racionalista filozófia nem képesek lerombolni sem az igazi misztériumot, sem a vallási szférát, melyek évezredek óta az emberi kapcsolatok alapjait képezik, következésképpen a racionalizmusnak és a szent tradíciónak harmóniában és egyensúlyban kellene együtt élnie.

Magyarországon a spekulatív szabadkőművesség abban az időben jön létre, amikor az ország a Habsburg birodalom része. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a magyarok első kapcsolatai a szabadkőművességgel Bécshez kötődnek. Míg a magyar főnemesség képviselőit ott találjuk a XVIII. század első bécsi páholyainak alapító tagjai között, a többségében szabadkőművessé vált magyar nemesi testőrség – a testőr-írók – pedig Bessenyei György körül csoportosulnak3 . A korszak szabadkőműveseinek köszönhető, hogy Magyarország politikai és szellemi élete felpezsdül a XVIII. század végén. Ezek a felvilágosult gondolkodók azok, akik ragaszkodnak hozzá, hogy az ország közigazgatási rendszerét megújítsák, és komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy fejlesszék a kultúrát, a történetírást, a nyelvet, megvetve ezzel egy új magyar irodalom alapjait is. Láthatóan Magyarországon ugyanúgy, mint Franciaországban, beindul egy antiklerikális, keresztényellenes, valamint a misztériumok ellen irányuló folyamat. A nagy történész, Szekfű Gyula4  szerint, a szabadkőműveseknek köszönhető, hogy az élet a XVIII. század második felében világiasabbá válik, és, hogy a Római Katolikus Egyház dogmái végre nem szerepelnek minden hétköznapi témában. A páholyokba tömörülő szabadkőművesek között nagyon sokan úgy gondolják, hogy a Szabadkőműves Rend legfontosabb feladata kizárólag humanista és filantropikus jellegű. Szekfű azonban annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a Magyarországot elérő szabadkőművesség, a francia és az angol felvilágosodás racionalizmusán alapuló, már teljesen kialakult szabadkőműves ágazat, ami ellenfele minden vallásos érzésnek és ellensége a metafizikának. Szükségesnek tartjuk azonban ennek a kijelentésnek az árnyalását, mint ahogy azt Jancsó Elemér is teszi A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században5  című tanulmányában. Bár a műhelyek többségében a felvilágosodás korának racionalista filozófiája uralkodik, nem hiányoznak a magyar páholyokból azok a testvérek sem, akik a szabadkőművesség misztikus és tradicionalista ágazatát képviselik.

Franciaországban Voltaire, Dupuis, az enciklopédisták és sokan mások bőségesen írnak a felvilágosult gondolkodók elsődleges szerepéről abban a rendkívül hierarchikus században, amely a XVIII. század. A felvilágosodás elitista eszméje kizárólag az értelmiséghez tartozókat fogadja tagjai sorába. A gondolkodók többsége egyáltalán nem tartja fontosnak a nép oktatását és megveti a „csőcseléket”, ezzel mintegy igazolva a hierarchia szükségességét:

„Ne kényszeríts arra, hogy makkot együnk, amikor van búzánk is.” [. . .]
Mindig különböztesd meg a becsületes, gondolkodó embereket a csőcseléktől, akik nem arra születtek, hogy gondolkodjanak; [. . .]
A törvények minden emberre vonatkoznak; de hagyd, hogy mindenki saját elhatározása szerint kövesse, vagy vesse el azt, amit csupán érdektelen megszokásra lehet alapozni; [. . .]
Ha a gyenge elméjűek makkot akarnak zabálni, hagyd őket, ám azt se tartsd rossznak, hogy megmutassák nekik a kenyeret. [A szerző fordítása]

[„Ne nous remets pas au gland quand nous avons du blé.”[. . .]   
     Distingue toujours les honnêtes gens, qui pensent, de la populace, qui n´est pas faite pour penser; [. . .]
Les lois doivent être pour tout le monde; mais laisse chacun suivre ou rejeter à son gré ce qui ne peut être fondé que sur un usage indifférent; [. . .]
Si les imbéciles veulent encore du gland, laisse-les en manger; mais trouve bon qu´on leur présente du pain.]”

