|
Magyarics
Péter
SZÓTÁRRECENZIÓ
Országh László-Futász Dezső-Kövecses Zoltán:
Magyar-angol nagyszótár
Országh László-Magay Tamás:
Angol-magyar nagyszótár
(Akadémiai kiadó, 1998)
E
cikk szerzője kettős minőségben állt, illetve
áll kapcsolatban az új nagyszótárakkal, elsősorban
a magyar-angol kötettel. Egyrészt szerkesztőként
a mű készítésének munkálatai során, másrészt
pedig - azóta is - rendszeres használójaként.
Ennélfogva az látszott célszerűnek, ha az
alábbiakban a kötetek Bevezetésében leírt,
s bárki által olvasható tényszerű ismertetés
és tudnivalók mögé tekintő, praktikus és “felhasználóbarát”
elemzésre kerül sor.
Az
új nagyszótárakkal a Kiadó régi adósságot
törlesztett. A klasszikus Országh-szótárak
anyaga a megjelenésüket követő évtizedek során
szükségszerűen elavult, részben a nyelvfejlődés
saját belső törvényei, részben pedig a világban
bekövetkezett változások (új tudományágak
és szakterületek térhódítása, a “régiek” átalakulása
és fejlődése, az angol nyelv nemzetközi közvetítőnyelvvé
válása stb.) következtében.
Kiindulási
alapnak a Kiadó a klasszikus Országh-szótárak
anyagát tekintette. A számítógépre vitt adatbázishoz
a szerkesztők hozzátették az Akadémiai Kiadó
gondozásában azóta megjelent újabb keletű
munkákból (Magay-féle magyar-angol kéziszótár
[1990], Oxford-Duden magyar-angol képes szótár
[1994], Nagy György angol-magyar idiómaszótára
[1996] stb.) a belátásuk szerint lényegesnek
ítélt szavakat és kifejezéseket. Itt a szelektálás
legobjektívebb mércéje annak a mérlegelése
volt, hogy mi fér még bele egy általános jellegű
szótárba, és hol kezdődik a szakszótár “világa”.
Ennek megfelelően pl. a hangszínszabályozás
(elektronika) még az előbbi, míg a hajócsavarvédő
dudor (de nem a hajócsavar maga) már az utóbbi
kategóriába tartozott.
Ugyancsak
bekerült az adatbázisba a Kiadó által felkért,
az angol nyelvű szakszókincset magas szinten
ismerő szakemberek által összeállított szakterületi
szóanyag az informatika, a telekommunikáció,
a műszaki- és természettudományok, az orvostudomány,
a gazdaság, a politológia stb. területéről,
míg a nyelvi regiszterek között hangsúlyos
szerepet kapott a szleng. A szakemberek természetesen
a régi szótárban már meglevő szakterületi
anyagot is átnézték és jóváhagyták, illetve
módosították. Annak eldöntése, hogy az adott
szakterületről mi és milyen mennyiségű szóanyag
kerüljön a szótárba, a felkért szakember kompetenciája
volt. Ennek folyományaként a különböző
szakértők
más-más terjedelmű anyagot nyújtottak be feldolgozásra.
A “használói oldalon” ez úgy jelenik meg,
hogy a szótárakat forgatók bizonyos szakterületekről
gazdag szókincset találnak (pl. a szleng esetében),
másokról pedig kevésbé részleteset.
A
szótárak anyagának angol nyelvi szempontból
való hitelességéről a bilinguális lektorok
gondoskodtak.
Praktikus
okokból a Kiadó nem kívánta a megújított szótárt
terjedelmesebbé tenni a réginél, így a fent
vázolt elvek alapján bevitt új anyaggal nagyjából
azonos mennyiséget törölni kellett. Mivel
ez a fázis a szótár anyagának véglegesítését
is jelentette, a szócikkek avult, ill. lényeges/nem
lényeges mivoltának a megítélése egységes
- főszerkesztői - koncepció következetes érvényesítését
igényelte.
Mindeddig
a projekt szakmai aspektusairól esett szó,
de természetesen mindenki tudja, hogy egy
ilyen vállalkozás elindítását és véghezvitelét
kemény üzleti/kereskedelmi szempontok is vezérlik.
A mai viszonyok között nem lehet évekig gyűjtögetni
az anyagot, és a munka befejezését a távoli,
homályos jövőre bízni. Ennek következtében
a projekt hajója a szakmai követelmények Szküllája
és az egyes munkafázisokra megszabott és komolyan
vett szűkös határidők Kharübdisze között lavírozott
- hogy milyen eredménnyel, annak megítélése
külön elemzés tárgya lehetne. Főbb észrevételeim
röviden összefoglalva a következők:
Forma:
a nemzetközi gyakorlatnak és a praktikus szempontoknak
egyaránt megfelelve az angol-magyar és a magyar-angol
rész egy-egy kötetben jelenik meg. A könyv
“jól kézre áll”, jó minőségű papírra nyomták,
tipográfiailag pedig csak dicsérni lehet:
a betűk típusa és mérete jól megválasztott,
a címszavak kiemelése markáns, a szócikkek
felépítése jól áttekinthet?, az anyag elrendezése
világos, az oldalak “megjelenése” kellemes
a szemnek, hiányzik a zsúfoltság, a töménység.
