Tanulmányok

Közlemények

Megemlékezések

Események

Könyvismertetések

Rezümék
Szerkesztőség
Francia rezümé
Szerkesztőség
Német rezümé

2005. ÉVFOLYAM - 1-2. SZÁM

Sipeki Irén: A pályaválasztási tanácsadók tevékenységének és történetének áttekintése

Az elmúlt időszakban saját élményként is megtapasztalhattuk, hogy a technológiai váltások mindig fellendítették a változásokat. Magyarországon az 1990–2000 közötti történések jól tükrözik ezt a folyamatot. Jelentősen megnőtt az igény az átképzésekre, a továbbképzésekre, a legalább középfokú végzettség megszerzésére. Bizonyos szakmák és képzési formák elavultak, mások pedig – gyakran előzmények nélkül – megjelentek (pl.: bróker).

 Hazánkban a hagyományos pályaválasztási tanácsadás szerkezete is jelentősen átalakult. A pedagógiai szolgáltató intézeteken belül dolgozó pályaválasztási intézetek száma többnyire lecsökkent, több helyen meg is szűntek, pedig már a két világháború közötti időszakban fontos szerepet töltöttek be. Magyarországon a pályaválasztási tanácsadást egyetemi végzettséggel rendelkező pszichológusok végezték. Feladatkörüket részben a helyi munkaügyi központok és néhány helyen az iskolákban dolgozó pályaorientációs tanárok és munkavállalási tanácsadók vállalták át. Sajnos, azonban nem mondhatjuk el, hogy a pályaválasztás előtt álló gyerekek mindegyike hozzájuthat a szakszerű segítséghez.

 Az Európai Szociális Charta már 1974-ben, az Európai Közösség oktatási minisztereinek évenkénti szokásos decemberi tanácskozásán – a fiatalok munkába állásra való felkészítésének, valamint az oktatás és a munka közötti átmenet megkönnyítésének szándékával – elfogadott újabb döntések értelmében a tagországok mindegyikének ki kell fejlesztenie a maga továbbtanulási és pályaválasztási tanácsadói rendszerét, minden esetben az érintett szülők, pedagógusok és szakértők részvételével. A miniszterek különösen fontosnak ítélték meg ezeknek az intézményeknek a szerepét az úgynevezett kritikus pontokon, mint amilyen például a kötelező alapiskolai képzés és a továbbtanulás közötti átlépés vagy az oktatási rendszer elhagyása és a munkába állás ideje. Ilyenkor ugyanis mással nem helyettesíthető az oktatási, a szakképzési, a pályaválasztási és az állásközvetítő szakemberek felelős együttműködése a tanulók eredményes megsegítése érdekében.

 Hazánkban – 30 évvel később –, az Európai Unióba belépés után ez a folyamatszemléletet tükröző álláspont még nem valósult meg, pedig a magyar pályaválasztás-kutatás, és -tanácsadás hagyományosan nagy szerepet töltött és tölt be a hazai és a nemzetközi pszichológiai gyakorlatban.

A munka pszichológiai jelentősége

 A munka mai fogalma a modern iparral, az iparosodással alakult ki. Az archaikus társadalmakban a munkavégzés a létfenntartástól nem különült, és nem különül el ma sem.

 Az ókorban a „szabad emberek” létfenntartó, szükségletkielégítő munkát nem végeztek, „nem voltak szolgái szükségleteiknek”. Ezt a tevékenységet meghagyták családjuk nőtagjainak, valamint a rabszolgáknak. Azonban már ebben az időben megjelent egy új réteg, az iparosok, akik tevékenységét (operare) már a szóhasználatban is elkülönítették a földművesek, szolgák munkájától (laborare).

 Az ipari munkaszervezet megjelenésével a „különféle konkrét szükségleteket kielégítő munkát végző magatartás helyébe a szükségleteket a kereset révén kielégítő munkavállalói magatartás lép”. (Munkaszociológia, Bp., ELTE, 1994. Kézirat) 

