Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2005. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Laurenszky Ernő: A MAGYAR NÉPI KOLLÉGIUMOK ÉS MAKARENKO PEDAGÓGIÁJA

Sok szakértő szerint a magyar népi kollégiumi mozgalom egyike volt a huszadik század legsikeresebb pedagógiai kísérleteinek. Ez a mozgalom sajátosan magyar eredetű volt, de nagy fellendülése idején találkozott Makarenko pedagógiájával és befogadta, integrálta azt. Ez a fejlődés Makarenko pedagógiájának egyetemességét bizonyította.

A nép kollégiumok gondolata a XX. századi Magyarország népi íróitól szár¬mazik, olyanoktól, mint Móricz Zsigmond, Németh László, Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre és mások.
Egy diákszervezet, a Parasztfőiskolások Közössége hozta létre az első népi kollégiumot 1939-ben, a „Bolyai"-t. A kollégium 1942-ben legfőbb támogatója és mentora, Györffy István professzor nevét vette fel.
A Bolyai-Györffy nem egyedüli intézmény volt, mely a paraszt- és munkás-származású diákoknak egzisztenciális lehetőséget, a felemelkedést kívánta biztosítani. A harmincas években elég széleskörű törekvések figyelhetők meg az értelmiség megújítására. Az „alulról jövőkkel": tehetséggondozás az év¬százados hagyományú egyházi kollégiumokban (pl. Sárospatakon Harsányt István vezetésével), ösztöndíjak a nagytekintélyű Eötvös-kollégiumban, új, szociális jellegű állami kollégium (pl. Horthy-kollégium a Mária Terézia-laktanya épületében). Ez beletartozott egy sokoldalú társadalmi reformtörekvésbe, mely a politikai, hatalmi viszonyok radikális megváltoztatása nélkül akar társadalmi reformokat, és el is ért részeredményeket (alsófokú oktatás javítása, egészségügy fejlesztése - Országos Nemzeti Családvédelmi Alap: ONCSA. népfőiskolák stb.)  vezető személyiségeket nevezhetnénk konzervatív reformereknek vagy konzervatív modernizátoroknak. Ilyenek voltak Teleki Pál, Magyary Zoltán jogászprofesszor, vagy a „Szegedi Fiatalok" szellemi vezetői Szentgyörgyi Albert és Sík Sándor. A népi írók hatására az egyetemisták, fiatal értelmiségiek körében falukutató mozgalom indult, a középiskolás korúak jelentős részét a regöscserkészet fordította népi kultúra, a néphagyományok és a társadalmi valóság megismerése irányába. (A regöscserkészet vezéralakjai Karácsony Sándor, Morvay Péter, Ballá Péter voltak.) Miben különbözött a Györffy-kollégium az előzőktől?
1. Függetlenség az államigazgatástól, autonómia. A kollégium fenntartását
független haladó értelmiségiekből álló pártfogó testület, kuratórium intézte, a kollégium igazgatóját a kollégisták és a pártfogó testület választották.
2. Következetes önkormányzat a belső vezetésben.
3- „A gyökerek őrzése." A kollégisták nem felejtették el, honnan jöttek, mindig emlékezniük kellett kötelességükre: szolgálni a népet, a parasztokat és a munkásokat, a szegényeket, segíteni, felépíteni egy új, demokratikus Magyarországot.
Ennek érdekében a kollégiumban rendes egyetemi tanulmányaikon kívül szociológiát, közgazdaságtant, politikai ismereteket tanultak; tanulmányozták az új kulturális fejlődési irányokat; előadásokat és vitákat szerveztek az akkori évek politikai és kulturális vezetőivel. (Néhány név a kollégiumi estek vendégei közül: az előbb felsorolt népi írókon kívül Somogyi Imre, a "Kertmagyarország" hirdetője, Kerék Mihály, Lükő Gábor néprajztudós, Muharay Elemér rendező, a „népi színjátszás" vezéralakja és mások.) Kapcsolataik voltak baloldali politikai csoportokkal, így a Nemzeti Parasztpárttal és a kommunista párttal, részt vettek az emlékezetes 1943-as szárszói konferencia szervezésében és a németellenes nemzeti ellenállási mozgalomban.
Makarenko neve és tevékenysége nem volt teljesen ismeretlen a nevelésügy szakemberei körében a harmincas években. Sík Sándor elismeréssel nyilatkozott Makarenkóról egyik tanulmányában, Sztéhlo Gábor (evangélikus lelkész, népfőiskola szervező és a vészkorszak bátor gyermekmentője) jól s merte Makarenko önkormányzati rendszerét, a korabeli Köznevelésben főleg az árvák gondozása, nevelése kapcsán jelent meg több utalás Makarenkóra.