A kötetek tehát formailag kifejezetten felhasználóbarátnak
mondhatók.
Tartalom:
* A kétnyelvű szótárakat gyakran éri az a
kritika, hogy egy-egy címszóra számos célnyelvi
ekvivalenst megadnak, de hogy az olvasó által
keresett kontextusba melyik illik bele, arra
nézve nem adnak útmutatást. E téren az új
szótár sokat javult a régihez képest: egyrészt
az ekvivalensek száma ésszerű és átlátható
keretek közé lett szorítva, másrészt zárójelben
vagy/és kifejezések segítségével a korábbinál
korszerűbb tájékoztatást kapunk a használatról
is. Természetesen nem lehet elvárni, hogy
minden szót kontextusban mutasson be a szótár
- ehhez jónéhány kötetre kellene duzzadnia.
*
A szókincs korszerű; külön kiemelendő a szakmai
szavak jelentős hányada. Gyakorló nyelvtanárok
számára ismerős dilemma (különösen a nyelvvizsgára
való felkészítés kapcsán), hogy mi minősül
szaknyelvnek és mi nem. Habár ez a szótár
nem vállalhatta fel a szakszótárakkal szemben
támasztott követelményeket, szakmai szókincse
megfelel egy általános jellegű nagyszótártól
elvárható szintnek.
*
A szókincs “vertikálisan” is tagolt: a standard
nyelvhasználat mellett kellő súllyal vannak
jelen az egyéb nyelvi regiszterek is. A szleng
annyiban kényes kérdés, hogy ez a nyelvi közeg
rendkívül gyorsan változik, és a szótár csak
akkor maradhat korszerű, ha mindez tükröződik
benne. Remélhetőleg az egymást követő kiadások
erre tekintettel lesznek, és a szleng-szókincs
nem betonozódik be évekre-évtizedekre.
*
A magyarországi tradíciókat követve a szótár
a brit angolt veszi alapul. Habár az amerikai
angol megfeleltetés sok helyen fellelhető,
összességében az amerikai angol nem képviselteti
magát a súlyához méltó volumenben, sőt helyenként
kifejezetten hiányzik, pl. a pártkongresszus
angol megfelelője csak party congress, de
a convention már nem szerepel.
*
A pártnál maradva: helyes, hogy az 1989-90.
évi rendszerváltozás előtti pártbürokrata
szókincs alapszavaiban, a történetiség elvét
szem előtt tartva megmaradt. Ami viszont a
korábbi korok történeti fogalmait illeti,
helyenként a régi szótár alaposabb revíziójára
lett volna szükség. Tipikus példa erre a várjobbágy
címszó. A szótárban megadott castle-serf ekvivalens
két okból sem állja meg a helyét:
a) A várjobbágynak semmi köze a serf szóval
jelölt, szabad költözködésében korlátozott
feudális földművelőhöz; éppen ellenkezőleg,
a várnép vezető katonai ill. hivatali tisztségviselőit
értették alatta a korai magyar feudális államszervezetben.
b) A megadott angol ekvivalens a magyar fogalom
"tükörfordítása", az angolban nem
létező szó, amely nyilván a régi szótárból
került át változtatás nélkül. Lehet, hogy
a határidő szorítása miatt nem volt idő minden
“gyanús” szócikknek utána járni …
*
Egész biztosan a feszített munkatempó rovására
írható az is, hogy helyenként elmarad olyan
alap-szócikk, amelynek a derivatívái viszont
megvannak, vagy éppen hiányzik az, amelyre
másutt utalás történik. Egy-egy kimaradt vagy
felesleges vessz?, tilde pedig félreérthet?
vagy nem világos szókapcsolatokat eredményez.
Ezeket a hiányosságokat, illetve az alkalmankénti
sajtóhibákat (pl. magas hangszín: treble helyett
tremble) a Kiadó a visszajelzések alapján
az újabb utánnyomások, ill. kiadások előkészítésekor
- remélhetőleg - folyamatosan javítja.
A
magyar-angol kötet Előszavában a főszerkesztők
a szótárt csak egy lépcsőnek tekintik az Országh
László által egykor elindított vállalkozásban,
s bíznak abban, hogy nem telnek el évtizedek
a jelen mű felfrissítéséig. Mindezzel maximálisan
egyet lehet érteni. A megújult nagyszótár
azonban jelenlegi formájában is alapvető fontosságú,
hiánypótló munka. Az pedig egyáltalán nem
baj, hogy használójáról feltételezi a gondolkodás,
a mérlegelés képességét, valamint azt, hogy
betartja az igényes szótárforgatás egyik alapvető
követelményét: a kiválasztott célnyelvi szót/kifejezést
megkeresi az egynyelvű (értelmező) szótárban
és meggyőződik róla, hogy az általa keresett
kontextusba beleillik-e.
Magyarics
Péter
|
¤