 Társadalmunkban a pályaválasztás és az ezt követő hivatásgyakorlás segíthet a serdülőnek abban, hogy énképe tisztázódjon, és megerősítést nyerjen A legtöbb ember, fiatalok és öregek számára egyaránt a foglalkozással való azonosulás valóban az általában vett identitás érzésének fontos része. Következésképpen nem meglepő, ha valakinek olyan foglalkozása van, amelyet a társadalom megbecsül – és ha azt jól csinálja –‚ ez megnöveli az önbecslését és hozzájárul az egyre biztosabb és szilárdabb identitásérzés kialakulásához; és megfordítva, ha a társadalom azt a félreérthetetlen, bár nem egyértelműen kimondott üzenetet közvetíti valakinek, hogy lényegében nincs rá szükség, és, hogy nem tud értelmes munkát találni, s önmagában való kételkedésnek és az önbecsülés elvesztésének adnak tápot, amelyek növelhetik a személyiségzavar kialakulásának valószínűségét, vagy akár – mint a bűnözés vagy a lemorzsolódás bizonyos eseteiben – negatív identitáshoz is vezethetnek.

 A legtöbb dolgozó ember számára az is nagyon fontos szempont, hogy a munka azt az érzést keltse bennük, hogy egy nagyobb közösséghez, a társadalomhoz tartoznak, hogy van feladatuk, céljuk az életben, amelyet máshol nem tudnak ilyen egyértelmű formában megtalálni. Egy olyan vizsgálat során, amelyben az embereknek azt a kérdést tették fel, hogy: „Ha véletlenségből annyi pénzt örökölne, amennyi elég ahhoz, hogy kényelmesen élhessen, anélkül, hogy dolgozna, mit gondol, vállalna-e munkát vagy sem?” –  a nagy többség (82 százalék) azt válaszolta, hogy minden bizonnyal folytatná a munkát. (Conger – Petersen, 1994)

 A jelenleg körülöttünk zajló ipari–technikai–kulturális változások egyik hatása, hogy kiélezett versenyhelyzetet teremt a munkaerőpiacon. Az 1980-as évektől Conger és Petersen szerint az USA-ban jelentős átalakulások történtek a munkaerőpiacon, aholis az alábbi jelentősen megváltozott feltételek mellett kell döntést hozni a pályaválasztás előtt állóknak.

• Erőszakos verseny
• Sikerre való törekvés
• Egyéni elismerés vágya
• Több mint 47.000 foglalkozás
• Gyorsan változó követelmények
• Egyre nagyobb igény a magasabb végzettségre
• Jelenleg kb. 5%-ban van szükség segédmunkásra

 Bár hazánkban nem figyelhető meg ilyen arányú változás, de nálunk is megjelenik a szakmacsoportos oktatás, a pályaorientáció az iskolában és az élethosszig tartó tanulásra való felkészítés, egyre inkább kitolódik a munkába állás ideje, általánossá válik a munka melletti tanulás és állandósulnak az állásvesztéssel, elhelyezkedési nehézségekkel való szembesülés okozta félelmek, kitolódik a családalapítás időszaka is.

 Elfogadott álláspont tehát, hogy a munka segítségével szociálisan elfogadott módon realizálhatjuk vágyainkat, kielégíthetjük motivációinkat, lehetőséget ad az önmegvalósításra. A munka lehetőséget adhat a mai fiatalok számára, hogy jó fizetést kaphassanak, valamint szakmai karriert futhassanak be, mely az egyik legjelentősebb magyar közvéleménykutató intézet 1997-es felmérése szerint szignifikáns növekedést mutat. Ehhez azonban nem társul az a meggyőződés, hogy kemény munkával lehet sikereket elérni. A 18 éven felüliek négyötöde (80%) úgy véli, hogy a kemény munka nem feltétlenül vezet jobb élethez, s a megkérdezettek 30 százaléka értett egyet teljes mértékben ezzel az állítással.

A pályaválasztási tanácsadás fogalma

 Az emberek egyre fokozottabban igénylik a szakmai segítséget életük aktuális problémái megoldásához, hiszen tanult mintáink gyakran nem nyújtanak elegendő segítséget a megváltozott körülmények között. Ez fokozottan igaz a pályaválasztás, a pályaorientáció és a karriertervezés témakörében.

 Szilágyi Klára meghatározása alapján „a tanácsadás olyan pszichológiai ismereteken alapuló eljárás, amely a tanácskérőt tovább kívánja segíteni saját életútjának elérésében”. Kiegészíthető még azzal, hogy ez egy „olyan kapcsolat, amelyben az egyik személy arra törekszik, hogy segítse a másikat eldöntendő problémáinak megértésében és megoldásában és elsősorban normális, egészséges személyek támogatására szolgál, és csak minimális mértékben jelenik meg a személyiség megváltoztatására való törekvés ebben a folyamatban”.