A Györffy-kollégium tagsága sajátos módon találkozott először Makarenkóval. 1942 végén egy kollégiumi esten egy a harmincas évek első felében készült szovjet filmet vetítettek, amely hadizsákmányként került Magyarországra. Út az életbe - Putyovka v zsizny - volt a film címe, és - természetesen játékfilmes transzponálásban - Makarenko Gorkij-telepének születését, életét jelenítette meg.
- Hiszen ez ugyanaz, amit mi csinálunk! - mondta több kollégista a
film vetítése után. Ezt követően többen elkezdték tudatosan tanulmányozni
Makarenko pedagógiáját - már amit a háborús években tudtak olvasni róla.
1944-45-ben a hadműveletek idején a györffysták szétszóródtak az országban: ki hazatért szüleihez, ki illegalitásban bujkált. 1945 tavaszán, akinek módja volt rá, Debrecenbe igyekezett az ideiglenes kormányhoz. Eljött az idő, amelyre évek óta készültek: a földreform végrehajtásában több mint 60 Györffy-kollégista megyei földosztó biztosként vett részt. A Nagy Imre irányította földreform 650 ezer szegény p arasztól juttatott saját Jóidhoz.
A földreform után a kollégisták folytatták egyetemi tanulmányaikat és új népi kollégiumokat kezdtek szervezni (Petőfi, Dózsa, Áchim, Szabó Dezső... mintegy 10-12 alakult) A cél az volt, jobb szociális mobilitást biztosítsanak a parasztok gyerekeinek. Ezek főleg egyetemi-főiskolai kollégiumok voltak, de alakultak középiskolás kollégiumok is.
1946-ban megalakult a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ). Nagy célt hirdettek meg: 1948-ra, az!848-as magyar demokratikus forrada¬lom centenáriumára 100 népi kollégiumot akarnak szervezni. Megindult a „honfoglalás". Elhagyott, részben romos villákat, iskola- és laktanya-épületeket foglaltak el az új kollégiumok, utólagos legalizálással. Falusi elöljáróságok, újgazdák szervezetei küldtek élelmet, munkások, szakszervezeti cso¬portok, üzemi bizottságok segítettek az újjáépítésben. A koalíciós kormány belügyminisztere, Rajk László utasította az alispánokat a népi kollégiumok támogatására, a rendőrség készleteiből ágyakat, takarókat, pulóvereket utalt ki. Veres Péter honvédelmi miniszterként laktanya-épületeket, felszereléseket adott át. Külföldi segélyszervezetektől is irányítottak át élelmet és ruházatot.
Ezekben az években kezdődött Makarenko pedagógiájának tudatos és szervezett tanulmányozása a népi kollégiumokban.
- Makarenko egyik témája volt az igazgatók és az ifjúsági titkárok képzési
tanfolyamainak. Az óraszámnak mintegy 8-10 százalékában foglalkoztak
vele.
- Több kollégium szemináriumokat szervezett Makarenko írásainak, különösen Az új ember kovácsa (Pedagógiai hősköltemény) c. regényének
tanulmányozására. A regényt 1947-ben adták ki először magyar nyelven
nagy példányszámban.
- A NÉKOSZ előadássorozatokat, esti tanfolyamokat szervezett felnőttek
és ifjúsági vezetők számára (NÉKOSZ-Akadémia), részben Makarenko pedagógiájáról is.
- A NÉKOSZ kiadványaiban cikkeket, tanulmányokat publikáltak Makarenkóról és pedagógiájáról.
Makarenko elmélete és módszerei beépültek a népi kollégium módszerei és szervezeti formái közé. A fiatal tanárok és ifjúsági vezetők, akik Makarenko pedagógiájának propagandistái voltak 1946-1949 között, később Makarenko pedagógiájának jól ismert kutatói lettek. (Pl. Pataki Ferenc, Szokolszky István, Pápa Ilona, Orosz Lajos, Kardos László stb.)
Melyek voltak Makarenko és a NÉKOSZ pedagógiájának közös jellemzői?
1. A közösség, mint a személyiség fejlesztésének eszköze.
2. Autonómia és öntevékenység. A személy autonómiája a közösségben és
a kollégium autonómiája a külső társadalomban.
3. Önkormányzat: választott vezetők döntési jogokkal.
4. A primer közösségek (szövetkezetek) és a nagy közösség (a kollégium
közgyűlés) összefüggő rendszere.