Ezek annak a Voltaire-nek a szavai „Blé” című cikkében, akinek meggyőződése, hogy a kultúrához való jog nem természetes joga minden embernek, hanem a „becsületes emberek” privilégiuma, tehát azon keveseké, akik a tudás beavatottjai. Közülük egyesek a racionalizmus nevében, mások pedig a tolerancia nevében küzdenek céljaik eléréséért. Sajnos, a nép a felvilágosult gondolkodóktól elhagyatva tudatlanságban, babonák között tengeti életét. A felvilágosodás eszméje elitista ideológia, ami csak a tudományok és a racionalizmus beavatottjait engedi belépni köreibe. Ebben a hierarchikus rendszerben a gondolkodók, szellemiségük és megszerzett ismereteik alapján, magukénak követelik a kiválasztott jogait a nép és az egész ország felett.

Egy kialakult polgárság hiányában a magyar felvilágosodás képviselői a nemesség, főképpen a kisnemesség soraiból kerülnek ki. Természetesen a magyar nemesség erélyesen ragaszkodik kiváltságaihoz, és önmagát a magyar nemzettel azonosítva, a felvilágosodás eszméjét és ideológiáját kizárólag a nemességre értelmezi. Tagjai tisztában vannak azzal, hogy a meglévő és a megteremtésre váró ideális társadalom között hatalmas űr tátong, és felismerik a Római Katolikus Egyház manipulációi és intoleranciája ellen folytatott harc szükségességét és jelentőségét. Teszik mindezt egy olyan országban, ahol elkeseredett harcot kell folytatniuk a tudatlanság ellen annak érdekében, hogy leküzdjék a felvilágosult Európával szembeni kulturális elmaradottságukat. Nem meglepő azonban, hogy ez az oktatási program, valamint a kultúra és a tudományok terjesztésére vonatkozó terv nem célozza meg a magyar társadalom valamennyi rétegét.

Így van ez a szabadkőműves páholyok esetében is, bár kevésbé feltűnő módon, ami a szabadkőművességben hirdetett tolerancia elvének köszönhető. Minden félreértés elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy ezzel nem áll szándékunkban tagadni a szabadkőművesség óriási jelentőségét a magyar polgárság kialakulásában, valamint a francia polgárság öntudatra ébredésében a felvilágosodás korában. Az 1723-as Andersoni Alkotmány [Les Constitutions d´Anderson6 ] „The Charges of a Free-Mason" fejezetében leszögezi, hogy rabszolgák, nemkülönben mint asszonyok és elmebetegek nem vehetők fel a szabadkőműves páholyok tagjai közé: „A szabadkőműves páholyba felvett személyek kizárólag szabad születésű, érett korú, megfontolt, jóravaló, becsületes, hűséges és jó hírnévvel rendelkező férfiak lehetnek. Rabszolga, jobbágy, asszony, erkölcstelen vagy botrányos viselkedésű férfi nem vehető fel a páholyokba.” [A szerző fordítása] [„Les personnes admises comme membres d´une loge doivent être hommes de bien et loyaux, nés libres et d´âge mur et circonspects, ni serf, ni femmes, ni hommes sans moralité ou de conduite scandaleuse, mais de bonne réputation".]

Kazinczy Ferenc a felvilágosodás korának egyik legismertebb magyar szabadkőműves írója. Sok magyar szabadkőműves társával együtt annak a racionalista szabadkőművességnek az eszményével azonosul, ami egy megújító, filozofikus, deista irányzat, és amely 1773-ban a Francia Nagyoriens megalapításával győzedelmeskedik Franciaországban. Kazinczy szavai Orpheus című irodalmi folyóiratának előszavában mind az Andersoni Alkotmány, mind a „lé" című cikkben megfogalmazott véleményt visszhangozzák, jóllehet Voltaire szavai inkább a szellemi elit privilégiumaira vonatkoznak, mintsem a szabadkőművesek előjogaira. Itt kell azonban mégegyszer nyomatékosan hangsúlyoznunk, hogy a felvilágosodás korában a szabadkőművesek többsége a szellemi elithez tartozik:

[. . .] mert érzem jól, mely chimerai szándék az, amely a köznépet, a gubába vagy bársonyba öltözött köznépet megvilágosítani igyekszik; mert érzem, hogy a világosság elfogadására kevés emberek  [. . .] alkalmatosak; [. . .]7 

Hasonlóképpen, az a vélemény, amit Kazinczy a nőkkel kapcsolatban megfogalmaz, megegyezik az Andersoni Alkotmány kritériumaival, amelyekkel gyakorlatilag az évszázad teljes közvéleménye egyetértett. A skót származású szabadkőműves, Andrew Michael Ramsay, híres Beszédében [Discours] az ősi és szent tradíció misztériumainak degradálódását annak tudja be, hogy a titkos szertartásokon engedélyezték a nők részvételét; következésképpen jogosnak érzi az asszonyok kizárását a szabadkőművességből. Az sem kevésbé megalázó, amit Kazinczy erről a témáról Aranka Györgynek írott levelében fejt ki:

Hát tudod é, hogy van az Asszonyoknak is kőmívessége? Van; én két félét esmerek. De ez a Nem nem arra való, hogy közzénk egyveledjen: nem is oly kőmívesek ők, mint mi: Az ő társaságukat is annak nevezik, de egyébjáték Hieroghlyphjeik, symbolumaik. Eggyik társaságot éppen másnak neveznek. Hasznos dolog ez Atyámfia! mert sok függ attól, hogy Asszonyokat formáljunk.

Ennek ellenére, az 1790. március 25-én Arankának írott Kazinczy - levelet szinte minden forrás a szabadkőműves eszmény legszebb hitvallásaként emlegeti:

Én nekem a Kőmívesség olly társaság, a melly eggy kis karikát tsinál a leg-jobb szivű emberekből;  mellyben az ember el-felejti azt a nagy egyenetlenséget, a melly a külső világban van; a mellyben az ember a Királyt és a leg alatsonyabb rendű embert testvérének nézi, a mellyben el felejtkezik a Világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban eggy Lélek, t. i. a jónak szeretetén dolgozik, öröm könnyeket sír; a mellyben kiki igyekszik embertársainak nyomorúságát a szerint, a mint tehetsége engedi, könnyíteni, a mellyben kiki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiait munkái, írásai, példái által tanítani tartozik; [. . .]

Ezzel az idézettel visszakanyarodhatunk Ramsay Beszédéhez.8  Sokan írtak már a szabadkőművesség legfőbb eszményéről, de kevesen fejezték ki magukat olyan világosan és annyi hittel, mint Ramsay, akit  joggal nevezhetünk a szabadkőműves univerzalizmus egyik megteremtőjének. Ramsay elképzelése szerint, állapítja meg nagyon helyesen Pierre Chevallier La première profanation du temple maçonnique című művében, a szabadkőművesség és az univerzális vallás szinte azonosak. Mindenféle ortodox tanon és kléruson felülemelkedve válik a skót származású író az ökumenizmus előfutárává. A Discours első része lépésről lépésre fejti ki gondolatait arról a négy tulajdonságról, melyek elengedhetetlenek a szabadkőművessé váláshoz, valamint a Szabadkőműves Rend célkitűzéseiről. Ramsay felfedi azon véleményét, hogy az emberiség egésze nem más, mint a világban szétszórt család, hogy minden ember testvér, és testvérként kell hogy szeresse egymást. A következő idézet rávilágít Ramsay és Kazinczy szellemi közösségére a szabadkőműves eszmény és a kőműves testvérek kötelezettségeivel kapcsolatosan:

Az világ nem más, mint egy nagy köztársaság, melyben minden nemzet egy család, és minden egyes ember annak egy-egy gyermeke. [. . .] Szeretnénk egybefogni valamennyi felvilágosult szellemiségű és jó kedélyű embert a képzőművészetek szeretete, és még inkább az erény nagy elvei alapján, melyek szerint a testvériség érdeke az egész emberiség érdekévé válik [. . .] Szeretnénk egy olyan létesítményt alkotni, melynek egyetlen célja a szellemiség és az érzésvilág egybefogása és jobbá tétele annak érdekében, hogy a későbbiekben létrehozhassunk egy szellemi nemzetet, amelyben   [. . .] egy új népet alkothatunk. Ez az új nép, mivel több nemzetből fog állani, az erény és a tudomány segítségével ötvözi majd őket [. . .] Tehát, a rend által önökre rótt kötelezettségek a következők: minden hatalmukkal megvédeni testvéreiket, megvilágítani szellemüket a saját fényükkel, építőleg hatni rájuk erényeikkel, valamennyi szükségletükben támogatni őket. Elengedhetetlen feltétel minden személyes neheztelés háttérbe helyezése és minden olyan dolog felkutatása, ami hozzájárulhat a társaság békéjéhez és összhangjához (Discours, 108., 110-111. p.).  [A szerző fordítása]

Kazinczy Ferenc gyakran ad hangot kételyeinek a szabadkőműves hierarchia, a magas fokok, és a magyar páholyokra nehezedő túlzott idegen befolyás miatt:
Pesten lévén Novemberben, azt a tanácsot adtam, hogy eggy Magyar Nyelven folyó [páholy] állíttasson fel. Gyalázatjára van nyelvünknek, hogy tsak németül és deákul dolgozhatunk. [. . .]
Az én ítéletem szerint elég mindig egy  [páholy]-ban a három meg-nevezett gráduson dolgozni, [. . .]9 
Egy talányos XVIII. századi szabadkőműves, akinek az élete ugyanúgy eltér a közönségestől, mint ahogyan irodalmi munkássága sem hétköznapi, a kalandor és nőcsábász Giovanni Giacomo Casanova szintén feleslegesnek ítéli a magas fokokat :

A mesterfok nyilvánvalón a szabadkőművesség legmagasabb foka ; hiszen az összes többi, melyeket a következőkben felvétettek velem, nem mások, mint kellemes kitalációk, s bár szimbolikus jelentőséggel bírnak, semmit nem tesznek hozzá a mesterfokban rejlő tisztség méltóságához. [A szerző fordítása]

[La maîtrise est certainement le suprême grade de la Franc-Maçonnerie; car tous les autres, que dans la suite on m´a fait prendre, ne sont que des inventions agréables qui, bien que symboliques, n´ajoutent rien à la dignité de maître .]10

Bár Casanova és még jó néhány szabadkőműves úgy gondolta, hogy a magas fokok feleslegesek, mások, mint például Ramsay, egyenesen dicsőítették azokat. Az igazat megvallva, a legnagyobb szolgálat, amit Ramsay a szabadkőművességnek tett, az volt, hogy híres Beszédében szimbolikus és iniciatikus elemekben bővelkedő, az ősidőkhöz visszanyúló eredettel, valamint az ókori kultúráktól való egyenesági leszármazás valószínűségével gazdagította a szabadkőművességet. Meghatározta a modern kőművesség szellemiségét és bevezette a skót szimbolikát a szabadkőművesség francia ágába, amit az Ősi és Elfogadott Skót Rítus magas fokaiban lelhetünk fel újra a XVIII. század második felében. Ramsay minden bizonnyal anélkül halmozott fel megalapozott ismereteket az ősi és szent tradícióról, hogy hozzájuthatott volna az ókori Egyiptom vallásával, és a templomok legmélyén gyakorolt feltámadási rituáléval foglalkozó eredeti dokumentumokhoz. Jól ismervén a XVIII. századi páholyokban folytatott szabadkőműves rituálét, biztos volt abban, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn az ókori egyiptomi és a szabadkőműves rituálék között.

Az Ozírisz–misztériumok egy Egyiptom–Ókor–Nyugat tengelyű szellemi láncolatot alkotnak, ami Európában, teljesen egyértelműen, az olasz és a francia reneszánsz idején nyilvánult meg először. Számos neoplatonisztikus humanista gondolkodó vélte úgy akkoriban, hogy a nagy hermészi tradíció segítségével, melynek gyökerei a papi Egyiptomhoz nyúlnak vissza, újíthatja meg tudását. Bár Ramsay Beszédében kevésbé szembetűnő az egyiptomi filiáció, mint a kiválasztott néphez fűződő kapcsolat, a szerző Les Voyages de Cyrus című szabadkőműves és iniciatikus regényében kihangsúlyozza az ókori Egyiptomhoz visszanyúló kapcsolat jelentőségét: Onnan származik valamennyi, más nemzeteknél élő híres és nagy ember; [. . .] A világegyetem minden népe Egyiptomnak köszönheti törvényeit, tudományait és vallását.11