 Houben megközelítése a krízishelyzet megoldását helyezi előtérbe, de szintén a döntéselőkészítést elősegítő megoldási módokon keresztül az én erősítését tűzi ki célul. Lüders szerint a tanácsadás egy olyan tanulási folyamat, aholis a kliens ezáltal önálló célok elérésére válik képessé.

 Junker megközelítésében a tanácsadó célja, hogy a neurotikus interakciót empátiás megértésével és viszontindulat-áttétellel való helyes bánásmóddal képes legyen egy kevésbé neurotikus interakció kialakítására. (Pfeffer, 1992)

 Látható, hogy a tanácsadás célja nem diagnóziskeresés, nem egy klinikai exploráció, és nem irányul a tanácsot kérő személyiségének megváltoztatására, így határozottan elkülöníthető a pszichoterápiás megközelítési módoktól. A hangsúly az egészséges személyiség gondolatainak, érzéseinek és viselkedésének értékelésén van, és egy problémaorientált, rövid távú folyamat, mely a jelenre orientált. A tanácsadás nagy hangsúlyt helyez a tudatos elsajátításra pl. a problémamegoldás területén.

 A pályaválasztási tanácsadás a tanácsadás egy speciális válfaja, aholis a megoldandó probléma mindig a munka–pályaválasztás kapcsolatában jelenik meg. Pályaválasztási tanácsadás: „A munka- és pályatanácsadás célra orientált, problémamegoldó tevékenység, amely személyes kontaktuson keresztül valósul meg a tanácskérő és tanácsadó között. A folyamat célja, hogy egy meghatározott kérdéskör tisztázódjék a tanácsadó segítségével úgy, hogy interperszonális kapcsolatban információáramlás történik. Az információátadás olyan minőségben, olyan interakciókon keresztül valósul meg, ahogyan ezt a tanácskérő igénye meghatározza.” (Szilágyi Klára, 2000)

 Maga a pályaválasztási tanácsadás elnevezés kissé csalóka, nem korlátozódik az életút egy rövid pillanatára, az iskolaválasztásra vagy az első munkahely megtalálására, hanem végigkíséri az egész életút munkaaspektusát, így a következőkben a munka- és pályatanácsadás kifejezést használjuk.

 A munka- és pályatanácsadás során tehát megtörténik az egyén képességeinek, adottságainak és érdeklődésének feltárásán át ezek összeegyeztetése a  tanácsot kérő vágyaival, elképzeléseivel és a mindenkor adott külső gazdasági jellemzőkkel.

 A gazdasági és politikai változások megteremtették az igényt a humán szolgáltatásokra, és ezzel egyidőben megindult ezeknek a szakembereknek a képzése is. 1987-ben a szociális munkás, 1989-ben a szociálpedagógus és 1992-ben a munkavállalási tanácsadó szakon, ahol ez utóbbin a már meglévő munkaügyi központok számára kezdték el a szakemberek oktatását.

A pályaválasztási tanácsadás kezdetei Magyarországon

 Már az első világháború időszakában is aktuális kérdés volt a pályaválasztás, hiszen egyrészről lehetőséget kívánt nyújtani a tehetséges gyermekeknek, másrészről megjelentek a munkaerőpiacon a katonaviselt férfiak, akik segítséget igényeltek újbóli munkába állásukhoz. Azonban a pályaválasztás első kezdeményezései korábbra, az 1800-as évek végére tehetők. Elsősorban pedagógusok kezdtek foglalkozni ezzel a témával. Ebből az időszakból kiemelkedő jelentőségű Zanathy Bódog 1891-ben megjelent munkája, Az életpályaválasztás kérdése kiváló tekintettel az iparágakra, mely a kőszegi Bencés Gimnázium évkönyvében jelent meg. Megjelenése egybeesik a hasonló külföldi kezdeményezésekkel.