5. Az ifjúsági aktivisták különleges szerepe.
6. Együttműködés a külső társadalommal, különösen a haladó ifjúság: mozgalmakkal
7. Közös munka - fizikai munka is - a kollégium létfeltételeinek biztosítá¬sára. (Önkiszolgálás, mezőgazdasági, kertészeti munka, a romos kollégiumi épületek felújítása stb.)
Egyes kortárs pedagógiai szerzők bírálták a NÉKOSZ-t az önkormányzati vezetésért, mondván kiiktatták a képzett nevelőket: Neveletlenek nevelnem neveletleneket.
Erről:
1. Az egyetemisták, a főiskolások felnőtt emberek, képesek kollégiumi életüket öntevékenyen megszervezni.
2. A közép- és általános iskolai kollégiumok igazgatói általában diplomás pedagógusok voltak, kisebb tisztségek rátermett diákkal való betöltésére évszázados hagyományok voltak a református kollégiumokban és az angol public school-okban. (Tutorok)
3. A módszertani irányítást végző „központi tanárok" tisztségére az adott időszak legjobb szakembereit kérték fel. (Pl. Mérei Ferenc, Hegedűs Géza stb.)
1945-48 között a népi kollégiumokon kívül más intézmények is alkalmazták Makarenko pedagógiáját - az intézmény jellegéből következően még dominánsabb jelleggel. (Ádám Zsigmond hajdúhadházi Gyermekvárosa, Sztehlo Gábor Gaudiopolisa.)
Felismerve a kollégiumok iránti társadalmi igényt, és látva a NÉKOSZ eredményeit, más koalíciós pártok is kialakították a maguk kollégiumi szervezetét: ilyen volt a Magyar Kollégiumi Egyesület (MÁKÉ) a Kisgazdapárt és a Dolgozók Kollégiumi Szövetsége (DOKOSZ) a Szociáldemokrata Párt égisze alatt. Sajátos intézmény volt a Tanonc- és Ifjúmunkás-Otthonok Szövetsége (TIOSZ) a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt politikai irányításával.
A különböző kollégiumi szervezetek között nemcsak vetélkedés, hanem időnként komoly ellentétek, összecsapások voltak 1948 tavaszán, azután - nem kevés központi nyomással -, egyesültek a NÉKOSZ-szal.
1948 tavasza az ifjúsági szervezeteket tekintve Magyarország 1945 utáni pluralista demokráciájának csúcsa volt - egyben a népi kollégiumi mozga¬lom csúcsa is. 160 kollégiumot szerveztek meg, több, mint 10 ezer diákkal. Kardos László, a NÉKOSZ főtitkára 1948, március 15-én Kossuth-díjat kapott a népi kollégiumok pedagógiájáért.
Ugyanekkor a pártpolitika magasabb régióiban már előkészítették az egypárti, monopolista, diktatórikus kormányzást. 1948 júniusa, az egyesülési kongresszus, az MDP [Magyar Dolgozók Pártja] megalakulása után megvalósult az egypárti, diktatórikus hatalom Rákosi Mátyás vezetésével.
Könnyen megérthetjük, hogy az önkormányzaton és szabad vitákon alapuló népi kollégiumok nem voltak szimpatikusak a diktatórikus kommunista kormánynak. Annak ellenére, hogy a kollégisták elkötelezett aktivistái voltak a népi demokráciának és a szocialista ifjúsági szervezeteknek. A kommunista párt nevében először Révai József bírálta 1948-ban a népi kollégiumokat a „parasztromantikáért", a „narodnyikizmusért". Később, 1949-ben feloszlatták a NÉKOSZ-t, és a népi kollégiumokat beolvasztották az állami diákszállók rendszerébe. A népi kollégiumok története véget ért, vele együtt a makarenkói pedagógia szerves integrációjának magyarországi kísérlete is. Makarenkóból merev halványt faragtak, tanításaiból szelektíven csak a sztálini diktatúrát alátámasztó elemeket emelték ki.
A népi kollégiumokat szétverték, de a népi kollégiumok eszméi és módszerei - bennük Makarenko -, pedagógiája is, tovább éltek az egykori kollégisták agyában és szívében és a magyar pedagógia modern kísérleteiben,
Napjainkban, több, mint ötven év távolából visszatekintve, a NÉKOSZ pedagógiai rendszere és az egykori kollégista nemzedék több ezer értelmiségijének küzdelmes és eredményes életútja egyértelműen bizonyítja a népi kollégiumok igazságát - és Makarenko igazságát.




Készítette