Ramsay írásaiban kifejtett gondolatai olyan vallási koncepciót fednek fel, ami közvetlenül a szabadkőműves testvériség hagyományos szelleméhez nyúlik vissza. Ezzel az író a szabadkőművesség keresztény és misztikus ágának legeminensebb képviselőjévé lesz, és annak a Saint-Martin- nek és Willermoznak válik előfutárává, akik a kőműves tradíciót a szellem felszabadításaként értékelték. Ramsay egyik magyarországi követője, Pálóczi Horváth Ádám 1772-ben adta ki szabadkőműves és szentimentális regényét Felfedezett titok címmel. A hívő protestáns Pálóczi Horváth nem rejti el Voltaire-ellenességét, regényében nyíltan gúnyolja ki a nagy filozófust:

Vajon Cicerónak, aki pogány létére is nagyon felségesen gondolkodott a lélekről, lesz-é annyi jutalma a másvilágon, hogy ha meg nem korbácsolhatja is, legalabb kinevethesse a keresztyénnek született Voltért?12

Mint a szabadkőművesség szimbolikus és misztikus ágának követője, Pálóczi Horváth az ókorba helyezi a kőművesség eredetét:

Meg fogod majd, s örömmel fogod megérteni, hogy a mi társaságunk volt legelső és legjobban hívő az egész világon. Bámulni fogsz rajta, minden parancsolatinkat s rendtartásinkat megismervén, és azokkal Salamont, Mózest s más régebbiket összehasonlítván, el fogod hinni, hogy azok a mi régi atyáink, és hogy a mi templomunkat is Salamon építette, [. . .] (96. p.)

Idővel Pálóczi Horváth ismeretei elmélyülnek és érettebbé válnak. Csúcspontjukat 1812-ben, a soha ki nem adott, kéziratban ránk maradt A Bölcsesség Nagy Mestereinek A Szent Rend kezdetétől fogva a XII. századig Biographiája című művében érik el. A szerző, az alkímista  Grand Œuvre-höz fogható Nagy Művét a szabadkőművesség eredetének feltárására, és hívei életrajzának megírására szánta. A hosszú és részletes listát azoknak szentelte, akiket, mint Ádámot, Noét, Ábrahámot, Mózest, Hiramot, Salamont, Keresztelő Szent Jánost, Orfeuszt, Pliniuszt, Aquinói Szent Tamást és másokat a keresztény, misztikus és hagyományőrző szabadkőművesség szellemi atyjának tekintett. Feltétlenül meg kell említenünk, hogy Pálóczi Horváth igen sok forrást használt, melyek közül a legtitokzatosabbak azok a kódolt kéziratok voltak, melyeket csak szabadkőművessé avatása után állt jogában megfejteni.

Miután Ramsay átadta a szabadkőművességnek az ősi és szent tradíció misztériumait, azokat a Francia Nagypáholy és a skót rítusban dolgozó páholyok gyűjtötték össze, melyeknek tagjai ma is a szabadkőművesség hagyományőrző és keresztény ágát képviselik. Ezzel szemben a Francia Nagyorienshez tartozó testvérek elsősorban a racionalista és filozofikus kőműves eszményt követik, és érdeklődésükkel a gazdasági és üzleti élet kérdései felé fordulnak, fejtette ki Jean Robert Ragache egy, a Magyar Televíziónak adott interjújában néhány évvel ezelőtt. Ragache, a Francia Nagyoriens akkori Nagymestere hangsúlyozta a két nagy szabadkőműves ágazat békés és baráti együttélésének fontosságát. A XXI. században tovább él a felvilágosodás korának kettős arculata, mint ahogy azt gyönyörűen mutatja a 2002. június 7-i keszthelyi példa. A hagyomány alapján a meghívott nagypáholyok alapításuk éve szerint vonulnak be az ünnepségre. Elsőnek a legfiatalabb Rend, utolsónak a legrégebbi. A Francia Nagyoriens és a Francia Nagypáholy közötti jó viszony és kitűnő testvéri együttműködés bemutatása érdekében a két Nagymester, Alain Bauer és Michel Barat, egymás mellett haladva zárták be a Nagymesterek bevonulását a Magyar Nagyoriens megalapításának 130. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen.