 Ranschburg Pál 1899-ben szervezte meg az első kísérleti pszichológiai laboratóriumot a Laufenauer Elmeklinikán. Az intézmény 1904-ben a budapesti Mosonyi utcai Gyógypedagógiai utcába költözött, aholis egy gyógypedagógiai iskola működött. 1906-től Gyógypedagógiai Magyar Királyi Laboratórium néven működött. Nagy László 1909-ben alakította meg első laboratóriumát Budapesten, mindig teret adva a pályaválasztási kutatásoknak. A pályaválasztás elméletének kialakulásához járult hozzá Révész Gábor. Főleg a módszertani ismeretek bővítésével, valamint a tehetséges proletárgyerekek képességvizsgálatával foglalkozott. Az első világháború után 1915-ben Makra Imre szerkesztésében megjelenik az a kézikönyv, mely teljes egészében feldolgozza az Osztrák-Magyar Monarchia összes pályaválasztási és továbbtanulási lehetőségét.

 1917-ben a II. Gyermeklélektani Kongresszus már kiemelt jelentőséggel kezeli a pályaválasztást a gyermekeknél. Mádai István felveti a hadiárvák pályaválasztásának intézményes és szervezett formában történő megvalósítását.

 A tanácsköztársaság kultúrpolitikai intézkedései nagy reményeket és központi szerepet biztosítottak a pályaválasztással kapcsolatos elképzeléseknek, de ez ebben a rövid időszakban nem valósulhatott meg, sőt, egy visszaesés is megfigyelhető volt ezen a téren. A hatalmas munkanélküliség és gazdasági válság arra készteti Ranschburg Pált és Nagy Lászlót, hogy intézményi kereteket találjanak a pályaválasztás számára, azonban egységes hálózatot nem sikerült kialakítani, a kezdeményezések egymástól elszigetelten működtek.

 1924-ben Bálint Antal vezetésével létrejön az első Nyilvános Pályaválasztási Tanácsadó Laboratórium, ahol pályaalkalmassági vizsgálatokat végeznek munkanélkülieknek, valamint állást ajánlanak számukra. 1925-ben a Pedagógiai Szeminárium egyik osztályaként pályaválasztási laboratóriumot hoznak létre Nagy László vezetésével, aki már régóta elkötelezettje a pályaválasztás elméleti és gyakorlati munkájának. 1929-ben, Schnell János a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium keretei között megszervezte az Állami Gyógypedagógiai Nevelési és Pályaválasztási Tanácsadó állomást, mely önálló részlegként működött. Munkájukhoz megnyerték Nagy László támogatását. (Laczkó, 2000)

 A II. világháború körüli időszak meghatározó személyiségei közé tartozott még Várkonyi Hildebrand Dezső, aki a pécsi Erzsébet Egyetemen tanított, és új szellemiséget vitt az egyetemre Sík Sándor kollegájával együtt. Először vetette fel a cselekvés folyamatának a megismerését. Elsősorban a II. világháború alatt publikált. 

 Harkay Schiller Pált kérik fel egy pszichológiai labor kialakítására. Jól ismerte a német (pszichotechnikai) és angolszász eredményeket.  A munkalélektan sajátos alkalmazója volt, s a cselekvés folyamatát vette alapul, ebből kiindulva dolgozta ki vizsgálati eljárását. Megalapította a Magyar Királyi Honvéd Képességvizsgáló Intézetet.

 1929-ben alakult az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) Képességvizsgáló Intézete, mely 1945-ben újra kezdi működését. Nagy László vezetése alatt korszerű pszichotechnikai laboratórium jön létre, majd 1931-ben bekövetkezett halála után, 1941-ben a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium keretei közt működő Lélektani és Pedagógiai Laboratóriumból 1941-ben megalakul a Székesfővárosi Pályaválasztási Tanácsadó és Képességvizsgáló Intézet. Az intézetet 1945-ben Fővárosi Lélektani Intézetté szervezték át, vezetője Mérei Ferenc lett. Vezetése alatt Radnai Béla foglalkozik a pályaválasztási tanácsadó tevékenységgel a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban. 1947-ben az Állami Gyermeklélektani Intézetnek Ortutay Gyula kultuszminiszter megbízása alapján már 10 megyeszékhelyen volt pályaválasztási tanácsadással foglalkozó részlege. Ez a folyamat 1949-ban politikai okokból megszakadt. A Gyermeklélektani Állomások működését 1949-ben azonnali hatállyal megszüntették. Egyedül a Gyermeklélektani Intézet maradt fönn, azonban a szovjet pszichológiából átvett nézetekkel kellett dolgoznia.

 Az 1950-es évek társadalompolitikai tévedései után a megújulás a 60-as években indul meg. A közbeeső időszakban Horváth László Gábornak köszönhető a pszichológia  kontinuitásának fennmaradása, aki Várkonyinál doktorált. Létrehozza a MÁV Pályaalkalmassági Vizsgáló Állomást 1947-ben, kialakítja a vasúti munkakörökbe kerülők kiválasztási rendszerét, majd később Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti és Közúti Alkalmaságvizsgáló Intézete néven folytatja tovább tevékenységét.

 1959-ben a Munkaügyi Minisztériumban megalakul a Munkalélektani Csoport. Politikai kezdeményezésre 1967-ben létrejön a Fővárosi Pályaválasztási Intézet, kialakul az az ismert intézményrendszer, mely egészen a 1980-as évekig látta el feladatát a pályaválasztás- és az alkalmasságvizsgálatok terén. 1972-re minden megyében megalakultak a pályaválasztási tanácsadó intézetek, s törekedtek egységes vizsgálati módszerek kialakítására.

 Az 1980-as évek közepére jól szervezett tanácsadói hálózat alakult ki hazánkban, de kormányzati döntés hatására a pályaválasztási tanácsadók működése háttérbe szorul, önállóságuk egyre több helyen megszűnik. (Laczkó, 2000)

 Ma a pályaválasztási döntés elősegítése ismét előtérbe kerül, bár – elsősorban rövid távú anyagi szempontok előtérbe helyezése miatt –, nem mindenhol hozzáférhető ez a szolgáltatási terület mindenki számára. Jelenleg pályaválasztási tanácsadó intézetek, munkaügyi központok és pályaválasztási tanácsadó tanárok segítik a döntési folyamatot.

A magyar pályalélektani elméletek alakulása

 A hazai pályalélektani kutatásokban a külföldi irányzatokkal szinte egyidőben megjelenik a munkatevékenység életútban történő elhelyezésének igénye. Ez annál is jelentősebb tény, mivel ebben az időben Csirszkáék (1963) nem ismerték az amerikai eredményeket, de tevékenységük során mégis hasonló következtetésre jutottak.

 Csirszka János már a második világháború után önálló szerepet szánt a pályalélektannak és ezt az egyén életpályájára vetíti ki, szerepet szánva a szülői hatásoknak is. Ezzel már a külföldi szakirodalomban kiemelt jelentőségű Super előtt jár. Már 1963-ban megfogalmazta, hogy az ember–pálya megfelelés kölcsönös folyamat, tehát már a pályaválasztás folyamat jellegét hangsúlyozta. A személyi adottságok meghatározóját a karakter dinamikus jegyeiben látta és vizsgálataiban személyiségközpontú megközelítési módot alkalmazott, hiszen az életpálya kiválasztásában elsődlegesnek az én-megvalósítást és az én-növekedést tartotta a legfontosabbnak.

 Rókusfalvi Pál (1963, 1969, 1982) tevékenysége különösen a pályaválasztási érettség és a pályaérettség fogalmának és feltételrendszerének meghatározása és elkülönítése szempontjából fontos – írja Ritoókné. (Ritoók Pálné – Gelléri József, 1982) Igen lényeges eredmény a pályaválasztás és önmegvalósítás összefüggésének általa történt megfogalmazása, valamint az, hogy a pályaválasztást már nem egyszeri aktusnak, hanem alkalmazkodási folyamatnak tekinti, így már a külföldi eredményekkel egyidőben meghatározza a pályaválasztási érettség elemeit. (Önismeret, pályaismeret, személyiség-magatartás, pályaválasztási elhatározás.)

 Ritoókné szerint Völgyessy Pál vizsgálati eredményei közül különösen figyelemre méltó a személyiségtényezők és a pályaválasztási döntést közvetlenül befolyásoló belső tényezők rendszerbe foglalása. Az 1970-es években a pályaválasztási döntések előkészítésének folyamatával foglalkozott, melyhez csatlakozott Szilágyi Klára is. A szerzők elképzelése szerint meg kell találni „azokat a személyiségjegyeket, amelyek befolyásolása, fejlesztése révén érzelmileg megalapozott, a személyiség megfelelő önértékelésére épülő szerep-elképzelés alakul ki”. (Szilágyi Klára, 1993) Így továbblépve már a beválás is megjósolhatóbbá válik a folyamat végén. Szilágyi Klára a pályaszocializációval foglalkozik, s alakítja ki modellrendszerét, mely alapján elindítja a gödöllői Szent István Egyetemen Völgyessy Pállal a hazai munka- és pályatanácsadó főiskolai képzést.