Jegyzetek

1  Claude Michaud,: „Un Aufklärer hongrois dans tous ses états: le comte József Teleki (1738-1796)". Etudes danubiennes, Tome V. Numéro 1 (1er semestre, 1989) 2.,  22. p.
2  Voltaire, "Blé" [Búza] (1770). A „Blé" című cikk eredetileg a Questions sur l´Encyclopédie harmadik részében szerepelt. Bár ma a Dictionnaire philosophique (Paris: Garnier Frères, 1878) című műben találjuk, a "Blé" című cikk nem szerepel a Dictionnaire philosophique eredeti változatában, tudniillik az 1764-ben kiadott Dictionnaire philosophique portatif-ban. Az 1776-os utánnyomásban, a Kehl Kiadó Voltaire számos művét, többek között a Questions sur   l’Encyclopédie-t, ötvözte a Dictionnaire philosophique-ban.
3  Daniel Ligou (1987): Dictionnaire de la Franc-Maçonnerie (Paris: Presses Universitaires de France, 600.
4   Hóman-Szekfű (1935): Magyar történelem. VI. (Budapest: Királyi Magy. Egy. Nyomda, 343-348.
5   Jancsó Elemér (1936): A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században (Kolozsvár: Ady Endre Társaság.) 17. p.
6  A modern spekulatív szabadkőművesség egyetemlegesen elfogadott chartája (1723). Az Alkotmány két részből áll : 1) a Szabadkőműves Rend történetéből, 2) a szabadkőművesség elveiből.
7  Jancsó Elemér,: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században című művében idézett szöveg. 156. p.
8  Andrew Michael Ramsay (1986): Discours (Cahiers de la Grande Loge de France  N° 11-12.)
9  Kazinczy 1790. március 25-én írott levele Aranka Györgyhöz. 166., 165. p.
10  Henri Prouteau, Littérature et Franc-Maçonnerie (Paris: Henri Veyier, 1991) című művében idézett szöveg. 117. p.
11  Ramsay, Les Voyages de Cyrus (La Haye: Librairie Nicolas van Daalen, 1768). 112. p.
12  Pálóczi Horváth Ádám,: (1988.) Felfedezett titok (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó,) 37.


BIBLIOGRÁFIA

 

Benitez, Miguel (1996): La face cachée des Lumières. Paris / Oxford: Voltaire Foundation,
Gould, Robert-Freke (1996): Histoire Abrégée de la Franc-Maçonnerie. Paris: Chez Jean de Bonnot,
Gusdorf, Georges (1972): Dieu, la nature, l´homme au siècle des Lumières. Paris: Payot,
Hóman-Szekfű (1935): Magyar történelem. VI. Budapest: Királyi Magy. Egy. Nyomda,
 Jancsó Elemér (1936): A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII-ik században. Kolozsvár: Ady Endre Társaság,
Ligou, Daniel (1987): Dictionnaire de la Franc-Maçonnerie. Paris: Presses Universitaires de France,
Michaud, Claude (1989): "Un Aufklärer hongrois dans tous ses états: le comte József Teleki (1738 - 1796)". Etudes danubiennes, Tome V. Numéro 1, 1er semestre
Mourgues, Jean (1988): La pensée maçonnique - Une sagesse pour l´Occident. Paris: Presses Universitaires de France,
Pálóczi Horváth Ádám (1988): Felfedezett titok. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó,
Prouteau, Henri (1991): Littérature et Franc-Maçonnerie. Paris: Henri Veyier,
Ramsay, Andrew Michael (1986): Discours. Cahiers de la Grande Loge de France  N° 11-12,
Ramsay, Andrew Michael. Les Voyages de Cyrus (1768): La Haye: Librairie Nicolas van Daalen
Voltaire (1879): Dictionnaire Philosophique. Paris: Garnier Frères,





Készítette