 Ritoók Pálné a pályaidentifikáció fogalomkörét differenciálja tovább, valamint kialakítja az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakpszichológus képzési rendszerén belül a tanácsadó szakirányt, melynek egyik specializációja a munka- és pályatanácsadás volt. Elképzelése szerint a pályaazonosulás az életúttal párhuzamos, azzal összefüggő folyamat. Fontosnak tartja, hogy a pályafejlődést segítsék elő a személyiség általánosabb tulajdonságai is, így a személyiségfejlesztés a pályalélektani kutatások középpontjába kerül.

 Zakar András 1991-ben saját kutatásaira építve elsősorban az érdeklődés tekintetében ismét összefoglalja a pályaválasztás folyamatát.
A rendszerváltás új lehetőségeket teremtett, melyek teljes intézményi átalakulást hoztak magukkal, és egy esélyekkel gazdagabb, többrétűbb folyamatot indított el. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, reményeink szerint, meghozza e folyamat gyümölcsét, és lehetőség nyílik majd a pályaválasztáshoz–pályaorientációhoz, munkatanácsadáshoz kapcsolódó széles körű elméleti tudásanyag gyakorlati megvalósítására is.

 Láthatjuk, hogy a pályaválasztási kutatások igen erőteljesen voltak jelen a hazai tudományos életben, és tevékenységükkel összhangban a külföldi kutatások eredményeivel, gyakran meg is előzve azokat, segítették a pályaválasztás folyamatát. Mivel a helyes pályaválasztás, pályamódosítás kiemelkedő fordulópontja életünknek, fontos, hogy olyan megfelelően képzett pszichológusok és tanácsadók álljanak rendelkezésre a döntés elősegítése érdekében, akik képzettségüknél fogva reálisan látják az elhelyezkedési esélyeket is, és ezt össze tudják illeszteni a tanácsot kérő képességeivel, érdeklődésével és motivációjával.

IRODALOM

Conger J.J.- Petersen A. C. (1994): Serdülők és fiatalok. Pályaválasztás egy változó világban. In.: Pályalélektan, Pályafejlődés-elméletek. Bp., ELTE, Kézirat.
Józan A. (2000): A kemény munka kevés a jobb életkörülmények eléréséhez, www.tarki.hu.
Laczkó Ildikó (2000): A szakszolgálati rendszerek. Kialakulásuk, mai feladataik. BME, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Műszaki Pedagógiai Tanszék, szakdolgozat. Székesfehérvár.
Lénárd F. (1947): A lélektan útjai. Bp., Franklin-társulat.
Medgyesi M. – Róbert P. (1998): A munka-attitűdök időbeli változása 1989 – 1997 között. TÁRKI, Bp. Társadalompolitikai tanulmányok 4.
Pfeffer, R: (1992) Koncepciók a pszichoanalitikusan orientált tanácsadás köréből. In.:            A tanácsadás pszichológiája, Szerk.: Ritoókné Ádám Magda, Tankönyvkiadó, Bp.
Ritoók P-né (1986): Személyiségfejlesztés és pályaválasztás. Tankönyvkiadó, Bp.
Ritoók P.-né –  Gelléri J. (1982): A pályaválasztási tanácsadás problématípusai. A tanácskérő és a tanácsadó interperszonális kapcsolatának néhány jellegzetessége, különös tekintettel a gimnazisták elvárásaira. In.: Módszertani Füzetek 15. OPI, Bp.
Szilágyi K. (1993): A tanácsadási elméletek. Gödöllő, GATE Tanárképző Intézete.
Szilágyi K. (2000): A tanácsadási elméletek. Gödöllő, Kollégium Tanácsadó, Szolgáltató Kft.
Szilágyi K (2000): Munka-pályatanácsadás, mint professzió. Kollégium Kft, Bp.
Szilágyi Klára - Völgyesy Pál (1998): Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai a szakképzésben, Szakképzési Szemle, 3. sz. 90-95. p.
Völgyessy P. (1996): A pályaválasztási tanácsadás történetének áttekintése hazánkban. Gödöllő, GATE Tanárképző Intézete.
Munkaszociológia (1994). Bp., ELTE. Kézirat.
Pléh Cs. (1992): Pszichológiatörténet. Bp., Gondolat.
Zakar A. (1988): Pályaválasztási elméletek. Bp. Tankönyvkiadó.





Készítette